Nemzetközi jégszobrászverseny (Art Meets Ice) volt a Helsinki Állatkertben. -10 fok volt, azaz itteni viszonyok szerint kissé csípős levegő. Természetesen tiszteletünket tettük.
A szobrok teljesen jók voltak, lent van a link a képekre, amiket csináltunk, az mindent elmond, hanem! Amikor az oroszlán kiballagott a hóba, az nekem valahogy olyan izé volt. Az oroszlán mászkál ugye a füves és forró, délibábos szavannán, na de a HÓBAN?? Ott elég furcsán néz ki. Nem beszélve a lelassult tevékről, amelyekről először azt hittük műtevék. Álltak a hóban, és pontosan ugyanazokat a mozdulatokat végezték a fejükkel hosszú perceken keresztül. Majd odébb mentek, szóval valódiak voltak.
Itt a fényképalbum: http://picasaweb.google.com/mol.zsolt/2007JanuR28JGszoborverseny
Itt meg egy YouTube video (Petra műve), egy kiskölök csatája a nőstény oroszlánnal.
hétfő, január 29, 2007
péntek, január 26, 2007
Microsoft Corporation 1978
Na ja, mindenkinek el kellett valahogy kezdeni. Steve, Bill.... Ringo, George... hogy is van ez? Azzal a gyerekkel ott a bal also sarokban. Remlik, mintha mar talalkoztam volna.
csütörtök, január 25, 2007
Magyar autos valosag
Hat a fenti installacio tulajdonosa jol megaszondta, es nagyjabol at is ivelte evezredes magyar problemainkat. Feltuno aranyban utal a reszletfizetesre, midon gazdasagi analfabeta honfitarsaink a mar meglevo lakas es Tesco-s hitelek melle meg bevallalnak egy autohitelt is, majd miutan realizaltak, hogy rosszabbul elnek, mint 4 eve, kivonulnak a barrikadokra. Onero nelkul, mi? Bemegy a boltba, alairod, es viszed a csillogo vadiuj Suzuki-t, mi? De benzinre mar nincs keret...
hétfő, január 15, 2007
Sony Reader
OK, akkor most egy új cuccról, ami el fog indítani egy forradalmat. A Sony Reader PRS 500-ról van szó. Ezt nem árulják még Európában, Dallasban szerencsére árulták a Sony Style-ban, úgyhogy múltkori látogatásom egyik legfőbb célja ezen kis apróság beszerzése volt. Az eddigi tapasztalataim felvillanyozóak, és egy picit lelombozóak. Az előző érzés egy évezredes változásnak szól, az utóbbi pedig annak, hogy van még mit fejleszteni a cuccon. Átlagot számolva: aki el akarja venni a Reader-emet, azt kinyírom :)
Szóval. A dolgok permanens leírásának eddigi legsikeresebb módja az, hogy különböző növényi/állati rostokat beáztatunk, kiszárítunk, és betűket festünk rá. A technológia sokat fejlődött, de az alapok nem változtak azóta, mióta az az egyiptomi először kihozta a pergament, haverja pedig Kínában a papírt. Ha egy ilyen régi technológia megváltozik, annak azért izgalmas szemtanúja lenni, lásd pl. amikor a fenti rostokra valaki nyomtatni kezdett.
A Sony e-papiros megoldásának a megvásárlása olyan nekem, mint amikor valaki megvett egy példányt Gutenberg nyomdájának első szériájából.
Az élmény valóban papírszerű. Olvasgatok, lapozgatok, leteszem - és nem merül le az elem. Dallasból visszafelé kiolvastam a repülőn 2 könyvet. 30 dekáért a 2 kiló helyett. Ez a cucc most elsősorban az olvasni imádó utazóké, azoké, akik elmennek 8 hétre, de nem vihetnek magukkal 40 kiló könyvet. Nem is kell. Ezt nem teszed tönkre azzal, hogy szamárfület hajtasz bele könyvjelző helyett, nem nem záródik be magától, nem kell megtörni a gerincét (undorító szokás de elkerülhetetlen). Olvasol, lapozol, berakod a könyjelzőt egy gombnyomással. Ez egy könyv.
