zsolt rossz molnar

Nézzetek cern-t a tvben

2011-08-03T15:11:00.009+02:00

Lezárva a tegnapi vidámságot, archiválom hát ide mindazt, amit az elmúlt két hétben a CERN-ről lehetett látni a magyar TV-kben. A dolog apropóját az adja, hogy volt szerencsém bemutatni (többek között) a CERN személyes sugárdózis mérőjét három millió magyarnak (ha nem látszik lent a video, akkor itt a link):

A fenti riport természetesen nemcsak azért jó, mert benne vagyok, hanem azért is, mert jó látni, hogy milyen izgalmas helyen melózok végül is :) Létrejöttét köszönjétek Novák Andrásnak, Dros Róbertnek, valamint a szereplőknek.

Ha kicsit hoszsabban szeretnéd élvezni a CERN-t, kicsit lassabban, elfogadva, hogy hallani fogsz CPT szimmetriáról, Cserenkov sugárzásról valami rádiófrekvenciás üregekről, akkor ajánlom a Mindentudás Egyetemét. Három cucc van itt. Először is, egy dokumentumfilm:

Either scripts and active content are not permitted to run or Adobe Flash Player version
10.0.0 or greater is not installed.

Aztán Lévai Péter előadása:

Végül egy kerekasztalbeszélgetés magyar profokkal, a CERN-es kutatások gyakorlati hasznáról. Ez az, amit rengetegen megkérdeztek tőlem, hát itt van, nesztek. A beszélgetésben részt vesz Trócsányi Zoltán, aki az egyetemen a diplomamunkámat vezette, és persze Vesztergombi György, aki a Fókusz riportban is ki akarta lőni puskával a légy szemét a Plútón:

Élvezzétek!

Optikailag bekábelezve

2011-07-30T00:37:00.002+02:00

Két napja ilyen száguldás érzésem van. Merthogy a 8 hónapja megrendelt optikai kábeles internet végre valósággá vált! Erről annyit kell tudni, hogy 2009 októbere óta (amikor elköltöztem Collonges-ből) egy 128k/sec-es otthoni ADSL kapcsolattal kellett magamat a kilencvenes években érezni, ugyanis Prevessin vagy 5 kilométerre volt a legközelebbi ADSL központtól. Nem volt ezzel baj, a HD-s filmek simán lejöttek ezzel is pár nap alatt, a youtube-t meg elintézte az ember a munkahelyén.

De azért... akkor is rohadjon meg a France Telecom! Nem bírtak volna kitenni egy dobozt a faluba.

Aztán tavaly novemberben, Prágában egy kolléga említést tett arról, hogy van itt 100 megabites optikai internet is. Kis cégecske, regionális, alig lehet tudni valamit róluk, de van. Adott weboldalt.

Megrendeltem a cuccot azonnal, na de persze az utcába még nem volt behúzva kábel. Másra nem is számítottam, legyintettem lemondva.

Aztán múlt héten megjelent három szerelő, ütvefúróval. 30 percen belül ott villogott a doboz a garázsban a falon, és határozottan optikai kábel állt ki belőle.

Azóta 8 megabit/s-el megy az internet. Ez valós adat, nem az, amit ráírnak a papirra, és aztán jön a tizede. Nekem ez is maga a 21. század!

3 perc alatt lejött az Indul a Bakterház.

Lakótelep Kínában

2011-07-30T00:35:00.000+02:00

...igazság szerint végül is nem panaszkodhatok... Van ROSSZ is :)

A pénzcsináló perpetuum mobile

2011-07-18T11:28:00.002+02:00

Hogy csinálj sok pénzt a CERN-ben:

Dobálj be sok eurót a kv automatába. Még nem állították át az átváltási arányt, így egy euróért még mindig ad 1.40 frankot. Ez annak idején lehúzós arány volt, de most visszakapták az élettől.
Ne vegyél semmit, nullázd le. Visszakapod frankban, a fenti aránnyal.
Menj el a frankkal a bankba. Vegyél belőle eurót.
A kapott euróval menj vissza az első lépésre....

Miután ezt a felfedezést megosztottam a kollégákkal, a hamburgi német diákgyerek közölte: elkéstem, ők már azt is kiderítették, hogy ugyenez megy lengyel zlotyival is, csak így azzal nagyobb a körönkénti gyorsítás.

Sose hittem volna, hogy a fiatalabbak tényleg gyorsabban gondolkodnak. Rémisztő :)

Vajon kik is próbálhatták ki a lengyel zlotyit?

...annak viszont örülök, hogy a kelet-európai hozzáállás és kultúra kezd megjelenni az olyan nagy nyugati civilizációkban is, mint a német. Éljen az egyesült Európa!

Zero inbox policy

2011-07-14T17:02:00.003+02:00

Már egy ideje áttértem erre. Ez a csoda azt jelenti, hogy sohasem marad email az inbox-ban, minden emailről azonnal döntést hozok, és lesz belőle eksön, hulladék vagy megy a szekrénybe. Eltartott egy ideig, amíg ez stabilizálódott, voltak azért napok, amikor csak felkúszott a mailszám 70-re. Most nem ez van.

Továbbá, megpróbálok "hatékony" emaileket küldeni, amelynek az a célja, hogy ne jöjjön vissza belőle válasz. Ezt olyan zseniális húzásokkal érem el, mint pl. nem írok emailt, nem teszem CC-be a pápát is, és ha mégis írok valamit, gondosan ügyelek arra, hogy ott minden szál el legyen varrva.

És ez ijesző!

Amikor már másfél órája mindig 0-t mutat a mail szám, akkor valami homályos nyugtalanság kezd előosonni. Hát miez? Elromlott volna a mailjelző? Lerohadt a gmail?

És ekkor csak belemegyek a mailboxba, megnézni, hogy mi a répa van. Kiderül, semmi technikai probléma, egyszerűen csak nem kaptam mailt az elmúlt másfél órában.

Hát miez? Elfeledett a világ? Valami ellenem irányuló összeesküvés miatt ignorálnak? Összesúgtak, és kihagynak?

És ezek az érzések azért jönnek, mivel az inbox üres. Ha nem üres, akkor biztonságban érzem magam. Minimum egy, akár olvasott, de mindenképpen inboxban hagyott mail, és megvan a köldökzsinór a világhoz!

Pedig milyen óriási dolog, amikor az inbox üres. Rá lehet koncentrálni minden bűntudat nélkül egy feladatra, nincs ott az a marhaság, hogy "de hát valami sürgősebb ott vár rám, én meg itt barkácsolok ezzel ni".

Digitális elvonási tünetekkel harcolok!

Nnna. Kaptam három emailt, mialatt írtam a posztot. Sajnos megkönnyebbültem!

DESY, Hamburg 3 napig

2011-07-11T11:34:00.003+02:00

Nem csak a CERN van a világon. Hanem a világon van a DESY is, amely a gyönyörűen csengő Deutsches Elektronen-Synchrotron rövidítése lenne. Itt is van egy fiókgyorsító, rengeteg fizikus meg egyéb okos, akik vagy a CERN-ből hullottak ki oda vagy éppen a CERN-be mennek dirigálni :). Mint pl. Rolf Heuer, jelenlegi CERN fővezér - előtte ő is a DESY-t igazította.

Az ok, ami miatt itt szívom ezt a finom erdei levegőt az az, hogy tartok egy előadást a WLCG Collaboration Workshop nevű rendezvényen. Az előadás este 5-től lesz, addigra jó lenne meg is csinálni. Megyek is.

PS. A DESY sokkal jobban néz ki, mint a CERN. És vannak benne kulturált mosdók! Légkondi! Több fát!!!

Lebegtél már magnéziumban?

2011-07-01T14:00:00.006+02:00

Van ugye ez a kuponos vásárlási őrület, pl Svájcban a buyclub.ch. Arról szól, hogy féláron csinálhatok olyan luxuskategóriás dolgokat, amit a buyclub nélkül nem tennék meg. Na nem a félár hiánya miatt nem tehetem meg, hanem azért, mert nem is hallottam a dologról, sőt arról sem, hogy ilyen egyáltalán létezik. Szóval, a buyclub egy kiváló tippajánló, egyúttal féláron ki is próbálhatom az ajánlatot.

Mint pl. tegnap este a "Lebegő fürdő"-t. Float Spa, én így fordítalak. Az van mögötte, hogy belefekszel kb egy órára egy sötét tartályba, amiben testhőmérsékletű víz van, benne 400 kiló magnéziumtartalmú, oldott só. Ettől úgy lebegsz a folyadék tetején, mint a Holt tengerben. A magnézium bejut a bőrön át, ott mindenféle gyógyulásokat meg stresszoldást csinál, szaggatnak a felszabadult endorfinok, közben meg lehet relaxálni, mert mást nem is igen tudsz. Egy idő után fura éber álomba kerül az ember, ahol szinte érzed, hogy folyik ki a füleden a stressz. Egy alkalom után rá lehet szokni. Rászoktam sajnos.

Na, akkor tegnap ez volt a műsor. Utána Hajnival (ő is lebegett) beugrottunk az arabhoz egy-egy egészséges, fogyókúrás libanoni tálért. Ez már kevésbé volt luxus kategória (Paquis...), inkább fejesugrás egy másik kultúrába. Bejrut Genfben. Ez ügyben ajánlom figyelmetekbe a lenti képet. Igen, ez Svájc. A katona srác hátán a gépfegyver valóság. Valamiről mi nem tudtnk, mielőtt betértünk???

Gyümölcsstand 2011

2011-06-29T18:24:00.002+02:00

Tudom, már miért tanultam elméleti fizikusnak. Hogy ne legyek zöldséges! Háttér:

GenfHun Gyümölcsstand 2011

Július 15: elvileg az RTL Klub Fókusz-t vezetem körbe a CERN-ben - na meg Genfben? Téma: magyarok a CERN-ben. Vagy ami kijön belőle. Csak azért említem meg, mert a Press Office ma zaklatott fel vele hivatalosan mindenkit.

Most pedig ideje lelépni agyat kutatni.

Mérő Lászlóval a Genfi Magyar Könyvtárban

2011-06-22T02:56:00.002+02:00

Nem írtam blogot már egy éve. Miért? Mert egyszerűen kiment a fejemből. Facebook, Twitter, az élet egyéb marhaságai, de most miért ne folytatnám? De tényleg? Pl. visszamenőleges eseményekkel is. A mai téma tehát az, hogy beszélgettem egyet Mérő Lászlóval. Ez jó dolog. A részletekről írtam egy cikket a GenfHun-ra, itt lenne.

Amúgy a blog az azért jó, mert ha valaki kirúg a Facebook ismerősei közül, az sajnos nem láthatja, hogy milyen nagyszerű dolgok történnek velem :) Ezt meg itt kénytelen látni, hehe.

Kispált hallgatok amúgy MOST. Napozz Holddal. Kellemes napfordulót mindenkinek! Jön az ősz.

Digitally distinct...

2010-07-08T16:37:00.002+02:00

Csináltam egy felmérést arról, hogy mennyire vagyok látható a neten - ez része volt a Havi Egó programnak. A felmérést mindenki elvégezheti magáról a

http://www.onlineidcalculator.com/

oldalon. Eredményem teljesen jó, szóval jogosult vagyok az alábbi logo-ra :))) :

Feltéve, ha nem kavart bele a Google valami jó kis személyre szabott találatlistával...

A végső Google kezdő lap

2009-12-08T11:28:00.002+01:00

A Google tovább egyszerűsítette a kezdő lapját. Állítólag hónapokig próbálgatták, hogy mi lenne a jó, hogy nézzen ki, stb. És ez még mindig nem a végső állapot.

Hát én megoldottam a problémát. Íme, a legegyszerűbb Google kezdő lap. Működik is, csak nyomd le az entert (minek az a gomb is, jut eszembe, mindenki entert hasztnál).

A milliókból, amit a Google fizet majd nekem ezért (miután a homlokukra csaptak, hogy ez nekik nem jutott eszükbe) mindenki a vendégem. Stílszerűen egy üres tányérra.

Bishorn

2009-09-12T00:57:00.008+02:00

Az idei év kirándulásainak csúcspontja. 4153 méter, két napos túra, 2600 méteres mászás, abból 900 méter gleccseren. Még soha sem voltam gyalog ilyen magasan, jégen, levegő nélkül, szóval soha sem csináltam ekkora túrát, és mit mondja, büszke vagyok magamra így lábadozás közben. Mert ez azért mégis kissé fárasztó volt nekem elsőre...

