Jelentem, történt változás Franciaországban. Míg 8 éve gond nélkül nyitottam ott bankszámlát, most ez komoly problémákba ütközött. Kezdjük ott, hogy, ahhoz, hogy lakást bérelhessek kell egy bankszámla. Bankszámlát azonban csak úgy nyithatok, ha van lakásom. Ebből az ördögi körből az ingatlanügynök engedékenysége a kiút, szóval nosza nyissunk bankszámlát a Credit Agricole-nál, amely az ország egyik legnagyobb (és az adott helyen szinte egyetlen) bankja. A CERN-hez legközelebbi fiókjuk elég nagy, szóval feltételezem, láttak már külföldit, neadjisten magyart az elmúlt 3 és fél évben. Hát ebben hamar elkezdtem kételkedni.
Rövidre fogva, az alkalmazott, akihez kerültem, közölte, hogy adjank neki egy olyan papírt, ami "titre de sejour" nevre hallgat. Ez valami tartózkodási engedély féle. Ez nekem két okból nem kell: egyrészt, mert magyarként EU polgár vagyok, másrészt meg a CERN nemzetközi szervezet. De ha a banknak kell hát kell, így átzavartak a szomszéd prefektúrára, hogy hozzak nekik olyat. Átballagok, ott rövid úton elhajtottak, mert magyarnak nem kell ilyen papír, és nem is adnak ezért. Ha nem tetszik a banknak, hívják fel a nagyonnagy prefektúrát egy sokkal nagyobb városban.
Visszahaladtam a bankba, előadtam az esetet. Alkalmazott telefont ragad, kapcsolták ide, küldték oda, míg végül egy okos füléhez került a hangja, aki megerősítette az én verziómat. Hmm. Rám néz kétségbeesetten:
- De hát itt van, ide van írva, hogy kell ilyen papír.
- De ilyen papír nem létezik...
- De akkor is kell, mert ide van írva...
Aztán valahogy kikerült a végtelen ciklusból, fogta a paksamétáját, és elrobogott a főnökéhez. Vagy 20 percig támasztottam a plexi pultot, a mögöttem növekvő sor egyenes arányban sokasodó rosszindulatú pillantásainak kereszttüzében. Ekkor jött valaki, és bevezetett egy helyre, ahova le lehet ülni, mert "ez eltart egy darabig". Onnan pont beláttam egy irodába, 3 ember ült körül egy konferenciatelefont, és az esetemet tárgyalták. Az első alkalmaztott kikacsintott: már 10-en vannak a konferenciában... üldögéltem még egy darabig, aztán Alkalmazott#1 kijött, hogy inkább menjek el, adjam meg a telefonszámomat, majd hívnak, mert ebben a szörnyű jogi helyzetben csakis a bank nagyfőnöke dönthet.
Ok, visszamentem a CERN-be, a nagyfőnök úgy látszik rövid úton felvette Magyarországot is az EU-ba, mert fél óra múlva jött a telefon, hogy kocogjak vissza, nem kell a papír, nyitják a számlát.
Ami röpke másfél óra alatt majdnem teljes egészében meg is történt, de még lesz egy telefonos beszélgetés és egy személyes találkozó, mert hát nem hordom magammal a teljes élettörténetemet hivatalos papírokon.
Ami durva: nem hiszem el, hogy az elmúlt 3 és fél évben senki sem próbált ott számlát nyitni Kelet-Európából, vagy Magyarországról. Velük mi történhetett, melyik eldugott elmegyógyintézetben keressük őket?
A következő részben arról értekezek, hogy akartam 2 napja "könnyen és gyorsan" telefonvonalat rendelni az Interneten a France Telecomtól. Még mindig nincs amúgy telefonvonalam...