A jelenlegi modell persze ezer hiányossággal bír. Nem lehet összefirkálni, nem lehet jegyzetet írni a margóra. Egy A4-es méretű tudományos cikket lehetetlen olvasni vele, mert PDF-et nem nagyít, így az ember szeme kifolyik. Szakkönyvre sem jó igazán. Nincs illata. Nem susog. Hülyén mutat a könyvespolcon.
De amire jó, arra jó. Regények, versek, internetről letöltött cikkek, amiket magaddal vihetsz, ha éppen nincs kivel ebédelned. Akik a budiban szeretnek olvasni: eljött nekik a mennyország! Töltsd le kedvenc fórumod legújabb hozzászólásait, szarj, és olvass, olvass, olvass!
A papír könyv persze marad. Tervezem bővíteni a könyvszekrényeimet, erről ez után sem mondok le. Mert én 32 évet papír alapúan töltöttem, így én életem végéig papírt fogok nyálazni otthon, a fotelban. De házon kívül... társam lesz a Reader!
Itt van amúgy a cucc.
Szóval. A dolgok permanens leírásának eddigi legsikeresebb módja az, hogy különböző növényi/állati rostokat beáztatunk, kiszárítunk, és betűket festünk rá. A technológia sokat fejlődött, de az alapok nem változtak azóta, mióta az az egyiptomi először kihozta a pergament, haverja pedig Kínában a papírt. Ha egy ilyen régi technológia megváltozik, annak azért izgalmas szemtanúja lenni, lásd pl. amikor a fenti rostokra valaki nyomtatni kezdett.
A Sony e-papiros megoldásának a megvásárlása olyan nekem, mint amikor valaki megvett egy példányt Gutenberg nyomdájának első szériájából.
Az élmény valóban papírszerű. Olvasgatok, lapozgatok, leteszem - és nem merül le az elem. Dallasból visszafelé kiolvastam a repülőn 2 könyvet. 30 dekáért a 2 kiló helyett. Ez a cucc most elsősorban az olvasni imádó utazóké, azoké, akik elmennek 8 hétre, de nem vihetnek magukkal 40 kiló könyvet. Nem is kell. Ezt nem teszed tönkre azzal, hogy szamárfület hajtasz bele könyvjelző helyett, nem nem záródik be magától, nem kell megtörni a gerincét (undorító szokás de elkerülhetetlen). Olvasol, lapozol, berakod a könyjelzőt egy gombnyomással. Ez egy könyv.
A jelenlegi modell persze ezer hiányossággal bír. Nem lehet összefirkálni, nem lehet jegyzetet írni a margóra. Egy A4-es méretű tudományos cikket lehetetlen olvasni vele, mert PDF-et nem nagyít, így az ember szeme kifolyik. Szakkönyvre sem jó igazán. Nincs illata. Nem susog. Hülyén mutat a könyvespolcon.
De amire jó, arra jó. Regények, versek, internetről letöltött cikkek, amiket magaddal vihetsz, ha éppen nincs kivel ebédelned. Akik a budiban szeretnek olvasni: eljött nekik a mennyország! Töltsd le kedvenc fórumod legújabb hozzászólásait, szarj, és olvass, olvass, olvass!
A papír könyv persze marad. Tervezem bővíteni a könyvszekrényeimet, erről ez után sem mondok le. Mert én 32 évet papír alapúan töltöttem, így én életem végéig papírt fogok nyálazni otthon, a fotelban. De házon kívül... társam lesz a Reader!
Itt van amúgy a cucc.
365 project
Érdekes ötlet az internetről. Minden nap készítesz egy fotót, azt egy nagyon rövid kommenttel ellátod. Így évente lesz 365 kép, ami minden nappal kapcsolatban eszedbe juttat valamit, akár 100 év múlva is. 365 képet 10 perc alatt végig lehet nézni...