A Bishorn-ra mentünk fel, Edit, Alex, Julien és én. Találtam erről egy jó cikket, olvassátok el itt - jobban én sem tudnám megfogalmazni :) Ehhez csak a saját dolgainkat teszem hozzá. Szóval, szerda délelőtt indultunk Genfből, ahol persze miattam máris késtünk fél órát, ugyanis otthon hagytam a jégcsákányomat (ritkán indulok el otthonról jégcsákánnyal, ez az egyetlen mentségem), a CERN-től kellett visszafordulnom. Útközben aztán kiderült, hogy napszemüveget sem vittem, sebaj, majd veszünk Zinal-ban, ahonnan indultunk magára a hegyre. Igenám, de odaértünk 1 óra után, és kellemetlen meglepetésünkre a faluban virágzott a szieszta intézménye, kettőig. Na, azt ki kellett várni, mert a szemem világát azért mindenképpen meg akartam őrizni (nagy magasságban állítólag nem vicces az UV sugárzás, plusz jég). Edit és Julien így előre mentek, Alex meg én pedig egy játszótéren, szendvicseink társaságában vészeltük át a sziesztát.

Lett végre napszemüveg, lehetett indulni. Hát a hegy nem viccelt. Elkezdett vagy 30 fokos átlaggal emelkedni, és ezt tartotta is a csúcsig. Semmi pihenő szakasz, valami. Itt van a magasság profil:

Este 7 körül értünk fel a menedékházba. Ott vacsora várt (spagetti), majd 10 körül aludni zuhantunk, végül is hulla fáradtak voltunk, és elvileg hajnal 5-kor indultunk a csúcsra, a Turtmann gleccseren át. Hát mit mondjak, nem volt egy kellemes éjszakám. A menedékházban semmi infrastruktúra nem volt (villany, víz, stb), és ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, egy rakás ember aludt egymás hegyén-hátán egy nagy hodályban, de nem is ez volt a gáz, hanem a fejfájás. Valamit azért összehoztam, de mire éppen rendesen elaludtam volna, megszólaltak azok a %!&#& telefonok, ébresztő. Reggeli, aztán húzás a gleccserre.

Tök sötétben indultunk el 5 óra körül. Annak rendje és módja szerint összekötöttük egymást kötéllel, ilyen karmos mittudoménmit tettünk a cipőnkre, hogy lehessen vele menni a jégen, aztán uzsgyi. Az uzsgyi mondjuk inkább totyogás formájában megtestesült vánszorgás volt, nem igazán volt senkinek kedve kapkodni. Kerülgettük a gleccserhasadékokat, részemről néztem a cipőmet, és vágyakozva gondoltam a kövekre... Amikor már nagyon kezdett elegem lenni az egészből, azt vettem észre, hogy a csúcs alatt állunk. Hoppá. Az utolsó 40 méter vészes volt, meredek, egy rendes szakadék és egy jégszakadék között kellett felkapaszkodni rá Ami egy zsebkendőnyi hely volt, max. 2 csapat fért fent el.

10-re értünk fel. Gratuláltunk egymásnak, fényképezés, stb, aztán indultunk lefelé. Valahogy megoldottuk, hogy ne csússzunk bele lefelé egyik szakadékba sem, majd a gleccseren ugyanezt a repedésekkel. Be kell valljam, lefelé rosszabb menni, mint felfelé. Felfelé ugyanis tüdő/szív problémákkal küzd az ember, de lefelé az izmok kezdenek idegesíteni, és azok pedig nagyon. Lefelé mutatja meg igazán, hogy mit ér a cipő. És egy életre megtanultam, hogy túra előtt körömvágás, az kell...

Dél körül értünk vissza a házhoz. Ott leszereltük magunkat, felvettük a lent hagyott cuccokat, fizettünk, egy kis pihenés, kaja, majd indultunk vissza a faluba. Az ereszkedés eleje könnyű, élvezetes séta volt, de az utolsó 300 méteren (magasság) bevallom kikészültem. A lábam megfájdult, stb. De nemcsak én, szóval az a szakasz mindenki számára tyúklépésben megtett kínszenvedés volt. Aztán végre az autó...

A hazafelé vezető 2 és fél órás vezetés életem legrosszabb élményei közé tartozik. Szinte szédültem a fáradtságtól, de valahogy sikerült. Itthon aztán levettem magamról a véres zoknit, egy gyors életmentő zuhany, majd úgy estem be az ágyba, hogy zuhanás közben gyakorlatilag elaludtam :)

Ez a túra tehát nem hegymászás, végül is abba szerintem nem fogok belekóstolni, de részemről határeset. Nagyobb menetre már rá kellene edzeni. Na mindegy, a lényeg: megbeszéltük, hogy jövőre megcsináljuk a Mont Blanc-t is. Állítólag az sem sokkal nehezebb.

Képek itt. Ha érdekel, akkor nézd meg az útvonalat a Google Earth-el.

Biciklivel az Annecy tó körül

2009-09-06T22:33:00.006+02:00

Ezt már beharangoztam jó párszor, de közbejött ez, az - ja, és hogy mást ne említsek, amaz. Aztán rámtört az ősz, és a betervezett projekteket kénytelen vagyok gőzerővel behozni. A Genfben az idén divatos "legyen rossz idő a hétvégére" dolog mintha csak a nyárra korlátozódott volna, ugyanis már a második hétvége telt el napsütésben a kék ég alatt, míg a hétköznapi meteorológiai borzalmakról inkább ne is beszéljünk. Naszóval, ez egy 43 km-es kör volt, nagy részben közvetlenül a tóparton. Képek nem készültek, mert az csak a gyalogtúrákra van fenntartva, az állandó megállás csak elvenné a biciklizés örömét, de amit el kell képzelni:

- kék ég
- méregzöld víz
- baromi nagy hegyek a tó körül
- eszméletlenül jól kitalált villák

Minden egyes megtett méter feltöltött engem, mint a dinamó. Mint a dinamó az elemet úgyértem. Mert szép volt az út, és élveztem.

Az egész tó olyan volt, mint egy óriási strand, mindenhol emberek feküdtek végig a 43 km-en. Pedig mintha hűvös lett volna már egy kicsit... Szóval a hangulat is teljesen nyári volt még mindig.

Egy aprócska malőr történt, az út egy része egy baromi forgalmas országúton vezetett, aholis egy lepukkant piros autócska úgy döntött, hogy én nem vagyok az úton. Az oldalával kissé meglökte a combomat (ki akart kerülni, de úgy látszik kikerülés közben meggondolta magát, és inkább visszajött), miáltal én lementem az útról a murvával felszórt útpadkára. Eddig két alkalommal találkoztam murvával kétkerekű járművön, és egyik alkalommal sem jöttem ki jól belőle. Ez most szerencsésebb menet volt, kisebb táncbemutató után sikerült 0-ra csökkentettem a sebességemet, és állva maradtam. A köcsög lassított, majd mikor látta, hogy egyben maradok, minden szó és bocs' nélkül gázt adott és elhúzott. Én emelgettem utána a karjaimat felháborodottan, aztán kiélveztem az adrenalin löketet, majd mentem tovább.

Itt az útvonal:

Ez pedig a magasság profil. Semmi extra, csak ilyet is tud a Garmin eTrex Vista H, szóval miért is ne.

Loex és a Rhone part (mindkettő)

2009-09-06T22:23:00.005+02:00

Nna. Szombaton megtettem az utolsó lépéseit is a "járjuk be Genf környékét és a genfi Rhone partot" projektnek. Loex, Lignon, a Jonction volt a menü, azaz:

Ez csak egy 18km-es séta volt, és persze hozta a színvonalat. Képek itt.

Bernex, szőlők

2009-09-04T23:11:00.001+02:00

Nem, Cartigny nem elégítette ki az embert teljesen. Így ősz felé közeledve a szőlők világa kezd hangsúlyt kapni, úgyhogy rá is nyomta a bélyegét a következő menetre. Hmm, Bernex. Korrekt villák között ment az út eleje, nem mondom, ellaknék egyikben-másikban. Nemsokára...

Képek.

Cartigny

2009-09-04T23:06:00.001+02:00

Nicsak, csak nem kirándulni voltam a hét végén? De igen! Cartigny körül. A Rhone parton kezdtem, majd felmásztam egy ilyen magaslatra, onnan természetesen Cartigny nem maradhatott ki, majd vissza. Az útvonal egy részét sajnos természetvédelmi okokból lezárták (valami madarakat óvtak nagyon), így improvizálnom kellett, de megérte.

Képek.

Grillsütő, fényképező

2009-08-31T17:25:00.003+02:00

Bementem a Conforama-ba kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőt venni, aztán az történt, ami ilyenkor szokott. A bolt nem árult grillsütőt, viszont vettem egy akciós Panasonic Lumix DMC-LS80 fényképezőt. Hogy miért vettem ezt meg? Mert:

- A fényképezőm (ami egy Panasonic Lumix FZ20) nagy, nem fér be egyik zsebembe sem.
- Az embernél mindig legyen egy fényképező, ami belefér valamelyik zsebébe.
- Eddig bejött a Lumix, úgyhogy miért ne.

Így most van egy kis, könnyen hordozható Panasonic Lumix-om, amely roppant kényelmesen egészíti ki a nagyobb, nem túl könnyen hordozható Panasonic Lumix-omat.

Egy másik boltba is bementem amúgy grillsütőért, na de a kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőnek úgy látszik véget ért a szezonja. Így majd megoldom egy ráccsal és 4 darab kővel.

Vettem viszont egy húsfogót. Hurrá, így legalább nem fog angolosra sülni a kezem, mialatt forgatni próbálom a csirkeszárnyakat.

PS. Okoskodóknak: igen, tudom, nem mai technikák, de kit érdekel. Mindkettő képe kiválóan mutat HD TV képernyőn, a többi legyen a jövő muzsikája :)

Nagy objektumok

2009-08-31T17:22:00.002+02:00

Ez sem rossz... Én amúgy nem vagyok nagy barátja a "kűdd ezt tovább nyóc embernek, megjavul a világ" láncleveleknek, nálam azok sajnos a semmibe vesznek, ebben azonban teljesen jó csillagászati képek vannak, amelyek tetszettek, csak úgy.

Palackozott víz

2009-08-31T11:56:00.002+02:00

Ebben azért lehet valami, én is érzem. El is indítom az ásány-és-palackozott-vizfogyasztás-minimalizáló programomat.

(eredeti)

Dardagny szőlői

2009-08-16T02:57:00.001+02:00

A mai harmadik útvonal akkor Dardagny-ba vezetett, gyönyörűen művelt, óriási szőlőültetvények között. A túra utolsó szakasza mitadisten az Allondon partján vezetett vissza a faluba, de most a másik parton...

Kezdett már lemenni a nap, ezért az utolsó képek elég lehetetlenek lettek, de sebaj. A szőlő még kicsit savanyú, de már ehető volt. Ez pedig azt jelenti, hogy francba, itt van a nyár vége a nyakamon. A szőlők után bementem az erdőbe, a Roulave patak partjára, ahol aprólékosan kidolgozott fa hidak leptek meg. Egészen az utolsó átkelőig, ami már annyira nem volt aprólékosan kidolgozva: az ugyanis egy kidöntött fatörzs volt, 2 méter magasan kellett átegyensúlyoznom rajta. Hiába, a marketing...

A patak aztán beleömlött az Allondon-ba, melynek most a jobb partján találtam magamat. Hát az a helyzet, hogy végül is volt ott út, de a másik oldalon... tehát pár órája is itt volt végig mellettem, miközben én a folyóban ballagtam nudisták között. Baromi széles út volt. Lovas túrajelzések is ki voltak szögelve a fákra...

Aztán egyszer csak szűkülni kezdett az út, ösvénnyé vált, majd konkrétan eltűnt. Megint megszívtam. Volt ott valami útmaradék, azt követtem, de az egészet benőtte az ember magas csalán. Ruhán keresztül is ütött. Egy idő után feladtam a bottal hajtogatást, egyszerűen csak nagy sebességgel, teljes testtel áttörtem magam rajtuk. Igen, a svájci csalán is csíp. Az idei reuma megelőzés akkor letudva.

Nudistát most márcsak kettőt láttam, messze, szerencsére. Aztán megint visszatért az út.

A magyarázat az lehet, hogy a túra könyv írásakor még minden OK volt, azóta viszont odaszoktak a nudisták, a kirándulók pedig leszoktak a helyről.

Akkor a szokásos képek:

Az Allondon mentén, Russin-ban

2009-08-16T02:56:00.005+02:00

Három falu van egymás után azon a baromi nagy szőlős helyen: Satigny, Russin, Dardagny. Egy nap alatt tudtam le őket, akkor nézzük most Russin-t.

