kedd, december 08, 2009

A végső Google kezdő lap

A Google tovább egyszerűsítette a kezdő lapját. Állítólag hónapokig próbálgatták, hogy mi lenne a jó, hogy nézzen ki, stb. És ez még mindig nem a végső állapot.

Hát én megoldottam a problémát. Íme, a legegyszerűbb Google kezdő lap. Működik is, csak nyomd le az entert (minek az a gomb is, jut eszembe, mindenki entert hasztnál).

A milliókból, amit a Google fizet majd nekem ezért (miután a homlokukra csaptak, hogy ez nekik nem jutott eszükbe) mindenki a vendégem. Stílszerűen egy üres tányérra.

szombat, szeptember 12, 2009

Bishorn

Az idei év kirándulásainak csúcspontja. 4153 méter, két napos túra, 2600 méteres mászás, abból 900 méter gleccseren. Még soha sem voltam gyalog ilyen magasan, jégen, levegő nélkül, szóval soha sem csináltam ekkora túrát, és mit mondja, büszke vagyok magamra így lábadozás közben. Mert ez azért mégis kissé fárasztó volt nekem elsőre...


A Bishorn-ra mentünk fel, Edit, Alex, Julien és én. Találtam erről egy jó cikket, olvassátok el itt - jobban én sem tudnám megfogalmazni :) Ehhez csak a saját dolgainkat teszem hozzá. Szóval, szerda délelőtt indultunk Genfből, ahol persze miattam máris késtünk fél órát, ugyanis otthon hagytam a jégcsákányomat (ritkán indulok el otthonról jégcsákánnyal, ez az egyetlen mentségem), a CERN-től kellett visszafordulnom. Útközben aztán kiderült, hogy napszemüveget sem vittem, sebaj, majd veszünk Zinal-ban, ahonnan indultunk magára a hegyre. Igenám, de odaértünk 1 óra után, és kellemetlen meglepetésünkre a faluban virágzott a szieszta intézménye, kettőig. Na, azt ki kellett várni, mert a szemem világát azért mindenképpen meg akartam őrizni (nagy magasságban állítólag nem vicces az UV sugárzás, plusz jég). Edit és Julien így előre mentek, Alex meg én pedig egy játszótéren, szendvicseink társaságában vészeltük át a sziesztát.


Lett végre napszemüveg, lehetett indulni. Hát a hegy nem viccelt. Elkezdett vagy 30 fokos átlaggal emelkedni, és ezt tartotta is a csúcsig. Semmi pihenő szakasz, valami. Itt van a magasság profil:



Este 7 körül értünk fel a menedékházba. Ott vacsora várt (spagetti), majd 10 körül aludni zuhantunk, végül is hulla fáradtak voltunk, és elvileg hajnal 5-kor indultunk a csúcsra, a Turtmann gleccseren át. Hát mit mondjak, nem volt egy kellemes éjszakám. A menedékházban semmi infrastruktúra nem volt (villany, víz, stb), és ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, egy rakás ember aludt egymás hegyén-hátán egy nagy hodályban, de nem is ez volt a gáz, hanem a fejfájás. Valamit azért összehoztam, de mire éppen rendesen elaludtam volna, megszólaltak azok a %!&#& telefonok, ébresztő. Reggeli, aztán húzás a gleccserre.



Tök sötétben indultunk el 5 óra körül. Annak rendje és módja szerint összekötöttük egymást kötéllel, ilyen karmos mittudoménmit tettünk a cipőnkre, hogy lehessen vele menni a jégen, aztán uzsgyi. Az uzsgyi mondjuk inkább totyogás formájában megtestesült vánszorgás volt, nem igazán volt senkinek kedve kapkodni. Kerülgettük a gleccserhasadékokat, részemről néztem a cipőmet, és vágyakozva gondoltam a kövekre... Amikor már nagyon kezdett elegem lenni az egészből, azt vettem észre, hogy a csúcs alatt állunk. Hoppá. Az utolsó 40 méter vészes volt, meredek, egy rendes szakadék és egy jégszakadék között kellett felkapaszkodni rá Ami egy zsebkendőnyi hely volt, max. 2 csapat fért fent el.


10-re értünk fel. Gratuláltunk egymásnak, fényképezés, stb, aztán indultunk lefelé. Valahogy megoldottuk, hogy ne csússzunk bele lefelé egyik szakadékba sem, majd a gleccseren ugyanezt a repedésekkel. Be kell valljam, lefelé rosszabb menni, mint felfelé. Felfelé ugyanis tüdő/szív problémákkal küzd az ember, de lefelé az izmok kezdenek idegesíteni, és azok pedig nagyon. Lefelé mutatja meg igazán, hogy mit ér a cipő. És egy életre megtanultam, hogy túra előtt körömvágás, az kell...


Dél körül értünk vissza a házhoz. Ott leszereltük magunkat, felvettük a lent hagyott cuccokat, fizettünk, egy kis pihenés, kaja, majd indultunk vissza a faluba. Az ereszkedés eleje könnyű, élvezetes séta volt, de az utolsó 300 méteren (magasság) bevallom kikészültem. A lábam megfájdult, stb. De nemcsak én, szóval az a szakasz mindenki számára tyúklépésben megtett kínszenvedés volt. Aztán végre az autó...