Pár éve elolvastam egy Feng Shui könyvet. Abban volt a nagy jótanács tanács, hogy mindent, amit nem használtál egy évig, ki kell dobni, hogy ne legyen ballaszt, amit fölöslegesen cipelsz az életben. A könyv ezt nem csak tárgyakra értette. Hanem emberekre, és emlékekre is.
A könyv hatására több zsák kacattól szabadultam meg, és tényleg, nem hiányoznak, azt sem tudom már, hogy miket dobtam ki. Fél évente végigcsinálom a procedúrát, és megszabadulok a fölösleges tárgyaktól.
De az emlékektől nem tudok, nem is akarok. Úgyhogy a Feng Shui itt le is mondhat rólam, mint elkötelezett adeptusról. De túl sok emléket sem lehet cipelni. Hát erre jó a 365 project. Minden napról egy, csakis egy mozzanat.
Elhatároztam, hogy a képeket publikussá teszem, mert vicces lenne, ha valakiben 50 év múlva egy véletlen előhozna egy kellemes (vagy kellemetlen ;)) emléket. A képek itt vannak:
http://www.flickr.com/photos/zsoltmolnar/
Van hozzá RSS is. Enjoy.
Pár éve elolvastam egy Feng Shui könyvet. Abban volt a nagy jótanács tanács, hogy mindent, amit nem használtál egy évig, ki kell dobni, hogy ne legyen ballaszt, amit fölöslegesen cipelsz az életben. A könyv ezt nem csak tárgyakra értette. Hanem emberekre, és emlékekre is.
A könyv hatására több zsák kacattól szabadultam meg, és tényleg, nem hiányoznak, azt sem tudom már, hogy miket dobtam ki. Fél évente végigcsinálom a procedúrát, és megszabadulok a fölösleges tárgyaktól.
De az emlékektől nem tudok, nem is akarok. Úgyhogy a Feng Shui itt le is mondhat rólam, mint elkötelezett adeptusról. De túl sok emléket sem lehet cipelni. Hát erre jó a 365 project. Minden napról egy, csakis egy mozzanat.
Elhatároztam, hogy a képeket publikussá teszem, mert vicces lenne, ha valakiben 50 év múlva egy véletlen előhozna egy kellemes (vagy kellemetlen ;)) emléket. A képek itt vannak:
http://www.flickr.com/photos/zsoltmolnar/
Van hozzá RSS is. Enjoy.
péntek, január 12, 2007
American security
Akkor csak egy gyors összefoglalás, mi történik az emberrel egy oda-vissza út során:
- 3 különböző helyen kell elmagyarázni, miért megyek oda (check-in, külön amcsi check-in, határőr), ki pakolta a bőröndömet és mikor, stb. Általában roppant elmés keresztkérdéseket tesznek fel, amivel a terrorista tutti bukik: van-e nálam fegyver vagy annal látszó tárgy, tett-e valaki bombát a csomagomba a tudtom nélkül, stb.
- 9 különböző ember ellenőrzi az "utazási dokumentumokat": check-innél, külön amcsi check-innél, beszállás előtti biztonsági ellenőrzésnél, a beszállásnál, a kiszállásnál, ketten a határőr előtti sorban, a határőr, a vámos
- ujjlenyomatot vesznek
- lefényképeznek
- adataidat rögzítik (hova mégy, stb.)
- vegyelemeznek
- megröntgeneznek
- megmotoznak
- pellengérre állítanak
- kis kamrában levegővel jól megfújnak
- 3 különböző helyen kell elmagyarázni, miért megyek oda (check-in, külön amcsi check-in, határőr), ki pakolta a bőröndömet és mikor, stb. Általában roppant elmés keresztkérdéseket tesznek fel, amivel a terrorista tutti bukik: van-e nálam fegyver vagy annal látszó tárgy, tett-e valaki bombát a csomagomba a tudtom nélkül, stb.
