csütörtök, szeptember 28, 2006

Viszlat Oulu

Elindult a kamion a cuccal Helsinkibe, 1-2 ora mulva mi is kovetjuk. Megkezdodott vandorlasunk delre :)

Ennyi volt hat Oulu.

csütörtök, szeptember 21, 2006

Dallas belvaros

Az ugy volt, hogy gondoltam benezek oda is, ha mar itt vagyok, megmartozok a dallasi esti forgatagban, es hatha talalok egy western kalapboltot Sanyinak. Ugye nincs nalam az a jogositvany, meg a helyi kultura megismeresenek a legjobb modja, ha tomegkozlekedunk, tovabba a taxi oda-vissza egy szazasert szamitotta volna meg, szoval legyen a busz. Mint mar mondottam volt, vicc az egesz, de azert csak ossze lehetett szedni annyi infot, hogy el merjek indulni. Kialltam hat a pozna melle, amire az volt irva, hogy buszmegallo, es remenykedtem abban, hogy ha minden szamitasom ellenere a busz a masik iranybol fog megjelenni (ha megjelenik), akkor meg idoben at fogok tudni szaladni az uton. Semmi jardasziget, meg hasonlo infrastruktura, ott alltam a prerin a fuben.

Busz jott, felszalltam, majd komoly tarsalgas kezdodott a viteldijrol. Namarmost a sofornel kell fizetni, csak keszpenzt fogad el, o nem nyulhat a penzhez (ergo nincs visszajaro), a masina, amibe bele kell tuszkolni a penzt, nem ad vissza. A napijegyrevalo pont nem jott ki a nalam levo penzek semmilyen kombinaciojaval sem, ugyhogy egyszeru menetjegy lett, az kijott. A sofor rendes feka gyerek volt, minden megalloban magahoz intett, es megoldasi lehetosegeket vetett fel, de nem sikerult semmi.

North Irving Transit Center, itt kellett atszallnom a Dallas belvarosba tarto expresszbuszra. Busz ugyanaz a szisztema. Az allomas kozepen ult egy no, de az nem tudom, mit csinalt, mert jegyet nem adott el. Egyebkent nincs is olyan, hogy jegy, fizetsz a sofornel oszt jonapot. Nem volt 25 centesem, ugyhogy ennek hianyaban se tovabb, se vissza. Itt jott a kepbe egy hippi, aki levette a helyzetet, es csak ugy magatol adott 25 centet. Bar nem is kertem. Lehet, hogy egy zsenialis lejmolo tehetsege szunnyad bennem?

Busszal igy tovabb. Erdemes meg megjegyezni, hogy a buszon en voltam az egyetlen feher ember, meg az egesz allomason is, mindket vegponton.

Dallas belvaros. Haaaat... szoval impresszivek azok a felhokarcolok, meg kell hagyni, rengeteg van beloluk, messzirol jol is neznek ki ugy egyutt (lefenykepztem a Dallas cimu televizios sorozat nyito kepsorait ;), de maga a varos egy fos. Ilyen szurrealis erzesem meg nem volt, besotetedett, es abban a pillanatban egy lelek sem volt az utcan. Sem ember, sem auto, hot egyedul bolyongtam a tornyok alatt. Csak parkolok, es irodabejaratok, esetleg szallodak. Elvetve egy-egy bezart bolt, de kocsma, etterem... sehol! Egy-egy sarkon villogott valami, de annyira nem volt abban a varosban SEMMI, hogy azt nem akartam elhinni, ezert nem is fordultam sarkon azonnal.

Aztan belefutottam az elso neger bandaba. Azonnal penzt kertek tolem. Valahogy elhittek, hogy nekem sincs, ami van, buszra kell, bocs meeeeeen. Kb. 1 orat toltottem Dallasban, kesz, mindent tudok. Meg elertem az utolso buszt vissza.

Ami aztan elvitt a halal pöcsere, mert keptelen voltam felismerni a megallot abban a nagy egyformasagban. 45 percet gyalogolhattam visszafele a szallodaig.

Shopping

Annyian emlegettek mar azt a Grapevine Mills Mall-t, hogy nem lehetett kihagyni, ugyhogy kitaxiztam a delutan. Hmm, tetszetos hely volt. A bevasarlas az lenyegtelen, egy boltra erdemes szot vesztegetni, egy hatalmas nosztalgiaboltra, ahol egy helyre voltak bezsufolva azok a targyak, amik az irigyelt Amerikat jelentettek. Ezek voltak a Twin Peaks-ben, az osszes fekete-fekerre masolt videofilmben, az E.T.-ben - ott volt a pepsikokakola, es ott volt a benzinkut. Minden. Jo volt meggyozodni rola, hogy az a vilag tenyleg letezett valaha.
Tartottam kozben tajekoztato eloadast egy mexikoinak, aki fogpiszkalora tuzott huscafatokat kostoltatott az arra jarokkal. A Finnorszag szora igen bizonytalanna valt az arca, majd kozolte, hogy ismer valakit, aki jart Spanyolorszagban. Amikor kerdesere kozoltem, hogy Europaban (ertve ez alatt az Uniot) 25 orszag van, elkepedt, es indult megosztani az infot a pult mogott grillezo foldijenek.

