Most pedig átok, a Mester után szabadon:
Aki október 5-én este Versoix-ban feltörte az autót és kilopta belőle a táskámat, az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy piti tolvaj legyen, mint ő, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az enyémek normális családban nőnek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ők lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében érezzen valami megfoghatatlan bűntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek torz utódaik, kiknek bőrtok alakú kezük, és szétnyitható fejük van, sajnálkozva állja körül őket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ők, mert ősatyjuk ellopta a Sony Reader-emet, de az ő ősatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?!( angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki őket nyomorúságukból?!(arkangyalok arkkara: rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Molnár Zsolt gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Molnár Zsolt Sony Reader-jét!
De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló printeren ereszkedjék le az égből Gutenbergyus, a mindenféle platformú könyvek istene, és köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...
Az ügyet lezártam, veszek másikat, mert van munkám és tudok dolgozni.