- 9 különböző ember ellenőrzi az "utazási dokumentumokat": check-innél, külön amcsi check-innél, beszállás előtti biztonsági ellenőrzésnél, a beszállásnál, a kiszállásnál, ketten a határőr előtti sorban, a határőr, a vámos
- ujjlenyomatot vesznek
- lefényképeznek
- adataidat rögzítik (hova mégy, stb.)
- vegyelemeznek
- megröntgeneznek
- megmotoznak
- pellengérre állítanak
- kis kamrában levegővel jól megfújnak
A harc a terror ellen fokozódik az amcsi reptereken!
Úgy adódott, hogy egy nappal hamarabb jöttem haza Dallasból, mert olyan iramban haladtam a dolgokkal, hogy az csak na. A repülőjegy megváltoztatása az egy roppant gyanús momentum, úgyhogy (emlékezve a múltkori hasonló esetre) lélekben felkészülten jelentem meg a Dallas DFW-n. Így is történt, megkaptam a beszállókártyát rányomtatva a jól ismert nagy rakás S, a kapunál a biztonságiak szépen ki is emeltek a tömegből, ahogy azt kell. Ez úgy megy, hogy be kell állni egy fekete zsinórral körülvett négyzetbe, ahol is közlik az emberrel, hogy roppant gyanús, ezért most ők nagyon megvizsgálnak. Intettem, hogy sok a duma tudom mi van és miért, go ahead, sietek. A gyereket még felvilágosítottam arról is, hogy annak ellenére sem vagyok cseh, hogy az útlevelembe "HUN" van írva (most néztek csehnek először, általában orosz és bolgár szoktam lenni, ritkán német - spongyát rá, végül is Texas). Közben az utazóközönség halad, és gyanakodva tekintgetnek rád, midőn ott állsz a pellengéren.
A szokásos vegyelemzés most új elemmel szaporodott. Volt ott egy kis kabin, ami pont úgy nézett ki, mint egy embermosó (azaz ember méretű autómosó). Úgy is működött, be kellett haladni, piros stop lámpa, kezelés, szemben ajtó kinyílik, zöld "mehet". A kezelés abból áll, hogy hirtelen baromi nagy csattanással levegőt fújnak az emberre, és ebből a gép sokféle következtetést levon. Eléggé infarktus közeli állapot, mindenesetre egy idegileg felajzott terrorista valószínűleg itt azonnal tüzet nyitna.
Na, akkor még minden elektronikus cuccot külön be kellett kapcsolni, megmutatni (LED-es olvasólámpámon az ellenőr elálmélkodott, hogy jaj de cute), vegyelemzés, táskamatatás, stb. Közben a laptop nagy csattanással felborult, a vizsgáló ugrott vagy 2 métert. Kérdezte, direkt akarom-e ráhozni a szívbajt, mondtam nem, és legyünk kvittek az embermosóbeli élmény miatt.
Miután meggyőztek arról, hogy nem fogok felrobbanni, mehettem is.
Legközelebb remélem elvégeznek egy gyomortükrözést, egy szívultrahangot, és egy komplett MRI-t.
A szokásos vegyelemzés most új elemmel szaporodott. Volt ott egy kis kabin, ami pont úgy nézett ki, mint egy embermosó (azaz ember méretű autómosó). Úgy is működött, be kellett haladni, piros stop lámpa, kezelés, szemben ajtó kinyílik, zöld "mehet". A kezelés abból áll, hogy hirtelen baromi nagy csattanással levegőt fújnak az emberre, és ebből a gép sokféle következtetést levon. Eléggé infarktus közeli állapot, mindenesetre egy idegileg felajzott terrorista valószínűleg itt azonnal tüzet nyitna.
Na, akkor még minden elektronikus cuccot külön be kellett kapcsolni, megmutatni (LED-es olvasólámpámon az ellenőr elálmélkodott, hogy jaj de cute), vegyelemzés, táskamatatás, stb. Közben a laptop nagy csattanással felborult, a vizsgáló ugrott vagy 2 métert. Kérdezte, direkt akarom-e ráhozni a szívbajt, mondtam nem, és legyünk kvittek az embermosóbeli élmény miatt.