Russinból elvileg a szőlő és gyümölcsfa ültetvények után egy ösvényen le kellett volna kocognom az Allondon nevű folyó partjára, és a parton visszatérni Russinba. Az ösvény megvolt, a folyó is, hanem a térkép szerinti, folyó bal parti ösvény az hááát, nem egészen volt ott. Kerestem, többször visszamásztam, semmi. Akkor én elindultam az ösvény nélkül, a parton. Igen ám, de a part sok helyen járhatatlan volt, ilyenkor mit volt mit tenni, belemásztam a folyóba, és abban evickéltem tovább. Szerencsére aránylag sekély, tiszta és köves volt. Aztán szembe jött velem egy anyaszült meztelen pasas.

A folyó kis szigetein és a parti tisztább helyenek meztelen férfiak hevertek. Egyedül vagy párban. Napszemüveg szériafelszerelés volt, más semmi. Szóval mint levettem, az Allondon köves partjait férfi nudisták homokosították be. Namost tehát összefoglalom: egy folyó vizében lépkedtem felöltözve, abszolút semmi nudista jelleget nem mutatva, oldalamon egy eléggé tekintélyes fényképezőgéppel miközben ruhátlan férfi párok mustrálgattak a partról. Engem. Illetve nem is annyira engem. A fényképezőgépemet.

Mert mit gondol a nudista, amikor fényképezőt lát? Na mit? Nem azt, hogy az eszköz tulajdonosa fákat és dombokat fényképez, nem. Hanem azt, hogy akkor ő este már fent is lesz az Interneten.

Gyanúmat megerősítette egy magányos csupasz, aki szembe jött velem a folyó vizében. Megszólított:

- Szép képeket csinált?

Na, itt azonnal nem tudtam inkább franciául. De az angollal is boldogult. Igen, nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani. Na ha már itt vplt, és szakembernek látszott helyismeretben, akkor elővettem a térképemet, és megérdeklődtem tőle, tud-e valamit az úttról. Hát, mondta, igen, igen, az út, na azt ha nem találtam akkor nem is fogom, mert elmosta a folyó, amely eléggé szeszélyesen vándorol ide-oda. Utána megkért, hogy vegyem ki a fényképezőm napellenzőjét a farkából. Összeakadtak ugyanis, amikor a könyv fölé hajolt. Júúúj. Lemostam utána... a gépet, úgyértem.

Na a lényeg, lekocogtam a folyóban addig, amíg egyszer csak ott nem lett az út, és eltűnt mögöttem a folyó, az összes forró nudistával.

Nagy szívás az Allondon partja, és még nem volt vége. De addig is:

Nant d'Avril, Satigny-ben

2009-08-16T02:56:00.003+02:00

Végre megint kirándulás! Satigny mellett van egy kis folyócska, ami onnan nem messze ömlik bele a Rhone-ba, egy látványos kis öbölben. Ezt jártam most akkor körül, meg azokat a híres szőlőket. Teljesen szép helyek vannak Satigny-ban, kár érte, hogy olyan veszélyes hely!

A genfi Rhone part és a Jonction

2009-08-08T20:23:00.000+02:00

Ez a kirándulás szülői segédlettel történt. Genf belvárosból, a Mont Blanc hídtól mentünk el a Jonction-ig, ott a vasúti hídon átmentünk a folyón, megnéztünk egy mini állatkertet, a Rhone és az Arve összefolyását, majd a másik parton visszamentünk a kiinduláshoz. Durva, amit ez a két folyó művel. A Rhone zöld, az Arve barna, a látvány... itt van:

Stonehenge képem a Southampton Guide-ban

2009-08-03T17:07:00.004+02:00

Gyanítom, ez inkább egy ügyes reklám. Kaptam ugyanis nemrég egy levelet bizonyos Emma Williams-tól, aki örömmel értesített, hogy az egyik flickr-es képemet a Stonehenge-ről éljen, de beválogatták a Southampton Guide képei közé. Ez egy turistaoldal lenne, képekkel, mindennel a környékről. Itt lehet megtekinteni a csodát, benne az ÉN képemmel:

http://www.schmap.com/guidewidgets/p=13074049N00/c=SL1015826

Namármost, megnéztem a többi stonehenge-s képet. Rengeteg van belőlük, úgyhogy reményeim a Világ Egyik Legjobb Stonehenge Fotósa titulusra ki sem érkeztek alakulni, csakis ezért nem oszlottak szerte szét. És a képek sokkal jobbak az én átlagos, semmi különös fényképészeti technikát fel nem vonultató képemnél. Sőt, vannak köztük durván jók is.

Na most reklám, vagy ízlésficam esete forog fenn ott Southampton-ban? :)

"Engem hajt a versenyszellem. Nem bírom más sikerét látni. A legtöbb embert utálom."

2009-08-02T21:46:00.004+02:00

A fenti mondat a Vérző olaj című filmben hangzott el, úgy középtájon. Most nézem éppen, tetszik eddig. Gyönyörű látvány, amikor gátlástalan gazemberré válunk a hit nevében és összezörrenünk egy olyan emberrel, aki a fenti kijelentést tette a lámpafény mellett, elgondolkodva, este. Az elszállt agyú szektás papgyerek bepróbálkozott cinkosként az ambiciózus olajvállalkozónál, de akkora gátlástalansággal tette, hogy ezen még az olajos is megbicsaklott. Így hát beleköptek egymás levesébe csúnyán. Az olajos a papgyerekébe csak úgy, lásd bejegyzés cím. A papgyerek ezen persze berágott, de annyira, hogy még a szél is fújni kezdte a dombtetőn a fákat.

Most ott tartok, hogy forrik a levegő, leégett az olajkút, .... nahát... kint az utcán meg lőttek... ez milyen nap!

Akkor nézem tovább a filmet. Tehát a helyzet: papgyereket az olajos durván elverte, mert utálja a tenyérbemászását, papgyerek meg otthon Isten nevében szétütött egy nála sokkal gyengébb öregembert, merthogy az tehet arról, hogy az olajos ide tette a lábát felvirágoztatni kisvárost. Papgyerek nem vágja, hogy ha kooperatív játékot játszik, nem szól bele mindenbe, akkor lesz olaj, és akkor lesz neki nagyobb templom is, neeem. Ő mindent akar, csakis ő, most.

De sok ilyen történet van a világban! Papgyerek megérdemli, amit eddig kapott. Na de most tényleg nézzük tovább a filmet, mi lesz ebből.

Kint minden bizonnyal privát tűzijáték van.

Ha meg akarod nézni a filmet, akkor NE olvass tovább!!! Élő közvetítést adok ugyanis.

Érdekes mondatok az elhangzás sorrendjében, valós időben:

"Ránézek emberekre és nem látok bennük semmi szeretni valót."

"Annyi pénzt akarok keresni, hogy megszabadulhassak mindenkitől"

Nahát,az olajos fia éppen rágyújtja a papára az ágyat. Radikális egy lurkó. Az nem tetszhetett neki, hogy a gázrobbanásnál a papa inkább ment a kútjával foglalkozni, miközben ő gyengélkedve feküdt, pont a robbanás miatt. Ilyenekből lesznek a papgyerekek, és azok, akik verik a családjukat.

Ja nem, csak a papa újonnan beszerzett öccse nem tetszett neki.

Hűha, itt komoly családon belüli erőszak lesz.

Nem mutatták, de gyanús, hogy lekerült a nadrágszíj.

Ahha. Vonat, együtt. Papa leszállt egy dumával a vonatról, ami elindult a kiscsávóval. Papa arca eltökélt, a kiscserkész üvölt. Ebből új egyház lesz 10 év múlva!

"- Hogy van a fia?
- Elég a kérdésből, köszönöm."

"Milliomossá tesszük egy ültő helyében, egyik percről a másikra.
- És akkor mit kezdjek magammal?"

Tipikus "nem tudja mit akar" szitu.

Hmm... minden nagykutya előbb-utóbb összeakad egy még nagyobb hallal. Reakció: majd én meg jól elvágom a maga gyereke torkát. Hmm.

"Ez miért nem az enyém??? Azt kérdeztem, ez miért nem az enyém??????"

Bekattanás jön. Gyilkossággal... Olajos feje veszélyes és eltökélt. Levertek egy vérvörös karót.

Kell egy hááááz... Lenn az óceán partjááán...

Minden ambíció konklúziója: "Zabáljunk be. És szerezzünk nőket."

Barackfa bál.

Aha. Már értem, miért kapott a főszereplő Oscart.

Jujuj. Az új öcsi nem is öcsi. Gáz van. A kiscsákó meg akkor erre rájött, azért rakott tüzet. A papa meg kirakta.

Az ál-öcsi halott.

Zsarolás :D

"-Fizetek a földjéért 3000 dollárt.
- De én szeretném, ha az egyházunk tagja lenne....
- Fizetek ötezret."

Komoly... az olajost bezsarolták a templomba. Papgyerek ezerrel alázza. Olajos térdel a gyülekezet előtt, bánja bűneit, közben majd felrobban. Szerintem a papgyerek ma a föld alatt alszik, de lesz olajvezeték!

"Mr Daniel felajánlott egyházunknak egy 5000 dolláros adományt! Amire még mindig várunk... Ó dicsőség az Úrnak!"

Papa visszafogadta a kiscsákót. Gyerek éppen veri az apját.

Apró ugrás. Kiscsákó házasul. Háttérben egy baromi nagy kastély. Szerintem jól megy az olajüzlet.

Hát a viszonyok nem felhőtlenek a családban.

Papa idegesen elkottyantja, hogy a kiscsákó nem is az igazi fia. Pontosabban már nagycsákó. Olajos csak használta a gyerkőcöt. OLajos tehát egy pszichopata, mint kiderült.

Papgyerek megjött. Nem öregedett. Olajos részegen döglik a padlón.

Micsoda fordulat.

Olajos még mindig lóg az egyháznak 5000 dollárral. Papgyerek megtagadja magát, rongyos 100000 dollárért. "Hamis próféta vagyok, Isten merő babona". Olajos visszaaláz. Közben zabál. Júj de megszívatta a szentfazekat.

"Melléktermék vagy. A méhlepény. Nem te vagy a kiválasztott". Papgyerek a padlón.

Szép kis jelenet. Papgyerek agya is a padlón, tekebábu által agyoncsapva.

"Végeztem."

Főcím.

Közvetítésem ezzel véget ért. Jó film volt.

Col du Pillon, Lac Retaud

2009-07-28T02:01:00.001+02:00

Gyönyörű alpesi kirándulás Vaud kantonban, a svájci Alpokban.

Julien, volt finnországi francia sorstársam kísért el az útra, aki meglátogatta potenciális letelepedési szándékkal Genfet (pontosabban megtekinteni jött a helyszínt, aztán majd meglátja ő is meg a válság is, munkaügyileg). Egy kb 12 kilométeres, nem egészen 3 és fél órás út volt, apróbb eltévedéssel az első 500 méter után, de megoldottuk. Láttunk hegyeket, helikoptert, tavakat, teheneket, esküvőt. 1500 m-ről indultunk a Col du Pillon nevű felvonóállomásról, kb 2100-ig sétáltunk fel a La Palette nevű karóig, mely utunk végpontját jelölte ki. Tetszett.

CERN kirándulás

2009-07-23T01:10:00.001+02:00

Ja igen, akartam már írni, csak kiment a fejemből. Kb 2 hete szerveztünk egy kirándulást a szűkebb CERN-es csoportommal (a híres Data Management csapat), valahová a francia Alpokba. Pontosan nem is tudom a helyet (geotag van a képekben, megnézem majd egyszer...), de mindegy is, mert baromira pocsék idő volt, hideg, eső, köd, minden kellemetlenség. A hely amúgy szép lett volna, így sem volt azért rossz. Elég fárasztó volt az út, másnap konkrétan nem bírtam lábra állni. De megérte.

Nézzetek ködöt és homályt itt:

Párizs, 2009

2009-07-13T17:47:00.003+02:00

Részemről eddig összesen 4 alkalommal voltam Párizsban. Múlt hét végén pedig elkövetkezett az ötödik. Azt vettem észre, hogy az 5. alkalommal az ember már nem igazán a klasszikus turisztikai élményeket keresi, sőt, szinte csak úgy elsétál mellettük unottan. Párizs - igen, közhely, mindenki tudja, stb. - ezernyi más jellegű új élményt és izgalmat is tartogat, de azokat sajnos nem lehet megismerni mindaddig, amíg túl nincs az ember pár torony mászáson, összesen jó pár órás sorbaálláson A Helyekre, és így tovább. Párizs akkor kezdődik, amikor az ember már nem visz oda útikönyvet. És igen, Párizsba semmiképpen sem szabad egyedül elmenni, ezt a hibát most sem követtem szerencsére el ;)

A Moulin Rouge-t eddig kihagytam, amelyet akkor ezúton sikerült pótolni. Tök fölösleges erről bármit írnom, mert ezren leírták már jobban is. Igazat írtak... Egyszerűen durván jó a műsor, a hangulat. A héten megint megnézem a musical-t, van egy ilyen késztetésem.

