Nincs vége a mai napnak

Hogy a robogólopáshoz meglegyen a desszert is, elromlott a Harman Kardon márkájú házimozi erősítőm. Még garanciális szerencsére, úgyhogy vihetem azt is vissza.

Valami nagy gáz van ezzel a világgal. A nagy márkák, cégek szart gyártanak, Svájcban fél évente kirabolnak, ellopják, feltörik, ez nem így volt azért, na.

Az elmúlt évben a köv. esetekben kellett garanciát kihasználni. Figyelem, reklám következik:

- Hewlett Packart Pavillion dv 2200 laptop. Megvásárlás után azonnal vissza kellett vinni, mert eleve hibás volt. Ezenkívül, a billentyűzete kihagyott leütéseket, roppant zavaró volt, és a HP nem ismerte el hogy ilyen hiba létezik. Garancia lejárta után egy hónappal video chip kiment, laptop meg a kukába.
- Egy Swiss...mittudomén mi márkájú drótnélküli telefon. Levásárolható bon lett belőle.
- Playstation 3. 2 hónap múlva vissza, elromlott a blueray meghajtó.
- Bicikli a GO Sport-tól. Azonnal vissza kellett vinni, mert minden szar volt rajta, de konkrétan utána is életveszélyes volt. Szerencsére ellopták.
- MSI Wind netbook. Másnap csere, az akkumulátor egy nap alatt tönkre ment.
- Harman Kardon erősítő. Most kocogok vele vissza.

Tehát olyan 70%-os egy éven belüli elromlási aránynál tartok. Ez pedig elfogadhatatlan.

Tolvaj átok... ezt nem hiszem el...

Úgy adódott, hogy ismét idéznem kell a Mestertől. Szerintem tolvaj körökben presztízs, hogy én elátkozzam őket.

Aki az elmúlt hét folyamán a zárt garázsból ellopta a scooter-emet (1400 euro, 83km, áááááá), az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy piti tolvaj legyen, mint ő, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az enyémek normális családban nőnek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ők lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében érezzen valami megfoghatatlan bűntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek torz utódaik, kiknek berúgókar kezük, és ülésfejük van, sajnálkozva állja körül őket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ők, mert ősatyjuk ellopta a scooter-emet, de az ő ősatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?!( angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki őket nyomorúságukból?! (arkangyalok arkkara: rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Molnár Zsolt gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Molnár Zsolt scooter-ét.

De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló lángmotoron ereszkedjék le az égből Proskuterur, a robogók istene, és köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...

Az ügyet lezártam (ill először elkocogok a rendőrségre), veszek másikat (vagy ki tudja, ezek után nincs kedvem hozzá), mert van munkám és tudok dolgozni.

A scooter 6 hónapig állt kint a parkolóban, egy helyen. Semmi baja sem volt. 3 hete betoltam a zárható garázsba, hogy nehogy ellopják, mert azért ki tudja. Erre...

Privát védelmi rendszert fogok beépíteni a garázsba és a lakásba. Mozgásérzékelő, infrakamera, ha valaki bemegy, pofán fényképezi, és azonnal küldi interneten a képet és a video-t nekem. ÉN ugyanis hamarabb kiszállok tettenérni, mint a rendőrség...

Wizzair a legjobb...

Itt ülök a Ferihegy 1-en fapadra várva Genfbe. A tájékoztató képernyő kész antireklám bizonyos légitársaságoknak. Wizzair... nekik az a hírük, hogy soha sem érnek oda időben sehova, ha elindulnak egyáltalán. Helyzetkép este negyed 9-kor:

- Wizzair London: 2 óra késés
- Wizzair Róma: törölve

Na, ez az a légitársaság, akinél csak akkor veszek jegyet, ha előre letétbe helyezik nálam a késésért/törlésért a nekem járó összeget, a kaja és italjegyeket, és kezembe nyomnak előre egy szobafoglalást egy éjszakára az indulási pontnál.

Easyjet: összes járat rendben. Ja Easyjet. Őket csak ajánlani tudom. Idefelé Genfben mindent elkövettem azért, hogy kivételesen ne legyek stresszes, és el is érjem a gépet. Csak kézipoggyász gondosan tervezve a folyadékokat, interneten bejelentkezve, stb.

Na, ehhez képest indulás előtt 5 perccel estem be a kapuhoz, ahol persze sehol senki. Odafelé mondjuk gyanús volt, hogy egyszer csak eltűnt a képernyőkről a pesti járat. A szomszédos londoni kapunál kérdeztem a személyzetet, hogy most mi van. Kb a köv. párbeszéd zajlott le:

- Elnézést, tudnak valamit a budapesti járatról a szomszéd kapunál?
- Hát az elment...
- Huh.
- Fél órával az indulás előtt kellene a kapunál lenni...
- Öööö... igen... A földön van még a gép? Mit lehet tenni? - (reménytelen kiskutyatekintet...)
- Semmit.
- Na de mégis...
- Na jó, felhívom a gépet, tudják-e még fogadni.

Telefonálás, aztán:

- Rendben, a járat tudja fogadni, ha odaér. Ehhez az kell, hogy egy személyzeti busz erre jöjjön, legyen rajta hely, és arra is menjen, ahol a gép parkol. Nincs sok esélye...
- Ezt is köszönöm, szóval meg lehetne nézni?
- Igen, a kolléga lekíséri, ott utána nézünk.

Lekísértek, telefon, és mitadisten, a paramétereknek pont megfelelő busz pont jött errefelé. Beszálltam, odavittek, oda is beszálltam, majd felszálltam.

"Hogyan ne késsünk le repülőt, de ha mégis sikerült, akkor hogyan ne" sorozatunk következő részét hallották.

Összefoglalásul, eddigi necces indulásaim:

- Liverpool-Genf, Easyjet: reptérre érkezéskor a repülőt éppen tolták ki. A társaság ingyen átírta a jegyemet Amszterdamba, hátha onnan lesz nekem valami Genfbe. Nem volt. Így látogattam meg Amszterdam éjszakai életét. Easyjet rendes volt.
- Genf-London: nevem soxori felemlegetése a hangosbemondón, de összejött.
- Genf - Budapest: Malév, lekésve. De elfogadható összegért elvitt a köv. járat.
- Delhi - Helsinki: utazási időpont egy nappal elnézve. Cég fizette...
- Párizs - Helsinki: lekésve, de az indulás is késett, így nagy nehezen felkönyörögtem magam.

Furcsaságok

Először is, ezúton is kívánnék boldog új évet mindenkinek.

Furcsaság 1: Vásárlás a Tesco-ban a Pólusban. Valamit kérdezett a pénztárosnő, amire annak rendje és módja szerint válaszoltam. Mire a néni:

- Maga nem magyar?

Én kissé csodálkozva:

- De igen, miért?
- Az akcentusából gondoltam, hogy nem.

Hmm. Szóval akcentusom van, nem semmi.

Furcsaság 2: Vettem egy iMac-et, és elkezdtem használni. Tetszik, bár egyelőre borzalom, hogy semmit sem értek hozzá, de belejövök lassan. Aztán be akartam jelentkezni a francia Orange-hez, hogy leellenőrizzem az internetes számláimat. Először ezen a gépen. És láss csodát. Nem kért jelszót, stb, azonnal tudta, hogy ki vagyok, és előhozta az accountomat. De honnan a halálból tudta???? Aki tudja a rejtélyt, értesítsen a megoldással!