Miután meggyőztek arról, hogy nem fogok felrobbanni, mehettem is.
Legközelebb remélem elvégeznek egy gyomortükrözést, egy szívultrahangot, és egy komplett MRI-t.
csütörtök, január 11, 2007
Hogyan ettem én békát...
Ez a dallas-i het kisse rovid es hektikus lett, az is megerne egy iras, meg is igerem, hogy megirom (majd el is felejtem szokas szerint azonnal). De a lenyeg az, hogy uj gasztronomiai elmennyel voltam kenytelen szembesulni, az pedig a BÉKA.
Tortent, hogy az egyik itteni finn arc meghivott magukhoz estere. Most had nem meseljem el a moziszobajat, mert meg a sarga irigyseg hatasa alatt vagyok - tehat NEM fogok beszamolni a blueray lejatszorol/projektorrol, a mozivaszonrol, a brutalis hangrol, es a 3 darab voros bör mozifotelrol, ami akar ággya is alakithato, beepitett pohartartoval es italhutovel. Hanem.
Amikor megerkeztunk, az arc thai felesege a konyhaban surgolodott, es koszones utan azonnal nekem szegezte a kerdest: van-e kifogasom a thai kaja ellen? Mondom, nem, imadom a thai kajat (bar thai kajaval legtobbszor a pesti plazakban talalkoztam, ahol egy szakacs egy baromi nagy wok-ban csinal ad-hoc modon csirkest vagy marhahusost, rizzsel vagy tesztaval). Szuper, mondja o, es a "froglet" ellen ugye nincs kifogasom. Mondom, nincs, imadom a frogletet. Aztan abban a masodpercben kapcsolt az agyam, hogy felreertettem a szot, felreertesemrol az is meggyozott, hogy a finn hazigazdam elzoldult arccal intett nemet, az asszonka pedig ugralt oromeben, elismeroen integetett, es megemlitette, hogy "that's the spirit". Na, gondoltam, basszus, akkor en ma békát vacsorazok, ez van.
(azota utananeztem az interneten a frogletnek, van belole tobbfele, es irtozatosan pocsék keteltu).
Az esemenyek ott folytatodtak, hogy a csaj felorditott: kesz a kaja. Kozben megerkezett egy masik par, Ralph es Tiffany. Tiffany echte indiai csaj volt, na mondom, nem csak beka lesz, de meg csipni is fog, mint a pokol, ha mar indiai kez is benne van. Mentem le a lepcson a beka fele, mint Szaddam fel a bitora.
A kaja valami levesszeru ize volt, uszkaltak benne a kagylok, rakok, mindazok a herkentyuk, amiket ki nem allhatok, es egy kis tanyerkaban ott buszkelkedet a beka, valami bambuszreszelekben. Probaltam keresni a dolog pozotiv reszet, pl. azt, hogy ettol szerencsere nem fogok hizni. Hat nekiveselkedtem, az instrukcioknak megfeleloen kiemeltem egy bekacombot, belemartottam a levesbe, szamba raktam, es lehuztam a bekacsontrol a bekahust.
Nem is volt rossz. Most viszont bekak vannak a gyomromban.
Tortent, hogy az egyik itteni finn arc meghivott magukhoz estere. Most had nem meseljem el a moziszobajat, mert meg a sarga irigyseg hatasa alatt vagyok - tehat NEM fogok beszamolni a blueray lejatszorol/projektorrol, a mozivaszonrol, a brutalis hangrol, es a 3 darab voros bör mozifotelrol, ami akar ággya is alakithato, beepitett pohartartoval es italhutovel. Hanem.