Értek amúgy elég fura élmények is ez alkalommal, őrült egy hely az a város. És itt be is fejezem a bejegyzést :)

Karácsony

2009-07-05T22:51:00.001+02:00

Nem is tudom, ma valahogy egész hétvégén karácsonyi hangulatom volt. Még az az illúzióm is megvolt, hogy egy feldíszített karácsonyfa áll a nappaliban. Nem furcsa ez így, a nyár közepén???

;)

CERN média tréning

2009-07-02T12:19:00.002+02:00

A tavalyi LHC teszt óta van egy olyan főigazgatói utasítás, hogy csakis azok a cernesek nyilatkozhatnak a sajtónak, akik elvégezték a CERN média tréninget. Ez elvileg arról szólna, hogy kezeljük a sajtót, hogy nyilatkozzunk okosan és újságíró-barát módon, stb. Ez a téma önmagában is érdekelt, no meg itt van a tanfolyam ingyen, úgyhogy jelentkeztem rá. Évente egyszer rendezik, a jelentkezők közül kiválogatnak vagy 10-et, meghívnak rá valami hírhedtebb újságírót, és próbálnak mutatni pár alapdolgot.

Bejutottam a tréningre (mondjuk szerintem nem volt nehéz), ami pedig tegnap volt. Részemről nagyon élveztem, érdekes volt látni pár dolgot, na. Az újságírónk a BBC-től jött, a BBC News-ben tudósító, hírolvasó, stb. Róla van szó:

Nisha Pillai

Elég érdekes dolgokat csinált, pl ő tudósította a BBC-t a szeptember 11-i terrortámadáskor, Bagdad bevételekor, meg egy rakás meglehetősen durva helyről. Én pl ismertem az arcát, merthogy meg szoktam nézni a BBC News-t, ha lehet - manapság ez egyetlen híradó, amit követek TV-ben. Ő magát "nasty" (magyarul ebben a kontextusban "rohadék" ;) ) újságírónak aposztrofálta, aki imádja az áldozatait lassú tűzön sütni ropogósra. Demonstrálta is, pár "próba interjúval" velünk. Nem értett a témához, de mégis olyan szinten szorított minket sarokba, hogy volt olyan is a csoportban, aki egy kérdés után csak állt ott szótlanul és nézett vissza rá...

Na, a lényeg: adtam tegnap egy 3 mondatos interjút egy világméretű nagyágyúnak. Sajna csak játszásiból, igazságtalan a világ :)

Demonstrációképpen találtam trénerünkről egy Youtube video-t:

(Auberge de) Satigny

2009-06-19T18:55:00.001+02:00

Ez a blog úgy látszik már csak a kirándulásokról szól, hát legyen akkor benne valami más is. Ma Satigny-ről fogok nektek mesélni.

Satigny egy kis falucska Svájcban, nagyon közel a CERN-hez. Nemrég még egy porfészek volt, amit messzire elkerültek a genfi ingatlanfejlesztések, de ahogy csökkent a kanton beépíthető területe, úgy kezdtek az ingatlanos cégek egyre jobban ilyen helyeken is beruházni.

Mivel a falu eléggé a periférián volt, ezért inkább a prolikat és a kevésbé civilizált "bevándorlókat" célozták a projektek. Ők a megépült lakásokat a magyar "cigánykőcsön" (szocpol) svájci megfelelőjével vásárolgatták, aránylag olcsón. Újabban viszont - köszönhetően a Genf iránt egyre növekvő érdeklődésnek - a lakosság összetétele mintha javulni kezdett volna. Sajnos, még mindig nem teljesen jó a helyzet, még manapság is előfordul, hogy más kultúr, családi, neveltetési körrel rendelkező, alacsony intelligenciájú emberek az utcán intézik az ügyes-bajos dolgaikat, vendetta, verekedések - sajnos velem is előfordult nemrég, hogy megtámadtak egy étteremben. Gyakran látni arra kivonuló rendőröket ilyen-olyan csetepatékhoz is.

Ez mintha mostanában változna, van a helyben potenciál, így elkezdtem komolyan gondolkodni, hogy esetleg oda kellene költözni. Végül is részemről kötődik jó pár kellemes élmény a faluhoz, és úgy hallottam, nemsokára egy-két bajkeverő is kénytelen lesz elhúzni onnan a csíkot. Az ingatlanárak emelkednek, persze, de mindig van, aki nem fizeti a törlesztőrészleteket, szóval ha kifogna az ember egy árverést, ilyesmi, talán be lehetne szállni egy értelmes árú lakásba. De mindezek egyelőre körvonalazódnak, na majd meglátjuk mi lesz belőle. Tervek, tervek.

Viszont valóban be akarom szívni a hely hangulatát, úgyhogy úgy döntöttem, a jövő hét utántól minden héten hétfőn az Auberge de Satigny étteremben fogok ebédelni, addig, amíg sorban végig nem eszem az étlapot. Ez pedig "fogadóóra" is lesz számomra: akit érdekel, az csatlakozzon, dumálunk egyet ebéd közben, kisebb-nagyobb társaságban. Mindenkit szeretettel várok. Remélem lesz mindig asztal, mert elég sokan szoktak ott délben lenni, ezt bárki, aki arra járt, tanusíthatja.

Akkor éljen Satigny, amire már most mint második otthonomra gondolok!

Les rives de la Versoix

2009-06-18T23:16:00.001+02:00

Ez az első svájci kirándulás, érdekes! A Mourex után ide jöttem az iránytűs túrabottal, és hát nem nagyon tetszett. Az út egy része valami lakókocsis nyomortanya mellett vezettett, baromi ronda volt. Visszafelé a patak partján viszont élveztem a sétát. Versoix. Itt vitorlázgatok mellékesen.

Le mont Mourex

2009-06-18T23:09:00.001+02:00

Izgalmas bejegyzés követlkezik, egy kirándulásról :DDD Tehát, ez a Mourex hegyére vezetett, roppant érdekes rálátással a 2 héttel ezelőtti hegyre, útra és sziklafalra. Jellemzők voltak még a tehenek. A hegyet legelőként hasznosítják, és hát... meglehetősen használt jellege volt. Tehénszar mindenhol. De a tó érdekes szögből látszott. Kevés kép készült mert valami félelmetesen használhatatlanok voltak a fények. Enjoy.

Le Petit Montrond

2009-06-01T03:42:00.010+02:00

A mai kirándulás teljesen más környéken zajlott, mint a többi, ugyanis a Könyvben fejezetet váltottam. A kiránduláson vendégművészként elkísért Edina és Tibor, akiket alig viselt meg a röpke 350 méter emelkedővel kezdődő, szinte 45 fokos lejtésű szakasz. Fent a táj gyönyörű volt, képek akkor itt:

Idézet

2009-05-28T11:34:00.000+02:00

"A másik szintén köztudott, de ugyan akkor elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 90 százaléka bűnöző. Tehát nem kizárólag párjával, hanem az élet egész területén agresszív, erőszakos, törvényeket nem tisztelő. Itt szintén eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor azt tanácsolhatjuk a nőknek, jól nézzék meg, kihez mennek hozzá, mert lehet, hogy a macsó rosszfiú-stílus és az ezzel járó anyagi javak eleinte vonzónak tűnnek, de később keményen megfizetik majd az árát."

Le plateau du Saleve (depuis la téléphérique)

2009-05-25T01:15:00.000+02:00

Ezzel pedig letudtam a Saleve-t. Egy kis alkonyat felé haladó ráadás :)

Le plateau du Saleve (de la Croisette)

2009-05-25T01:06:00.002+02:00

A kellemesebb kirándulások közé tartozik. Gyönyörű idő, kis izgalommal a több száz méteres szakadék szélén egyensúlyozva, a sziklafal tövében. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe egy kis tériszony. Ja igen.

Jövőre meg akarok tanulni siklóernyőzni. Tetszett a látvány :)

La tour Bastian

2009-05-25T00:34:00.001+02:00

A születésnapi kirándulós műsor megint a Saleve volt. Ehune:

Ciprus - utoljára

2009-05-25T00:28:00.001+02:00

Itt van az összes kép nagyban. Élvezzétek :)

2007 május képekben

2009-05-21T19:35:00.000+02:00

Bejön ez a Picasa kollázs készítő :) 2 éve ez volt a május hónap. Érdekes így együtt látni, minden napból egy képet.

Larnaka

2009-05-21T19:30:00.000+02:00

Na, ezzel legyen is elég Ciprusból :) Még jönnek a rendes képek, és viszlát a témának.

Fejtörő

2009-05-21T02:03:00.000+02:00

Igen, ez van. Most akkor találd ki, merre...

Pafos

2009-05-21T01:57:00.000+02:00

Hát ez meg egy város. Többek között arról híres, hogy Szent Pált valamiért nagyon elverték itt a rómaiak annál az oszlopnál, amit az arc fogdos. Nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolta a szeretetről vallott nézeteit.

Petra tou Romiou

2009-05-21T01:41:00.000+02:00

A legenda szerint itt mászott ki a tengerből Afrodité, aki egyúttal át is vette a sziget istennőjének hivatalos státustát. Tényleg varázslatos vidék...

Kourion

2009-05-21T01:20:00.000+02:00

Ja igen, pár Ciprusos kép még hiányzik. Akkor ez itt Kourion, a másik, sokkal tuttibb romváros. Színházzal, fürdővel, gyönyörű kilátással, borulattal :)

Bizalmam az antik világ valódiságában....

2009-05-21T00:07:00.000+02:00

..itt rendült meg :). Egy romvárosban, Cipruson, egy félreeső helyen ez a látvány fogadott. Hmm...

Az én scifim

2009-05-18T02:20:00.003+02:00

Igen, most megint dicsekedni fogok. Szemérmetlenül, tehát aki nem bírja, amikor én szemérmetlenül dicsekszek, az gyorsan nyomjon egy Control-W -t. MOST!

Gyermekkoromban imádtam a tudományos fantasztikumot. Ezzel elég sok tudományos/műszaki pályára lőtt gyerek volt így, eddig tehát semmi extra. Faltam a könyveket, azt a kevés filmet, ami átbújt a vasfüggöny alatt semmiképpen sem hagytam volna ki. Nagy álmom volt, hogy egyszer ezek valahogy valóra válnak, és én ott leszek a filmben: elképzeltem, eljátszottam, oda-vissza.

Tegnap este megnéztem az Angyalok és démonok c. filmet. Maga a film meglehetősen unalmasra sikeredett, bár van, akinek tetszik, de most nem ez a lényeg. Ez egy fantasztikus/misztikus film. Fantasztikus helyen kezdődik, ahol nagyon tudományosan csinálnak valami fantasztikusat :)

És itt jött a beleborzongás. Egy moziterem filmvásznán bámultam ugyanis a saját munkahelyemet. Igen, a filmben nem elképzelték, és egy stúdióban felépítették a CERN-t, hanem lementek az Atlas-hoz, és ott forgattak.

Benne vagyok a saját tudományos-fantasztikus filmemben. Ez milyen... amikor a hollywood-i főcím után a kamera azt az aknát mutatja, ami felett az ember az anyjával állt, és lenéztek a Nagy Gépre: ami az utolsó szögig a filmen is a valódi. Ami nekem a hétköznap, az emberek millióinak mesevilág.

Tegnap nagy napom volt. Tudatosult bennem végleg, megmásíthatatlanul, hogy a nagy gyermekkori álmomat elértem!

Innentől ideje felnőttkori álmok után nézni. Azokat elérni minden bizonnyal gyerekjáték lesz :)

Volt valaki, akivel szerettem volna megosztani ezt a pillanatot. De ez sajnos visszahozhatatlanul kimaradt.

Kolossi kastély

2009-05-10T00:45:00.000+02:00

Útban Kourion felé botlottam bele ebbe az érdekes rablóvárba. Ill. nem rablóvár (hivatalosan), de én így képzelem el a rablóvárakat. Ez a Kolossi kastély. A bejárathoz ki volt írva, hogy "bocs, de nincsenek EU konform biztonsági berendezéseink, szóval csak óvatosan...". Be is vertem a fejem egy kiálló kőbe, de nagyon.

