Napi CERN

Új blog a CERN-ről, magyarul. Olvassátok!

Napi CERN: http://cern.blog.hu/

Strobist seminar

Ma végigélveztem egy egész napos fényképezéssel foglalkozó szemináriumot, amit a CERN Fotó Klub szervezett (melynek fizető tagja vagyok, ha már szóba került :)). A szemináriumot pedig David Hobby (alias Strobist) tartotta, aki egy nevezetes amerikai fotográfus. Előrebocsátom, hogy sajnos hülye vagyok a rendes fotózáshoz, és ez az állapot roppantul zavar, így vetődött fel a klubtagság és a szemináriumi részvétel gondolata. Konkrétan életemben először láttam olyan embert, aki tud értelmesen fényképezni, és azt baromi nagy és nehéz és drága kamerával csinálja úgy, mint a filmeken :)

Na meg végre láttam világítós esernyőt élesre töltve, rádiós-ledes-érdekes vakukat, mindenféle trükkös ezközöket, és el is lett magyarázva, hogy azok ugyan mire jók. A gyakorlatban is demonstrálta őket az arc, hát rengeteg dolog került helyére a fejemben. Élveztem, és jó volt.

A szemináriumot amúgy két magyar srác főszervezte, Kelemen Péter és Horvát András, azúton is köszönet nekik. Péter fotói amúgy itt találhatók, nagyban nyomja a srác...

Pár kép a szemináriumról.

A jó és a rossz dolgokról

Felvetődött, hogy az nem fest túl jó képet rólam, ha megírom az engem ért mindenféle rossz dolgokat, mert az embernek vannak irigyei, akik ilyenkor örülnek, ésatöbb. Továbbá az a kép alakul ki rólam, hogy vonzom a bajt, bla.

Hátkéremszépen. Ezzel nem értek egyet. Tekintsük a lopások példáját. Lehetne önmarcangolni, bánkódni, emészthetné az embert a düh, hogy milyen rohadt dolog történt már vele, már megint. Depresszió, düh, gyűlölet, múltba bámulás - tárgyakért? Pozícióért? Pénzért?

Fölösleges. Én félig viccesen kiírom a szar ügyeket ide, ezáltal is röhögök rajta, majd legyintek, és tovább lépek. Sőt. Először legyintek, majd kíírom, és tovább is léptem. A scooter esetben is ez történt. Brian, akinek megmutattam a scooter hült helyét, egy kicsit próbált velem gyászolni, de aztán látta, hogy semmi gond, ezen egy nagyon picit csodálkozott, majd napirendre tértünk az ügy felett. Ja, amúgy a lopás felfedezése kb. így történt, ha már felvetődött a téma:

... (előzmény, melyben a scooterre terelődött a szó, és a garázs amúgy is útba esett)
Brian: megnézem már gyorsan azt a scootert.
Én: Ok, ott van hátul, a garázsban
Brian: Nem látom.
Én: Ja, sötét van, a gép fekete, felkapcsolom a villanyt.
Brian: Továbbra sem látom.
Én (odamenve): Tényleg. Én sem...

Szóval, összefoglalva: és a tárgyak elvesztésén azonnal túllépek, "veszek másikat, mert van munkám, és megtehetem". Az állítólagos irígyek pedig fogják csak fel az előző mondat értelmét, és káröröm helyett ehhez tartsák magukat...

Amúgy nem hiszem, hogy lennének komoly irigyeim. Próbálok nem úgy viselkedni, hogy okot adhassak rá, de ha mégis, akkor azonnal kéretik informálni effelől :)

Cigók Collonges-ban

Ma reggel felfigyeltem arra, hogy ismét foglalt a falu határában a cigánykaravánoknak fenntartott hely. Tavaly nyáron voltak ott egy hónapig valakik.

Nekem meg éppen eltűnt a scooter-em. Tavaly nyáron még nem volt meg... Van összefüggés? Áááá nem lehet... fúj, rászistá vágyok.