Amikor megerkeztunk, az arc thai felesege a konyhaban surgolodott, es koszones utan azonnal nekem szegezte a kerdest: van-e kifogasom a thai kaja ellen? Mondom, nem, imadom a thai kajat (bar thai kajaval legtobbszor a pesti plazakban talalkoztam, ahol egy szakacs egy baromi nagy wok-ban csinal ad-hoc modon csirkest vagy marhahusost, rizzsel vagy tesztaval). Szuper, mondja o, es a "froglet" ellen ugye nincs kifogasom. Mondom, nincs, imadom a frogletet. Aztan abban a masodpercben kapcsolt az agyam, hogy felreertettem a szot, felreertesemrol az is meggyozott, hogy a finn hazigazdam elzoldult arccal intett nemet, az asszonka pedig ugralt oromeben, elismeroen integetett, es megemlitette, hogy "that's the spirit". Na, gondoltam, basszus, akkor en ma békát vacsorazok, ez van.
(azota utananeztem az interneten a frogletnek, van belole tobbfele, es irtozatosan pocsék keteltu).
Az esemenyek ott folytatodtak, hogy a csaj felorditott: kesz a kaja. Kozben megerkezett egy masik par, Ralph es Tiffany. Tiffany echte indiai csaj volt, na mondom, nem csak beka lesz, de meg csipni is fog, mint a pokol, ha mar indiai kez is benne van. Mentem le a lepcson a beka fele, mint Szaddam fel a bitora.
A kaja valami levesszeru ize volt, uszkaltak benne a kagylok, rakok, mindazok a herkentyuk, amiket ki nem allhatok, es egy kis tanyerkaban ott buszkelkedet a beka, valami bambuszreszelekben. Probaltam keresni a dolog pozotiv reszet, pl. azt, hogy ettol szerencsere nem fogok hizni. Hat nekiveselkedtem, az instrukcioknak megfeleloen kiemeltem egy bekacombot, belemartottam a levesbe, szamba raktam, es lehuztam a bekacsontrol a bekahust.
Nem is volt rossz. Most viszont bekak vannak a gyomromban.
vasárnap, január 07, 2007
Skandinávia lesz az új Riviéra
Itt a cikk:
Index - Tech - Skandinávia lesz az új Riviéra
Erről csak annyit, hogy ezek (meg mások...) szerint ideje nagyon gyorsan lelépni Skandináviából. Amiről a cikk nem szól, az az átmenet. Mert lehet, hogy az unokáim pálmafák alatt öltenék fel először a vappu sapkát, meg minden, de addig! Addig el kell viselni az év 320 napján zuhogó esőt, a maradék napokon csak azért nem esik, hogy annál nehezebb legyen, amikor újra kezdi, száraz út eleve nincs. A hőmérséklet pont olyan, hogy a nyári autógumi már ne legyen jó, de a téli se legyen még az igazi. Az ember már fázik, de a baktériumok még pont nem pusztulnak el. Az őszi kabát már nem meleg, a téliben az ember megrohad a vonaton, boltban, stb. A bicikli használhatatlan, az autót fölösleges mosni. A téli sötét hó hiányában elviselhetetlen - meg mit ér a tengerparti pálmasor, ha az év egy nem elhanyagolható részében holdfényes délben kell alatta sétálni?
Szóval ha pálmasor, akkor még mindig az a hagyományos Riviéra, Costa Brava, Cote d'Azure, Florida, Kalifornia. Majd ha egyre több tevés alak fogja burnuszban kínálni a fenti helyeken a kuszkuszt, na majd akkor költözök én a pálmafák végett vissza Ouluba. De nem, mégsem. Azt hiszem, inkább megtanulok tevegelni.
Index - Tech - Skandinávia lesz az új Riviéra
Erről csak annyit, hogy ezek (meg mások...) szerint ideje nagyon gyorsan lelépni Skandináviából. Amiről a cikk nem szól, az az átmenet. Mert lehet, hogy az unokáim pálmafák alatt öltenék fel először a vappu sapkát, meg minden, de addig! Addig el kell viselni az év 320 napján zuhogó esőt, a maradék napokon csak azért nem esik, hogy annál nehezebb legyen, amikor újra kezdi, száraz út eleve nincs. A hőmérséklet pont olyan, hogy a nyári autógumi már ne legyen jó, de a téli se legyen még az igazi. Az ember már fázik, de a baktériumok még pont nem pusztulnak el. Az őszi kabát már nem meleg, a téliben az ember megrohad a vonaton, boltban, stb. A bicikli használhatatlan, az autót fölösleges mosni. A téli sötét hó hiányában elviselhetetlen - meg mit ér a tengerparti pálmasor, ha az év egy nem elhanyagolható részében holdfényes délben kell alatta sétálni?