Amathous

2009-05-10T00:24:00.000+02:00

A lustálkodás (és egy kávé-narancslé) után Amathous romvárosa volt a következő kultúrprogram. Cipruson amúgy baromi sok műemlék van, nagyon jól kitáblázva, a helyszíneken pedig egységes infrastruktúrát építettek ki. Még a belépőjegyek is ugyanúgy 1.70 euróba kerülnek. Tetszik rendszer.

A romváros mellékesen töküres volt. Végre egy nyugodt elmélyedés, és zavartalan visszagondolás a mesékre, a görög regékre...

Governor's Beach

2009-05-09T23:37:00.000+02:00

A szombatot itt kezdtem, ez Limassol előtt van pár kilométerrel. Egy órát adtam magamnak tengerparti üdülésre: megvolt akkor az idei első mediterrán úszásom :). Totál néptelen, gyönyörű part, fekete homok, érezhető hőség... Hát soha többé tengerpart szezonban! Tömeg, tolongás... Május eleje az igazi!

Limassol

2009-05-09T23:15:00.000+02:00

Péntek este autót béreltem, és uzsgyi Limassol-ba. A képek út közben készültek, mire a városba értem, este lett. Az esti képek akkor ott. Klikk a képre...

Cipruson baloldali közlekedés van. Ez okozott pár kellemetlen pillanatot... Az autópálya logikája néhol érdekes, a feliratok olyan aprók, hogy mire elolvassa az ember, késő. De valahogy mégis működik.

Limassol jól néz ki, bár mint turisztikai látványosság, fél nap alatt kivégezhető. A tengerpartja viszont tutti! És a vendéglátóipari egységei is. Adtak a dizájnra, azt nem lehet vitatni. Vacsorára toltam egy birkapörköltféleséget, majd vissza Nicosia-ba. A víz kivert, hogy navigátor nélkül hogy fogom megtalálni a holtelt ilyen sordított körülmények között, aztán egyszer csak ott volt mellettem. Ariadné (Aphrodité?) fonala segíthetett :)

A Ciprusi Egyetem

2009-05-09T23:03:00.000+02:00

A fenti képek a Ciprusi Egyetemen készültek, ahol az értekezlet is zajlott. Kint van a világ végén egy búzamezőn, elég újnak tűnik a campus, gyakorlatilag még most is épül. Ami fura volt az az, hogy rajtunk kívül csak pár takarító lézengett a komplexumban, hol vannak a hallgatók? A professzorok? Mindenki?

Az épületek viszont tetszettek, az, hogy egy óriási teraszkomplexum az egész, ahová az irodák és az előadók közvetlenül nyílnak. Nagy, mégis emberszabású egyetem.

Nicosia - görög oldal

2009-05-06T15:52:00.000+02:00

Ciprus: a török oldal (képkollázs)

2009-05-06T15:43:00.001+02:00

Ciprus: a török oldal - ezeket csináltam tegnap.

Ciprusról

2009-05-06T15:15:00.002+02:00

Üdv akkor Ciprusról, Nicosiaból. Ezért vagyok itt. A fenti kép a hírhedt zöld vonal egy része, ami elválasztja a város görög részét a törökök által megszállt területtől. Hát a török oldal elég reménytelenül néz ki... Vízum kell a belépéshez, amit egy darab cetlire adnak ki a törökök a helyszínen, vissza meg EU belépési procedúra szükségeltetik. Ezt mindig el kell játszani, tehát ha óránként megyek ide-oda, akkor óránként vízumozni kell. A helyieknek is. Szerencsére Ciprus nem Schengen terület, úgyhogy ez végül is meglepően könnyen megy ilyen állapotokhoz képest. Kérdezősködni előre azért nem árt, na...

Hú, ezek itt nagyon utálják egymást... a görög részen kiadott várostérképen a török részt szürkével kiradírozták, ráírva "1974 óta törökök által megszállt terület". A másik oldal ugyanez, csak invertálva. A vonal mellé közvetlenül felhúztak egy minaretet, és a müezzin hangosbeszélőn ordibál át a görögöknek (is). Egy török oldalon lévő sziklafalra gyönyörű, hatalmas félholdas zászlót pingáltak, amit a görög oldal minden pontjáról kiválóan látni lehet. Ááá, nem provokáció... Az ellenőrző pontot úgy kell átlépni, hogy oda-vissza elhalad az ember plakátok mellett mészárlásokról, ENSZ határozatokról, stb.

A csapvíz nagyon rossz. Megszomjazik tőle az ember.

Az idő már jó.

Le plan du Saleve

2009-05-01T21:44:00.001+02:00

Egyesek munka ünnepet ülnek, állnak vagy fekszenek, sörvirslivel, lufikkal, ligettel, mások meg az ebből adódó relatív néptelenséget kihasználva nyakukba veszik a Saleve-t. Én ma mások voltam. Idő korrekt, kissé hűvös, de amikor elkezdte magát az ösvény komolyan venni, meg azt az 500 métert, amit 30 fok alá nem csökkenő emelkedővel abszolvált, ez már nem volt probléma. Volt pár kisebb eltévedés, mert a francia logika azt diktálja, hogy egy árok mélyén haladó, baromi széles, nyílegyenes, eltéveszthetetlen autópályát 10 méterenként meg kell jelölni turistajelzéssel, viszont ugyanez az alaposság a 20 centi széles ösvények esetében, de legfőképpen a kereszteződésekben hiányzott. De megvolt a túra végül is, a fennsík természetesen álomszép volt azokkal a sárga virágokkal a réten. Meg a (sajnos szokás szerint párás) kilátás is Genfre és a tóra. Lefelé brutálisan sáros meg csúszós volt az út, na azt nem élveztem annyira. Következő alkalommal folytatom a Saleve egy másik részével, mert elvem a változatosság :)

Képek:

CERN Yacht Club szezonnyitó regatta

2009-05-01T03:49:00.001+02:00

Mondtam már, hogy vitorlázni tanulok? Itt van ez a nagy tó, és eddig nem használtam semmire, hát akkor most. Van a CERN-nek egy úgynevezett yacht klubja, ami több dologra jó: egyrészt vannak elvihető hajói, másrészt tanfolyamokat szerveznek rájuk. Belevágtam én is. Namármost, a tanfolyamokra minden évben kevés hely van, viszont rengeteg jelentkező - ezért sorsolással döntik el, hogy ki kerül be. Kb 120 emberből 8. Mitadisten... elsőre bejött. Tehát tanfolyam. Dinghy. Elméleti oktatáson már voltam, nemsokára jönnek a gyakorlatiak is. Ráadásul, valamilyen okból kifolyólag, minden tanoncnak min. 2 alkalommal megfigyelő hajón kell szolgálatot teljesíteni. Én az első műszakomat múlt szombaton délután tudtam le, amikor megrendezték a klub szezonnyitó regattáját. Nekünk kellett felépíteni a pályát is: a fontosabb pontokat jelentő bólyákat kellett kicibálni a tóra, lehorhonyozni őket, és figyelni, hogy lehetőleg mindenki túlélje. Mindenki túlélte, összesen egy horgonyt hagytunk el, és leégett a fejem. Érdekes volt, na. Képek itt vannak az eseményről:

Les ponts et bains de la Caille

2009-05-01T02:51:00.001+02:00

Április 18-án megnéztem, mit tudnak a Caille folyó hídjai és fürdői. Aki volt már nálam, és elment velem Annecy-ba, annak talán feltűnt félúton egy kellemesen kinéző függőhíd. Ez volt most a kiindulópont. A híd egy baromi mély folyóvölgy fölött megy át, és nem meglepő módon ebben a folyóvölgyben egy folyó folyik, melynek neve Caille. A völgy mélyén van egy termál forrás (jó büdös), ahova valamikor régen egy fürdőházat építettek (a semmi közepébe), medencével. Mekkora élet lehetett ott... Ennek már csak a romjai vannak meg, és ez a rom volt a kirándulás célja. Az idő elégge kesergős volt, akadt pár esőcsepp is, de az út maga teljesen korrekt volt. Képek (ja, klikkelj rá, megnézheted nagyban is őket. Van diavetítés is (gy. és angolból kihívásokkal küszködők k.: slideshow) ):

Le mont Vuache + La cascade de la Barbannaz

2009-05-01T02:18:00.001+02:00

Aztán folytatódott április 6-án. Ekkor két kirándulást is lenyomtam a könyvből. Az első a Vuache hegyre vezetett, az idő megint meglepően jó volt, és a hegyről eszméletlen volt a kilátás a Jura felé, a völgyre. Kár, hogy nagyon párás volt lent, és nem lehetett lefényképezni :( Népszerű hely lehet ez a Vuache, mert az úton rengetegen voltak, hát gondolom nemcsak én vártam a tavaszt... Képek akkor:

Utána átrohantam a hegy másik oldalára, hogy még sötétedés előtt eljussak a Barbannaz vízeséséhez. Na ez komoly volt... Ugyanis egy folyó két partján kellett haladni egy mély szurdokban, és az út hol az egyik, hol a másik partján vezetett a folyónak. És nem voltak hidak. Az ösvény nemes egyszerűséggel belevezetett a vízbe, és a másik parton folytatódott. Hmm... Vagy hatszor gázoltam át oda, majd vissza a térdig érő vízben, de meglepően nem zavart, hogy csurom vizes cipőben mászkálok, szóval volt némi extra érdekesség legalább. Maga az út nem volt valami nagy szám, a vízesés azért tetszett. Bár nem volt egy Niagara. Képek erről:

Le pont de Grésin

2009-05-01T02:04:00.001+02:00

Új év, új tavasz, új kirándulások, jaj de jó! Március 22-én elkezdtem az évadot, mégpedig a Rhone folyó Grésin nevű hídjához kocogtam el. Gyönyörű idő, kellemes séta, bár pár helyen kiköptem a tüdőmet majdnem. Itt vannak a képek:

Disznóinfluenza

2009-04-30T11:57:00.002+02:00

Na, ide is elért, hurrá. A CERN-ben is körbeküldték a figyelmeztetést, hogy tünetekre figyelni, Mexikóba hivatalos utakat elfelejteni, stb.

Ja, és csak semmi pánik!

5 évre kaptam műszakit

2009-04-02T23:28:00.002+02:00

Az ember ugye nem fiatalodik, meg mittudomén, szóval már csak azért is, hogy képben legyek, bejelentkeztem egy jó kis menedzserszűrésre. Vagy ahhoz hasonlóra. EKG, vérvétel, szív ultrahang, terheléses EKG, mifene, szóval kontinentális menü. Ma kaptam meg postán az összefoglalót, mely szerint minden normális. Vagy 10 éve kimutattak nálam egy mitrális prolapszust, na, hát az is eltűnt. Nem teszem ide a teljes dicshimnuszt a berendezéseimről, csak pár sort:

Monsieur Molnar présente des douleurs thoraciques tres atypiques uniquement au repos, il est tres sportif sans limitation fonctionnelle.

L'aptitude physique est tres bonne et le tensionnel est normal au repos et a l'effort.

J'encourage Monsieur Molnar a poursuivre ses activités sportives et je propose de le revoir dans 5 ans.

Azaz, Molnár Úr nagyon sportos, Molnár Úrnak semmi baja, Molnár Úr csak folytassa a sporttevékenységeit, és jöjjön vissza öt év múlva.

Szóval sportos vagyok orvosilag... Mmmm. Kosztyu Tanár Úr, hallja-é...? :)

Két új CERN cikk

2009-03-21T13:38:00.003+01:00

A Részecske

LHC: Aktuális helyzet

Amúgy szép az idő.

79. Genfi Autószalon

2009-03-13T23:45:00.003+01:00

Az úgy volt, hogy eldöntöttem: kimegyek, fényképezek, megírom. Aztán, amikor kb. 2 óra ott tartózkodás után megkönnyebbülten eljöttem, realizáltam, hogy egyetlen képet sem csináltam. Megpróbáltam végig gondolni, milyen érdekességet írhatnék, de nagyon úgy néz ki, hogy a szalonról ebben a blogban a következő beszámoló fog megíródni az enter megnyomása után:

A 79. Genfi Autószalont szokás szerint a Palexpo-ban rendezték meg, Genfben. Leginkább autókat mutattak be. Sokat.

Web születésnap megvolt hát

2009-03-13T22:08:00.000+01:00

Web születésnap megvolt hát

Pörkölt újratöltve

2009-03-07T00:14:00.002+01:00

A Genfi Magyar Értesítő 106. számának 4. oldalán van egy valahonnan amúgy ismerősnek tetsző írás egy tehetséges ifjú szerző tollából, akinek a nevét méltatlannak tartom, hogy csak úgy ide írjam kékes alapon sötétkékkel. Csaxólok...