Igen, igen, igen. Seattle utan minden Amerikarol mondott rosszat az europai irigysegnek tudtam be, de most mar meggyozodtem, hogy az a taho es ostoba Amerika valoban letezik.

Aztan aldozatava valtam egy komoly marketingakcionak. Hozza teszem, hogy a Mall-okban rettegek elmenni a folyoso kozepen levo pultok mellett, mert rosszabbak, mint Delhiben. Ellentmondast nem turoen probalnak az emberre tukmalni valami szart.

Szoval a dolog ugy tortent, hogy eppen meglattam a western kalap boltot, amire Sanyi miatt vadasztam, amikor leszolitott egy nagymellu, mert vesztemre a pultja mellett tajekozodtam. Mire kettot nyeltem, mar a kezeimet mosta valami izevel, es analizalta a lejott koszt, majd ajanlott egy komplett kozmetikai megoldast, ami olyan, mint egy spa, hat mondjam meg, tudom, milyen milyen draga egy spa? Tippeltem neki 10-20 dollarra :), mire gunyos kacajjal felvilagositott, hogy van az 100 is. Az nem derult ki, hogy mi koze a gyogyfurdonek ahhoz, hogy o most kulonfele dolgokkal kenegette a kezem.
Kozben megprobalta alkalmazni az elso trukkot, amire valoszinuleg a training soran kikepeztek, marmint hogy szolitsuk a neven az aldozatot minel tobbszor, mert azt szereti, es minket is szeretni fog. Hat ezzel beszopta. A kov. parbeszed zajlott le koztunk:

- Mi is a neved?
- Zsolt.
- Joe?
- Zsolt.
- John? Joe?
- Zsolt.
- Oooo... a barataid szoktak Joe-nak szolitani?
- Nem. A barataim Zsolt-nak szoktak szolitani.
- ... Okey. Akkor figyelj, Joe...

Lenyeg a lenyeg, a cuccot 100 dollarert akarta ramsozni, majd szemem rebbenesere megfogta a vallam, melyen a szemembe nezett, majd arra kert, hogy oszinten mondjam meg: draga? Mondtam, hogy az. Erre a fulembe sugta, hogy csak nekem, csak itt. De ha megtudjak, ot kirugjak. El ne mondjam senkinek. Ideadja felaron. Na, mondtam, vegre egy jot rohogtem magamban, annyit meger, ugyhogy: deal. Kezet fogtunk, fizettem, majd a csaj arca jeghidegge valt, elfordult, es tobbe nem leteztem szamara.

kedd, szeptember 19, 2006

Dallas

  • Seattle az semmi, na ez itt az a valodi Amerika. Azaz szopas, ha az ember nem hoz magaval ilyen-olyan okokbol jogositvanyt.
  • A jarda fogalma ismeretlen. Az emberek a labaikat az ido jelentos reszeben folosleges fuggelekkent viselik, az auto es az epulet kozotti minimalis tavolsag athidalasara idonkent hasznos lehet.
  • Autos gyogyszertar, beszaras...
  • A taxi az egy vicc. Hivod, megigerik, hogy 10 perc mulva jon. 1 ora mulva konyorogsz a telefonba, hogy itt allsz a szakado esoben, sehol senki. Majd melled lep egy benga neger taxisofor es lecsesz. Mert nekem tudnom kellett volna, hogy ha en Jettaxit hivok, akkor Yellow Cab is johet, "szabad" lampaval, es a taxisofor csajaval, aki ugye ugy nez ki, mint egy utas.
  • A hitelkartya veszelyes jatek. Nem art, ha az ember a fizetendo osszeget a biztonsag kedveert keszpenzben is a zsebeben hordja. Vagy lehet keresni egy ATM-et a prerin.
  • Tomegkozlekedes, tragedia. Jobb esetben hivhatsz egy buszt, vagy mit. Az utvonaltervezobe nem lehet olyan cimet beirni, amire nem azt irna ki, hogy "nem lefedett terulet".
  • Epiteszet mint olyan, ismeretlen.
  • De legalabb meleg van szeptemberben.
  • A Nokianak sajat full-extras konditerme van.
  • A Nokia 3G labor, na az nagggyon durva. Komplett bazisallomasok minden sarokban, az egyik az enyem.
  • A Gyurcsany meg hazudik, oszt jonapot.