Szóval ha pálmasor, akkor még mindig az a hagyományos Riviéra, Costa Brava, Cote d'Azure, Florida, Kalifornia. Majd ha egyre több tevés alak fogja burnuszban kínálni a fenti helyeken a kuszkuszt, na majd akkor költözök én a pálmafák végett vissza Ouluba. De nem, mégsem. Azt hiszem, inkább megtanulok tevegelni.
szombat, január 06, 2007
A szkájpolásról
"Majd szkájpolunk"
"Szia, holnap felszkájpollak"
"Csörgess meg szkájpon, van kamerád?"
Kb. 14-15 éves lehettem, amikor az utcánk végébe kikerült egy telefonfülke. Én addig nem fogtam telefonkagylót a kezembe, beszélgetés céljából. Ez nagy jelentőségű esemény volt, az utca csatlakozott a XX. századhoz, és csak 400 métert kellett futni, ha valaki mentőt akart hívni. A fülke 50 méteres környékén felszöktek az ingatlanárak, mert oda igazán gyerekjáték volt kihúzni a drótot, így 1 éven belül ott mindenkinek saját telefonja volt. A MATÁV (az volt már akkor is?) megígérte, hogy 5 éven belül áthidalják a 400 métert, és az egész utcába eljön a Telefon. Így is volt, az egyetem 2.-3. évétől már saját számunkat hívhattam a válogatott debreceni telefonfülkékből, valamint az Újkoli kártyás telefonjairól. Hmm, telefonkártya!
Aztán az utolsó éven Fufu, volt szobatársam egyszer csak előhúzta a zsebéből a használtan vásárolt Nokia Presztízs Mobilt (mert ő egyből így kezdte). A Mobilos akkoriban köznevetség/irigység tárgya volt, talán emléxünk még az autójához háttal, fél lábát felemelve, arccal a járda felé támaszkodó napszemüveges lazára, aki csakis ebben a testhelyzetben volt képes komoly képpel bólogatva "lehallgatni a hangpostáját". A ciki az volt, amikor egy ilyennek egyszer lehallgatás közben a telefonja megcsörrent... Étteremben a Mobilt illett az asztalra helyezni, elvágólag a nyuszifarkas slusszkulcs mellé. "Tahofon, bunkofon". Aztán az emberek megvették, egyre többen beruháztak, és lehetőleg nem használtálták, mert rohadt drága volt a percdíj, 3-4 percnyi beszélgetésből kijött egy bigmek menü a megdóban. Én az elsőt béreltem, egy Ericsson féltégla volt 1 soros karakteres kijelzővel, mert az albérletben nem volt telefon, és hát különben is.
Most ugorjunk egy korszakot. Elérkezünk oda, mikor mindenki mindenkor elérhető, sőt elvárt, hogy elérhető legyen ("vedd már fel vazzeg, hát minek az ilyennek telefon?"). De itt van még egy fontos, elátkozott, de mégis életmentő dolog: fizetni kell a hívásért!!!
Aztán jött a szkájp. Mindenki beszélhet mindenkivel ingyen. És elszabadult a pokol. Azóta nincs szabad este. Elértük az ingyenes, azonnali elérhetőséget - és most el kell kezdeni kifejleszteni a technológiát arra, hogy tudjunk elbújni. Mert ma már az egész világ itt lakik velünk a nappaliban, és követeli a maga részét az életünkből!