2009-03-06T23:17:00.000+01:00

Ünnepel a CERN: a Web 20 éves lesz

Napi CERN

2009-02-27T01:29:00.002+01:00

Új blog a CERN-ről, magyarul. Olvassátok!

Napi CERN: http://cern.blog.hu/

Strobist seminar

2009-02-21T17:05:00.005+01:00

Ma végigélveztem egy egész napos fényképezéssel foglalkozó szemináriumot, amit a CERN Fotó Klub szervezett (melynek fizető tagja vagyok, ha már szóba került :)). A szemináriumot pedig David Hobby (alias Strobist) tartotta, aki egy nevezetes amerikai fotográfus. Előrebocsátom, hogy sajnos hülye vagyok a rendes fotózáshoz, és ez az állapot roppantul zavar, így vetődött fel a klubtagság és a szemináriumi részvétel gondolata. Konkrétan életemben először láttam olyan embert, aki tud értelmesen fényképezni, és azt baromi nagy és nehéz és drága kamerával csinálja úgy, mint a filmeken :)

Na meg végre láttam világítós esernyőt élesre töltve, rádiós-ledes-érdekes vakukat, mindenféle trükkös ezközöket, és el is lett magyarázva, hogy azok ugyan mire jók. A gyakorlatban is demonstrálta őket az arc, hát rengeteg dolog került helyére a fejemben. Élveztem, és jó volt.

A szemináriumot amúgy két magyar srác főszervezte, Kelemen Péter és Horvát András, azúton is köszönet nekik. Péter fotói amúgy itt találhatók, nagyban nyomja a srác...

Pár kép a szemináriumról.

A jó és a rossz dolgokról

2009-02-21T16:49:00.004+01:00

Felvetődött, hogy az nem fest túl jó képet rólam, ha megírom az engem ért mindenféle rossz dolgokat, mert az embernek vannak irigyei, akik ilyenkor örülnek, ésatöbb. Továbbá az a kép alakul ki rólam, hogy vonzom a bajt, bla.

Hátkéremszépen. Ezzel nem értek egyet. Tekintsük a lopások példáját. Lehetne önmarcangolni, bánkódni, emészthetné az embert a düh, hogy milyen rohadt dolog történt már vele, már megint. Depresszió, düh, gyűlölet, múltba bámulás - tárgyakért? Pozícióért? Pénzért?

Fölösleges. Én félig viccesen kiírom a szar ügyeket ide, ezáltal is röhögök rajta, majd legyintek, és tovább lépek. Sőt. Először legyintek, majd kíírom, és tovább is léptem. A scooter esetben is ez történt. Brian, akinek megmutattam a scooter hült helyét, egy kicsit próbált velem gyászolni, de aztán látta, hogy semmi gond, ezen egy nagyon picit csodálkozott, majd napirendre tértünk az ügy felett. Ja, amúgy a lopás felfedezése kb. így történt, ha már felvetődött a téma:

... (előzmény, melyben a scooterre terelődött a szó, és a garázs amúgy is útba esett)
Brian: megnézem már gyorsan azt a scootert.
Én: Ok, ott van hátul, a garázsban
Brian: Nem látom.
Én: Ja, sötét van, a gép fekete, felkapcsolom a villanyt.
Brian: Továbbra sem látom.
Én (odamenve): Tényleg. Én sem...

Szóval, összefoglalva: és a tárgyak elvesztésén azonnal túllépek, "veszek másikat, mert van munkám, és megtehetem". Az állítólagos irígyek pedig fogják csak fel az előző mondat értelmét, és káröröm helyett ehhez tartsák magukat...

Amúgy nem hiszem, hogy lennének komoly irigyeim. Próbálok nem úgy viselkedni, hogy okot adhassak rá, de ha mégis, akkor azonnal kéretik informálni effelől :)

Cigók Collonges-ban

2009-02-04T01:15:00.002+01:00

Ma reggel felfigyeltem arra, hogy ismét foglalt a falu határában a cigánykaravánoknak fenntartott hely. Tavaly nyáron voltak ott egy hónapig valakik.

Nekem meg éppen eltűnt a scooter-em. Tavaly nyáron még nem volt meg... Van összefüggés? Áááá nem lehet... fúj, rászistá vágyok.

Nincs vége a mai napnak

2009-01-30T12:35:00.003+01:00

Hogy a robogólopáshoz meglegyen a desszert is, elromlott a Harman Kardon márkájú házimozi erősítőm. Még garanciális szerencsére, úgyhogy vihetem azt is vissza.

Valami nagy gáz van ezzel a világgal. A nagy márkák, cégek szart gyártanak, Svájcban fél évente kirabolnak, ellopják, feltörik, ez nem így volt azért, na.

Az elmúlt évben a köv. esetekben kellett garanciát kihasználni. Figyelem, reklám következik:

- Hewlett Packart Pavillion dv 2200 laptop. Megvásárlás után azonnal vissza kellett vinni, mert eleve hibás volt. Ezenkívül, a billentyűzete kihagyott leütéseket, roppant zavaró volt, és a HP nem ismerte el hogy ilyen hiba létezik. Garancia lejárta után egy hónappal video chip kiment, laptop meg a kukába.
- Egy Swiss...mittudomén mi márkájú drótnélküli telefon. Levásárolható bon lett belőle.
- Playstation 3. 2 hónap múlva vissza, elromlott a blueray meghajtó.
- Bicikli a GO Sport-tól. Azonnal vissza kellett vinni, mert minden szar volt rajta, de konkrétan utána is életveszélyes volt. Szerencsére ellopták.
- MSI Wind netbook. Másnap csere, az akkumulátor egy nap alatt tönkre ment.
- Harman Kardon erősítő. Most kocogok vele vissza.

Tehát olyan 70%-os egy éven belüli elromlási aránynál tartok. Ez pedig elfogadhatatlan.

Tolvaj átok... ezt nem hiszem el...

2009-01-30T12:25:00.003+01:00

Úgy adódott, hogy ismét idéznem kell a Mestertől. Szerintem tolvaj körökben presztízs, hogy én elátkozzam őket.

Aki az elmúlt hét folyamán a zárt garázsból ellopta a scooter-emet (1400 euro, 83km, áááááá), az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy piti tolvaj legyen, mint ő, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az enyémek normális családban nőnek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ők lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében érezzen valami megfoghatatlan bűntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek torz utódaik, kiknek berúgókar kezük, és ülésfejük van, sajnálkozva állja körül őket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ők, mert ősatyjuk ellopta a scooter-emet, de az ő ősatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?!( angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki őket nyomorúságukból?! (arkangyalok arkkara: rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Molnár Zsolt gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Molnár Zsolt scooter-ét.

De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló lángmotoron ereszkedjék le az égből Proskuterur, a robogók istene, és köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...

Az ügyet lezártam (ill először elkocogok a rendőrségre), veszek másikat (vagy ki tudja, ezek után nincs kedvem hozzá), mert van munkám és tudok dolgozni.

A scooter 6 hónapig állt kint a parkolóban, egy helyen. Semmi baja sem volt. 3 hete betoltam a zárható garázsba, hogy nehogy ellopják, mert azért ki tudja. Erre...

Privát védelmi rendszert fogok beépíteni a garázsba és a lakásba. Mozgásérzékelő, infrakamera, ha valaki bemegy, pofán fényképezi, és azonnal küldi interneten a képet és a video-t nekem. ÉN ugyanis hamarabb kiszállok tettenérni, mint a rendőrség...

Wizzair a legjobb...

2009-01-18T20:15:00.003+01:00

Itt ülök a Ferihegy 1-en fapadra várva Genfbe. A tájékoztató képernyő kész antireklám bizonyos légitársaságoknak. Wizzair... nekik az a hírük, hogy soha sem érnek oda időben sehova, ha elindulnak egyáltalán. Helyzetkép este negyed 9-kor:

- Wizzair London: 2 óra késés
- Wizzair Róma: törölve

Na, ez az a légitársaság, akinél csak akkor veszek jegyet, ha előre letétbe helyezik nálam a késésért/törlésért a nekem járó összeget, a kaja és italjegyeket, és kezembe nyomnak előre egy szobafoglalást egy éjszakára az indulási pontnál.

Easyjet: összes járat rendben. Ja Easyjet. Őket csak ajánlani tudom. Idefelé Genfben mindent elkövettem azért, hogy kivételesen ne legyek stresszes, és el is érjem a gépet. Csak kézipoggyász gondosan tervezve a folyadékokat, interneten bejelentkezve, stb.

Na, ehhez képest indulás előtt 5 perccel estem be a kapuhoz, ahol persze sehol senki. Odafelé mondjuk gyanús volt, hogy egyszer csak eltűnt a képernyőkről a pesti járat. A szomszédos londoni kapunál kérdeztem a személyzetet, hogy most mi van. Kb a köv. párbeszéd zajlott le:

- Elnézést, tudnak valamit a budapesti járatról a szomszéd kapunál?
- Hát az elment...
- Huh.
- Fél órával az indulás előtt kellene a kapunál lenni...
- Öööö... igen... A földön van még a gép? Mit lehet tenni? - (reménytelen kiskutyatekintet...)
- Semmit.
- Na de mégis...
- Na jó, felhívom a gépet, tudják-e még fogadni.

Telefonálás, aztán:

- Rendben, a járat tudja fogadni, ha odaér. Ehhez az kell, hogy egy személyzeti busz erre jöjjön, legyen rajta hely, és arra is menjen, ahol a gép parkol. Nincs sok esélye...
- Ezt is köszönöm, szóval meg lehetne nézni?
- Igen, a kolléga lekíséri, ott utána nézünk.

Lekísértek, telefon, és mitadisten, a paramétereknek pont megfelelő busz pont jött errefelé. Beszálltam, odavittek, oda is beszálltam, majd felszálltam.

"Hogyan ne késsünk le repülőt, de ha mégis sikerült, akkor hogyan ne" sorozatunk következő részét hallották.

Összefoglalásul, eddigi necces indulásaim:

- Liverpool-Genf, Easyjet: reptérre érkezéskor a repülőt éppen tolták ki. A társaság ingyen átírta a jegyemet Amszterdamba, hátha onnan lesz nekem valami Genfbe. Nem volt. Így látogattam meg Amszterdam éjszakai életét. Easyjet rendes volt.
- Genf-London: nevem soxori felemlegetése a hangosbemondón, de összejött.
- Genf - Budapest: Malév, lekésve. De elfogadható összegért elvitt a köv. járat.
- Delhi - Helsinki: utazási időpont egy nappal elnézve. Cég fizette...
- Párizs - Helsinki: lekésve, de az indulás is késett, így nagy nehezen felkönyörögtem magam.

Furcsaságok

2009-01-06T02:46:00.004+01:00

Először is, ezúton is kívánnék boldog új évet mindenkinek.

Furcsaság 1: Vásárlás a Tesco-ban a Pólusban. Valamit kérdezett a pénztárosnő, amire annak rendje és módja szerint válaszoltam. Mire a néni:

- Maga nem magyar?

Én kissé csodálkozva:

- De igen, miért?
- Az akcentusából gondoltam, hogy nem.

Hmm. Szóval akcentusom van, nem semmi.

Furcsaság 2: Vettem egy iMac-et, és elkezdtem használni. Tetszik, bár egyelőre borzalom, hogy semmit sem értek hozzá, de belejövök lassan. Aztán be akartam jelentkezni a francia Orange-hez, hogy leellenőrizzem az internetes számláimat. Először ezen a gépen. És láss csodát. Nem kért jelszót, stb, azonnal tudta, hogy ki vagyok, és előhozta az accountomat. De honnan a halálból tudta???? Aki tudja a rejtélyt, értesítsen a megoldással!

Les Horribles Cernettes

2008-12-20T02:27:00.007+01:00

...de ha valami nagyon durvát akarsz látni... akkor íme az LHC Fest egyik koncertje, amelyet a címbeli csapat követett el. Bemutatkozójuk szerint ők egy nagyenergiás rock csapatot alkotnak (High Energy Rock Band). Wikipedia oldaluk is van...

Akarsz kissé retro jellegű dalokat hallgatni a Big Bang-ről, a web-ről, linkekről, antianyagról, antiemberről, antivilágról, gyorsítókról, protonokról, kvarkokról, stb. - tehát szeretnéd megzenésítve végignézni egy elméleti fizika szigorlat főbb tételeinek zenés-táncos kidolgozását? Igen? Nesze:

Az elhangzott "dalok" listája, az elhangzás sorrendjében:

Big Bang - Ősrobbanás
Surfing on the Web - Böngészem a webemet
Antiworld - Antivilág (antilány és egyéb antidolgok egy antivilágban)
Microwave Love - Mikrohullámú szerelem (felforralod a vérem...)
Computer Games - Számítógépes játékok
Every Proton of You - Minden egyes protonod
Liquid Nitrogen - Folyékony nitrogén
Strong Interaction - Erős kölcsönhatás

..., majd a visszatapsolás után:

Collider - Ütköztető, ami a csapat első száma volt, és a részecskefizika himnuszává vált. Egy magányos lányról szól, akinek a szerelme fizikus, de az le sem szarja, mert jobban imádja az ütköztetőjét.
Mr. Higgs

... és még sokan mások.

És most egy web-történeti érdekesség. Állítólag az ő képük volt a legelső kép, amelyet publikáltak a weben, nézd meg itt. Ebből kifolyólag, ők az első web oldallal rendelkező együttes. Nem volt nehéz, ugyanis konkrétan Tim Bernerds Lee irodaszomszédai voltak, és ő igazán értett a weblapokhoz abban az időben.

A rövidítésük véletlenül megegyezik a gyorsítóéval :)

LHC Media :)

2008-12-20T02:03:00.004+01:00

Az LHC Rap utóélete az volt, hogy az LHC indító ünnepségén Katherine McAlpine (alias Alpinekat) és "csapata" előadta a Nagy Művet élőben. Sajnos, az esemény színvonalát a drezdai konferencia miatt nem emelhettem személyes jelenlétemmel, de sebaj, ilyen egy CERN "céges" party:

A... hmmm... szóval tánckarban ott ugrabugrált maga Lynn Evans is, az LHC projektvezetője, Alpinekat mellett balra.

Alpinekat kirakta a rap szövegét egy weblapra, lehet belőle fizikát tanulni :). Akit pedig gyönyörű képek érdekelnek a masináról, ide kattintson.

Flickr teljes erővel

2008-12-19T19:40:00.003+01:00

Kb. két éve előfizettem már a Flickr Pro-ra, de még nem igazán használtam ki, és ennek pedig most jött el az ideje. Felrakom akkor a szalonképesebb képeket, némileg rendezettebb formában. A munka folyamatosan zajlik...

Nézzük akkor a linkeket. Itt érdemes elkezdeni a túrát:

http://www.flickr.com/photos/zsoltmolnar/collections/

A legújabb képek itt jelennek majd meg, folyamatosan:

http://www.flickr.com/photos/zsoltmolnar

Ajánlom az RSS használátát...

Két gyűjtemény, ha természetesen nem akarod végigbámulni mind a pár ezer fölöttébb érdekes képet:

Képek, amelyek különösen tetszenek, ehhez RSS

Képek, amelyek mondanak nekem valamit, ehhez RSS.

Élvezzétek, no.

LHC incidens - státusz

2008-12-09T18:50:00.003+01:00

Na, hogy is áll ez az egész. Szóval, a legújabb jelentés szerint megpróbálták kitalálni, hogy mi is lehetett akkor a hiba oka. Igen ám, csakhogy maga a hibás cucc (a mágnesek közötti elektromos csatlakozó) teljesen elpárolgott, szóval csak spekulációk vannak a levegőben, maga a hiba oka ismeretlen, és nagyjából ismeretlen is marad (ugye mivel a bizonyíték azóta is az alagútban lebeg mint fémpára). Ettől eltekintve, a végzetes események láncolatát sikerült lejátszani, és a laboratóriumban sikerült előidézni mesterségesen olyan hibát, ami aztán reprodukálta a láncreakciót (nyugi, nem nukleáris értelemben). Hogy eltalálták-e? Vagy két tényező is képes előidézni a bajt, és megtalálták a MÁSIKAT? Hát ez titok.

Na mindegy, a konklúzió az, hogy a hélium befolyás és az ebből fakadóan hirtelen fellépő túlnyomás ellen védő biztonsági berendezéseket sikerült durván alultervezni. Mondjuk eddig kevés olyan technológiai berendezés létezik, amely szuperfolyékony állapotban lévő (azaz megkavarod, és nem áll le...) héliummal dolgozik, miközben az elektromos áramok szupravezetőben haladnak (azaz hiába húzod ki a konnektorból, az áram ott marad...). Na most telepakolták a berendezést jó pár szenzorral, meg méricskéltek jobbra-balra, végül találtak még két olyan pontot, ahol az elektromos ellenállás valamiért abnormálisan magassá vált a tesztek alatt, de ezek még pont nem füstöltek el.

A lényeg, hogy a károkat végül is felmérték, és annyira szerencsére nem gáz a helyzet, javítható a gép. Megelőzésként telepakolják az LHC-t érzékelőkkel, amelyek képesek időben detektálni az abnormálisan megnőtt ellenállást, és lelőni a masinát. Szóval, hogy miért égett el az a bizonyos alkatrész, arról nincs fogalma senkinek, de ha máskor is el akarna égni valami hasonló okból, akkor azt immár tudni fogjuk. Aztán menet közben majd rájön valaki, hogy mi is történhetett szeptember 19-én. Ez amúgy kb 2000 darab új alkatrész beszerelését fogja jelenteni, meg egy ráadás 160 km hosszú kábelezést is össze kell hozni. Ja, és a cryostat (hogy van ez magyarul???) képes lesz leengedni a szeptemberi szivárgás 2-szeresét, szóval ez az amúgy is túltervezett berendezés még durvábban túl lesz tervezve. Mert a természet, úgy néz ki, megtalál minden gyenge pontot, hogy ne hagyja magát kifürkészni. Vagy így küzd az Isten? Nem kell neki konkurrencia a teremtésben...

2009 június a javítás befejezésének határideje.

Deriválás

2008-12-06T14:02:00.001+01:00

Valaki írta, hogy ha szarul van, megnyugtatja a deriválás. Jééé. Engem is. Azt ugyanis mindig lehet.

Na de az integrálás. Az általában lehetetlen. Pedig van mostanában egy-két dolog, amit lederiváltam, és most vissza kellene integrálnom.

Cikk a Genfi Magyar Értesítő címlapján

2008-12-01T12:48:00.004+01:00

Egy tehetséges, ifjú író tollából, akinek nevét közismert szerénységem tiltja, hogy leírjam. Az újság itt megtekinthető:

http://www.ahg.ch/reports/ertes105.pdf

Kiadja a Genfi Magyar Egyesület:

http://www.ahg.ch

CERN helyzet

2008-11-28T15:02:00.002+01:00

Nagy a kussolás munkahelyem háza táján. Úgy néz ki, hogy mindenki vegyen nyugodtan fel hitelt a nyaralására, ha adnak, mert a világvége tovább tolódik. Nyár végefelé lesz talán valami aktivitás, de a zuhanyhíradót bejárta már a 2010-es dátum is. Ténysvaló, a PR nem túl bőbeszédű a sajtó felé mostanában.

Felénk sem...

Böjt

2008-11-26T00:19:00.003+01:00

Kezdődő súlyprobléma... önfegyelem... oda kell ezekre figyelni, nem?

A három napos léböjt kúra végülis nem hangzik veszélyesnek. Már többször nekiláttam, és általában sikeresen vettem a léböjt kúra ebéd és vacsora közötti részét, de ennél tovább sajnos nem jutottam. Az önfegyelem magasságai ugyebár.

Szombaton aztán nagyon, de nagyon elhatároztam magam. Ha erre sem vagyok képes, akkor semmire sem viszem majd az életben, veszek egy szakadt trikót, összekenem pörköltszafttal, és esténként berogyok a TV elé benne, mert max. ennyit fogok tudni elérni önerőből :)

Szombaton hát felkészültem. Ettem egy finom és kiadós indiait, hogy jóllakottan és fütyörészve legyek képes kidobni minden olyan ehetőt a lakásból, ami 10 percnél hamarabb elkészíthető. Aztán bolt, vasárnapra betáraztam rostos bio gyümölcslevet, hétfőre a szűrt löttyöt, a keddi csapvíz produkálását meg ráhagytam a helyi Vízművekre.

Vasárnap reggel így tehát egy jó pohár narancslével nyitottam. Elfoglaltam azért magam mindenfélével, ha a gyomrom szólt, hogy létezik, ráküldtem a levet. A vasárnap meglepően könnyen telt.

Hétfő reggel volt azért némi kis berzenkedés. De azért kiegyeztem magammal másfél liter ananászlében, azt ittam meg a CERN-ben, na meg a zöld tea (édesítőszerrel szigorúan). Este pedig jöhetett a szőlőlé.

Aztán este 11 körül megtörtént. A gyomrom tompán belesajdult, mint amikor a karmester beint - és darabjaimra estem. A lábam ide-oda hurcolt a szék, a hűtő és egyéb szekrények között, a kezem minden ajtót kinyitott, amit elért, a szám fennhangon magyarázta a fülemnek, hogy "márpedig nem zabálsz!", a szemem pedig összhangban agyam azon részével, ami semmiképpen sem akart jót nekem, kreatív ételrecepteket ollózott össze rizsből, sóból, olajból...

A roham vagy 10-15 percig tartott, és borzasztó élmény volt. Kemény ellenfele voltam magamnak, de végre.... VÉGRE... én győztem! A gyomrom feladta, és a teát, amit kapott utána, hálásan megköszönte.

A mai víznap a csendes apátia jegyében telt. Nem volt éhség, csak estefelé szántam meg magamat 2 deci automatás levessel (csak lé).

Gyanús, roppant gyanús. Ez így túl könnyű... Valamit kiforralt a szervezetem, ez tutti. Talán rájött, hogy alakítsa zsírrá a csapvízben oldott szervetlen anyagokat??? Mindenesetre az elgondolkodtatott, hogy amikor hazaértem, üdvözöltem a Dracénát, és agyam egy hátsó szeglete megérdeklődte, hogy mi lenne, ha felkapcsolnám a naplámpát...

Látomás

2008-11-23T14:36:00.004+01:00

Jöttem ma este haza a boltból, az autóúton, amikor valami valóban furát láttam. Az úttal párhuzamosan haladt egy objektum (jármű), kivilágítva.

Ami valahol végül is szokatlan volt, hogy a dolgot 4 sor (összesen tehát 8 darab) kutya húzta. Hó nem volt nyomokban sem...

Ezen azért röviden elgondolkodtam. Közben eszembe jutott, amikor én hajtottam kutyaszán fogatot, a régi szép idők...

Mire hazaértem, eleredt az első hó. Úgy értem lakásom tengerszint feletti magasságában első. A hegytetőn már régóta szemezek vele.

Pörköltfőzésem története

2008-11-11T18:44:00.003+01:00

Ez mondjuk 2 hete történt, de hát a blogidő az ugye máshogy telik.

Tehát, a konyha az a területe a lakásnak, ami nálam mindig a legtisztább, ugyanis bonyolult dolgok nem történnek benne - általában. Hanem ezen változtatni kell, mostanában égető szükségét érzem annak, hogy bimbózó kreativitásom ott is megmutassa oroszlánkörmeit (1). Tehát egy este belevágtam egy marhapörköltbe.

A marhapörkölt elvileg nem egy bonyolult dolog. De mégis az. A marhapörkölt óriási, tűzzel teli vitákat képes generálni, mert ahhoz mindenki ért, és természetesen mindenki jobban ért. Hát én is beléptem a körbe.

OK, tehát pörkölt. De biztos, ami biztos - nekem ehhez szakácskönyv kell! A mennyiségek és arányok miatt tudniillik.

Az ember első nekifutásban letölti a receptet az internetről, de mivel az ideiglenesen nekem nem volt, maradt a hagyományos szakácskönyv.

De pörkölt receptet sem a szendvicskönyvben, sem a vegetáriánus receptek könyvében, sem az Indiában vett szakácskönyvben nem találtam. Rámkacsintott viszont Emma asszony szakácskönyve... amit én antikvitásként tartottam otthonomban, díszhelyen.

Emma asszony szakácskönyvének a második kiadása van meg nekem. Megjelent 1908-ban, azaz a kötet idén pont 100 éves. Hát nosza, régi magyar szakácskönyv, nézzük, mit lehet kihozni belőle.

Felnyitottam a tartalomjegyzéket óvatosan. 100 éve teljesen érthetően írtak :) Meg is találtam: Pörkölt és paprikás ételek. OK, menjünk oda. Borjúpörkölt. Rendben, nekem marhahús van mondjuk, de a kettő valahol azért mégis ugyanaz. Alapverzió.

Namármost nekem egy ételrecept csakis a lényeget tartalmazza! Sorszámozott lista, kémiailag meghatározott mennyiségekkel (púpozott kávéskanál nem egzakt meghatározás, sorry), beleértve a sót is. Micsoda marhaság, amikor azt írja a recept: tegyél bele ezt meg ezt meg ezt ízlés szerint. Minek akkor a recept, ha azt teszek bele, amit akarok???