Valamikor, a 2. részben majd értekezek a szájpos típusokról:
- a kezdő szkájpos
- a 30 percenként válaszoló, chat alapú szkájpos
- a kamerabuzi szkájpos
- a szkájpbetyár
- a szkájpot csetrumnak használó, lehetőleg török vagy román ismerkedő szkájpos
- a 10 percenként 10 percig csörgető szkájpos
- az intim megjegyzéseket a megjegyzéssorba író szkájpos miközben az összes főnöke már kontakt
...és majd valamikor folytatom is.
Már nem értem, hogy voltunk képes biológiai életre azelőtt, mielőtt a telefonfülke az utca végére ért.
"Szia, holnap felszkájpollak"
"Csörgess meg szkájpon, van kamerád?"
Kb. 14-15 éves lehettem, amikor az utcánk végébe kikerült egy telefonfülke. Én addig nem fogtam telefonkagylót a kezembe, beszélgetés céljából. Ez nagy jelentőségű esemény volt, az utca csatlakozott a XX. századhoz, és csak 400 métert kellett futni, ha valaki mentőt akart hívni. A fülke 50 méteres környékén felszöktek az ingatlanárak, mert oda igazán gyerekjáték volt kihúzni a drótot, így 1 éven belül ott mindenkinek saját telefonja volt. A MATÁV (az volt már akkor is?) megígérte, hogy 5 éven belül áthidalják a 400 métert, és az egész utcába eljön a Telefon. Így is volt, az egyetem 2.-3. évétől már saját számunkat hívhattam a válogatott debreceni telefonfülkékből, valamint az Újkoli kártyás telefonjairól. Hmm, telefonkártya!
Aztán az utolsó éven Fufu, volt szobatársam egyszer csak előhúzta a zsebéből a használtan vásárolt Nokia Presztízs Mobilt (mert ő egyből így kezdte). A Mobilos akkoriban köznevetség/irigység tárgya volt, talán emléxünk még az autójához háttal, fél lábát felemelve, arccal a járda felé támaszkodó napszemüveges lazára, aki csakis ebben a testhelyzetben volt képes komoly képpel bólogatva "lehallgatni a hangpostáját". A ciki az volt, amikor egy ilyennek egyszer lehallgatás közben a telefonja megcsörrent... Étteremben a Mobilt illett az asztalra helyezni, elvágólag a nyuszifarkas slusszkulcs mellé. "Tahofon, bunkofon". Aztán az emberek megvették, egyre többen beruháztak, és lehetőleg nem használtálták, mert rohadt drága volt a percdíj, 3-4 percnyi beszélgetésből kijött egy bigmek menü a megdóban. Én az elsőt béreltem, egy Ericsson féltégla volt 1 soros karakteres kijelzővel, mert az albérletben nem volt telefon, és hát különben is.
Most ugorjunk egy korszakot. Elérkezünk oda, mikor mindenki mindenkor elérhető, sőt elvárt, hogy elérhető legyen ("vedd már fel vazzeg, hát minek az ilyennek telefon?"). De itt van még egy fontos, elátkozott, de mégis életmentő dolog: fizetni kell a hívásért!!!
Aztán jött a szkájp. Mindenki beszélhet mindenkivel ingyen. És elszabadult a pokol. Azóta nincs szabad este. Elértük az ingyenes, azonnali elérhetőséget - és most el kell kezdeni kifejleszteni a technológiát arra, hogy tudjunk elbújni. Mert ma már az egész világ itt lakik velünk a nappaliban, és követeli a maga részét az életünkből!
Valamikor, a 2. részben majd értekezek a szájpos típusokról:
- a kezdő szkájpos
- a 30 percenként válaszoló, chat alapú szkájpos
- a kamerabuzi szkájpos
- a szkájpbetyár
- a szkájpot csetrumnak használó, lehetőleg török vagy román ismerkedő szkájpos
- a 10 percenként 10 percig csörgető szkájpos
- az intim megjegyzéseket a megjegyzéssorba író szkájpos miközben az összes főnöke már kontakt
...és majd valamikor folytatom is.
Már nem értem, hogy voltunk képes biológiai életre azelőtt, mielőtt a telefonfülke az utca végére ért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)