Hát a fenti kívánalomnak Emma asszony pörköltreceptje sem igazán tett eleget. Megismerhettem viszont a pörkölt történetét ahogy azt száz éve látták, valamint megtudhattam, hogy a bajorok és a németek ezt borzalmasan csinálják, Emma asszony hosszasan értetlenkedett azon, hogy miként lehetett azt a valamit, amit ők "golasch" néven előadtak betegség nélkül fogyasztani. Na, akkor jöjjön a recept.

A mennyiségek természetesen hiányoztak, úgyhogy azt saját tehetségből kellett pótolnom. Végül is Emma asszony szerint pörköltet úgy főzünk, hogy főzünk egy pörköltet. Részletesebben: először is vegyünk egy "félfőre vágott hagymát".

Mi van?? Mire vágott hagyma? Na sebaj, ezt megoldottam, fogtam egy fej hagymát, kockára, olajba bele, stb. Ehhez végül is nem kellett a könyv.

Nézzük tovább. Vegyük a akkor a húst, amit potyoljunk meg jól.

Igen, a húst meg kell potyolni. A könyvben semmi index, tárgymutató, ami esetleg részletezné a potyolás mesterségét. Egyszerűen halvány fogalmam sincs még most sem, mi lehet az a konyhai művelet. Próbáltam találgatni, pl lehet-e, hogy a potyolás az idők során klopfolássá magyaroschodott, de én még senkit sem láttam pörkölthúst verni. Szóval reménykedtem, hogy a franciák eleve megpotyolt marhahúst árulnak, végül is ez más a XXI. század, na meg a Nyugat, genetikailag potyolt marhákat is kitenyészthettek akár.

Szóval a potyolás kérdésében bizonytalan maradva, végül is folytattam a pörkölt gyártást úgy, ahogy Emma néne nélkül is csináltam volna. Locsolgattam veresborral becsületesen (direkt erre célra vettem bordeaux-i veresbort, de nem nem ám főzőbort).

Itt viszont kijött a különbség. Emma asszony szerint a borjúpörkölt fél óra alatt fő készre, na az én talán potyolatlan marhám ezt több óra alatt abszolválta. Már majd megbolondultam, amikor végre késznek deklaráltam.

És a végeredmény? Hát természetesen mindenkinek a saját pörköltje az átugorhatatlan léc, maga az etalon. Én megpróbáltam azért (ön)kritikusan a dologhoz állni... de ennek ellenére be kell vallanom, hogy...

...életem egyik legfinomabb marhapörköltjét ettem aznap este!!!

(1) Ah, a költői képek az erősségeim.

Le vierge de Léaz

2008-11-10T11:53:00.003+01:00

Nem, Nem, NEM! Nem ért véget a séta szombaton. Folytatódott 15 km-el odébb. Egy domb volt a cél, ahonnan szépen rá lehetett látni a Rhone-ra, egy impresszív vasúti hídra meg az erődre a falu határában.

Na itt egész konkrétan rámsötétedett, a fejlámpához kellett nyúlni, amiből természetesen éppen kifogyott az elem. Sötétben elég kellemes volt az ösvény, és nyilvánvalóan akkor lett a legnyaktörőbb, minden kiállt a földből, át kellett kúszni pár kidőlt fa alatt, sár nyakig ért (és csúszott), és hát a turistajelzések sötétben nem világítanak. Amiket persze nappal is képes vagyok kissé félrenézni. Szóval enyhén szólva is siettem, egy dolog tartotta bennem a lelket: most ég a zsír...

De megvolt, túléltem. Hullafáradtan értem haza, ahol is azonnal mexikói kaja lett a menü, vagonnyi mennyiségben természetesen. Zsírra többé nem gondoltam.

Les pertes de la Valserine

2008-11-10T11:28:00.003+01:00

Meglepetés! Séták a ház körül...

Szóval, a Valserine folyócska vízeséseihez botorkáltam el a hét végén. Na, a hely egy kisebb csoda. A patak gondol egyet, és egy helyen rengeteg ágra szakadva vagy 30 méter mélyre belevágja magát a sziklába. Hogy miért ott? És miért kellett ezt neki így megoldani? A természet titkai, mint tudjuk.

A szép az egészben az, hogy egy éve ott járkálok a hely körül, amikor boltba megyek Bellegarde-ba. Csak annyit kellett volna tennem, hogy elsétálok az út korlátjáig, és lenézek. Többek között ezért tetszik nekem a környék... hogy ilyen kis apróságokat kínál fel tálcán a lakosságnak :)

Ja, remélem eljutott a nagyközönség addig, hogy rákattint a lenti diavetítésre, és az akkor talán eredeti méretben is megtekinthetővé válik ;)

Egy kis clip:

Itt meg térkép.

Le trois ponts

2008-11-08T00:59:00.002+01:00

Újabb séta, most november 2-án, a "Három híd" fantázianévvel. Feladat: találjuk ki, megvan-e a három híd...

Sajnos elég későn indultam, így a fények sem lettek olyan jók, na meg persze természetesen pont ott sötétedett rám, ahol az ösvény a képeken látható szakadék oldalában is vezetett lefelé, megszakítva egy-két vízeséssel. Sötétben vízesésen átkelni nem jó.

Az utolsó híd viszont nagyon durva szakadék fölött vezetett át, szóval megérte felmászni. Ja, és természetesen eltévedtem, de segítségemre volt az iránytűs túrabot.

Sohase indulj útnak iránytűs túrabot nélkül!

Itt a térkép.

La Cret de la Goutte

2008-11-07T23:18:00.004+01:00

Október 26-án a "nagy séták a ház körül" sorozatunk következő állomásának címe a "La Cret de la Goutte" fantázianevet viseli. Teljesen szép környéken vitt az út, menhirek körül bolyongtam, ha jól vettem ki. Hogy mit keresett ott fenn az ősember, vagy mi, nem tudom, de volt ízlése. A környéknek tényleg volt egyfajta misztikus kisugárzása. A menhirekből mára sajnos csak pár kerek pocsolya maradt.

Az út egy kopár fennsíkon vezetett át, útjelző karók voltak leverve, mint a sivatagban. A csúcshoz érve valami brutális drámaisággal bontakozott ki a távolban a Mont Blanc és az udvarhölgyei, valamint alattam a Saleve. Ez eddig mindig felettem volt... Ki kell egészítenem a világ összes szűrőjével meg optikájával a fényképezőmet, mert a látványt egyszerűen képtelen volt visszaadni.

A csúcson amúgy elég zord volt az időjárás, akit érdekel:

Itt meg akkor pár kép:

A kirándulás térképe itt van.

Az öngyilkos drámája...

2008-11-07T20:16:00.003+01:00

...amúgy szerencsés véget ért. Másnap hazafelé a repülőtéren fellapoztam gyorsan a helyi újságot, aztán a 6. oldalon ott volt a beszámoló. Csodálatos németségemmel kisilabizáltam, hogy szerelmi dráma miatt lett akrobata az úriember, továbbá valami klinikába vitték. Ez utóbbi sugallta azt a következtetést, hogy végül is nem a gravitáció segítségével távozott a toronyból, mert akkor véleményem szerint máshova vitték volna.

Az újságcikk itt van.

Politikai kérdés

2008-11-07T20:10:00.001+01:00

Érdekel valakit, hogy ma van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 91. évfordulója? :)

Drezdai képek

2008-10-25T00:54:00.002+02:00

Itt vannak:

Öngyilkosok világtalálkozója Drezdában

2008-10-24T20:10:00.004+02:00

"Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek" - tartja a híres pláza mondás. Ez csak azért jutott eszembe, mert ma éppen várost nézek ezerrel, a Szent Kereszt templomban. Egyszer csak bepattan egy tűzoltó, valami kérdez az ajtóban üldögélő prospektus osztogató nénikétől, majd egy nagy zsákkal a hátán fürgén felszkrolloz a toronyba. Ok.

Ezután kimentem, és megpróbáltam lefényképezni a templomtornyot. Ezt:

Fényképezgetek, járom körbe - sem a szöget, sem a távolságot nem lehett összehozni, már éppen feladni készültem -, amikor megakadt a szemem ezen:

Igen, kéremszépen, ő egy depis öngyi jelölt. Tévé, rendőr, tűzoltó, minden ott volt. Mentő nem, mert erről a toronyról vagy lejön magától, vagy leugrik, és akkor meg minek a mentő. Nem is róla lesz szó a továbbiakban, hanem erkölcsi háborgásról. A mostani hét úgyis az erkölcsök jegyében telik, teleget, odateszem én is a magamét.

Szóval üzenem a németeknek: ha egy embertársunk éppen halni készül, és mi kivonulunk bámulni a látványosságot, legalább legyünk már egy kicsit elszörnyedve. A külsöségekben legalább.

Azaz... ne menjünk már be a szomszéd kávézóba, és papírpohár kávéval ne álljunk már ki bámulni. Vagy az az üzenet, hogy mire elfogy a kávé, legyen is vége a látványosságnak? Lehetőleg ugrással, ha már a drága időt erre pazaroltuk...

Én nem vártam meg, hanem elkocogtam. Remélem, lehozták az embert. Ha már eddig nem ugrott.

Élő kapcsolás Drezdából

2008-10-23T11:23:00.003+02:00

Na, megvolt az előadásom, teljesen jól sikerült: végén kérdeztek az emberek! Ez itt a siker jele, na. Akit érdekel, az csodálja meg itt.

Feladom...

2008-10-21T03:19:00.001+02:00

Kész. Bejelentem: a HP (Hewlett Packard, gyk) nyomtatók mind sz... nem, ez túl finom kifejezés.

A nem túl finomat meg nem írom le.

Szóval, nagy fekália mind.

Ughhhps... Na kösd csak be magad abban az autóban...

2008-10-11T20:38:00.000+02:00

Jutalmat kaptam

2008-10-07T18:19:00.003+02:00

Whoaaa. A csoportvezető átnyújtott ma egy levelet, melyben a részleg igazgató arról informál, hogy a főigazgató úgy döntött, hogy az LHC sikeres indítása miatt kapok 1000 frank (adómentes) jutalmat. Ha ő mondja...

Amúgy ezt minden staff megkapja, úgyhogy jó most staff-nak lenni.

Most várom a következőt, amelyben közlik, hogy a robbanás miatt levonnak kétezret :)))))))))))))

Elmélkedés az udvariasságról

2008-10-06T17:50:00.003+02:00

Ismeretlen embertársainkkal történő találkozáskor három fokozata lehet az udvariasságnak: udvariasak vagyunk, udvariatlanak vagyunk, roppant udvariatlanok vagyunk. Azaz ha lemagázzuk, ha letegezzük, ha le-kravmagázzuk. Jeeee.

Sex on the Hortobágy koktél

2008-10-04T03:56:00.000+02:00

Hozzávalók:

fél citromlé
1 deci szilvapálinka
hagymakarika
koktélszotyola

A pohár szélét zsírozzuk be és mártsuk pirospaprikába!
A hagymakarikát pedig illeszük a pohár szélére.

LHC Computing Grid (LCG) avatás

2008-10-02T19:23:00.006+02:00

Mellékesen ez a 200. írásom ide :)

Szóval, a dolgok elindítása végül is folyik az LHC incidens ellenére is (amelyet a főigazgató a mai levelében "nagy csalódás"-ként emlegetett). Holnap ünnepélyesen felavatjuk a Globe-ban az LHC Computing Grid-et, amin végül is én is dolgozok. Hogy mi is ez? Hát az LHC része nagyjából megy, gondolom, marad a Grid. Erről itt van némi könnyen emészthető információ magyarul:

http://gridcafe.eu-egee.hu/

Közelebbről:

A Grid a CERN-ben

Akinek volt szerencséje bejutni a számítóközpontba, az láthatta az LCG szívét. Röviden: az LCG fogja feldolgozni és kezelni az LHC-ből érkező brutális adatmennyiséget. A CERN rendszere amúgy 3 pilléren nyugszik: a gyorsító (LHC), a detektorok rendszere (ATLAS, CMS, LHCb, ALICE), és az LCG.

Holnap tehát egész nap LCG-t avatunk. Ez persze nem lesz olyan látványos. mint az LHC indítási show, az lesz a lényeg, hogy van pár tízezer számítógép, amire azt mondjuk, hogy innentől fogva élesben működnek.

A szép az lett volna, ha ünnepélyesen fogadhatjuk az első adatokat az LHC-ből, de hát mint tudjuk, azt éppen kalapálják ki.