A hazafelé vezető 2 és fél órás vezetés életem legrosszabb élményei közé tartozik. Szinte szédültem a fáradtságtól, de valahogy sikerült. Itthon aztán levettem magamról a véres zoknit, egy gyors életmentő zuhany, majd úgy estem be az ágyba, hogy zuhanás közben gyakorlatilag elaludtam :)


Ez a túra tehát nem hegymászás, végül is abba szerintem nem fogok belekóstolni, de részemről határeset. Nagyobb menetre már rá kellene edzeni. Na mindegy, a lényeg: megbeszéltük, hogy jövőre megcsináljuk a Mont Blanc-t is. Állítólag az sem sokkal nehezebb.


Képek itt. Ha érdekel, akkor nézd meg az útvonalat a Google Earth-el.






vasárnap, szeptember 06, 2009

Biciklivel az Annecy tó körül

Ezt már beharangoztam jó párszor, de közbejött ez, az - ja, és hogy mást ne említsek, amaz. Aztán rámtört az ősz, és a betervezett projekteket kénytelen vagyok gőzerővel behozni. A Genfben az idén divatos "legyen rossz idő a hétvégére" dolog mintha csak a nyárra korlátozódott volna, ugyanis már a második hétvége telt el napsütésben a kék ég alatt, míg a hétköznapi meteorológiai borzalmakról inkább ne is beszéljünk. Naszóval, ez egy 43 km-es kör volt, nagy részben közvetlenül a tóparton. Képek nem készültek, mert az csak a gyalogtúrákra van fenntartva, az állandó megállás csak elvenné a biciklizés örömét, de amit el kell képzelni:

- kék ég
- méregzöld víz
- baromi nagy hegyek a tó körül
- eszméletlenül jól kitalált villák

Minden egyes megtett méter feltöltött engem, mint a dinamó. Mint a dinamó az elemet úgyértem. Mert szép volt az út, és élveztem.

Az egész tó olyan volt, mint egy óriási strand, mindenhol emberek feküdtek végig a 43 km-en. Pedig mintha hűvös lett volna már egy kicsit... Szóval a hangulat is teljesen nyári volt még mindig.

Egy aprócska malőr történt, az út egy része egy baromi forgalmas országúton vezetett, aholis egy lepukkant piros autócska úgy döntött, hogy én nem vagyok az úton. Az oldalával kissé meglökte a combomat (ki akart kerülni, de úgy látszik kikerülés közben meggondolta magát, és inkább visszajött), miáltal én lementem az útról a murvával felszórt útpadkára. Eddig két alkalommal találkoztam murvával kétkerekű járművön, és egyik alkalommal sem jöttem ki jól belőle. Ez most szerencsésebb menet volt, kisebb táncbemutató után sikerült 0-ra csökkentettem a sebességemet, és állva maradtam. A köcsög lassított, majd mikor látta, hogy egyben maradok, minden szó és bocs' nélkül gázt adott és elhúzott. Én emelgettem utána a karjaimat felháborodottan, aztán kiélveztem az adrenalin löketet, majd mentem tovább.

Itt az útvonal:


Ez pedig a magasság profil. Semmi extra, csak ilyet is tud a Garmin eTrex Vista H, szóval miért is ne.


Loex és a Rhone part (mindkettő)

Nna. Szombaton megtettem az utolsó lépéseit is a "járjuk be Genf környékét és a genfi Rhone partot" projektnek. Loex, Lignon, a Jonction volt a menü, azaz:


Ez csak egy 18km-es séta volt, és persze hozta a színvonalat. Képek itt.


péntek, szeptember 04, 2009

Bernex, szőlők

Nem, Cartigny nem elégítette ki az embert teljesen. Így ősz felé közeledve a szőlők világa kezd hangsúlyt kapni, úgyhogy rá is nyomta a bélyegét a következő menetre. Hmm, Bernex. Korrekt villák között ment az út eleje, nem mondom, ellaknék egyikben-másikban. Nemsokára...


Képek.






Cartigny

Nicsak, csak nem kirándulni voltam a hét végén? De igen! Cartigny körül. A Rhone parton kezdtem, majd felmásztam egy ilyen magaslatra, onnan természetesen Cartigny nem maradhatott ki, majd vissza. Az útvonal egy részét sajnos természetvédelmi okokból lezárták (valami madarakat óvtak nagyon), így improvizálnom kellett, de megérte.


Képek.


 



hétfő, augusztus 31, 2009

Grillsütő, fényképező

Bementem a Conforama-ba kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőt venni, aztán az történt, ami ilyenkor szokott. A bolt nem árult grillsütőt, viszont vettem egy akciós Panasonic Lumix DMC-LS80 fényképezőt. Hogy miért vettem ezt meg? Mert:

- A fényképezőm (ami egy Panasonic Lumix FZ20) nagy, nem fér be egyik zsebembe sem.
- Az embernél mindig legyen egy fényképező, ami belefér valamelyik zsebébe.
- Eddig bejött a Lumix, úgyhogy miért ne.

Így most van egy kis, könnyen hordozható Panasonic Lumix-om, amely roppant kényelmesen egészíti ki a nagyobb, nem túl könnyen hordozható Panasonic Lumix-omat.

Egy másik boltba is bementem amúgy grillsütőért, na de a kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőnek úgy látszik véget ért a szezonja. Így majd megoldom egy ráccsal és 4 darab kővel.

Vettem viszont egy húsfogót. Hurrá, így legalább nem fog angolosra sülni a kezem, mialatt forgatni próbálom a csirkeszárnyakat.

PS. Okoskodóknak: igen, tudom, nem mai technikák, de kit érdekel. Mindkettő képe kiválóan mutat HD TV képernyőn, a többi legyen a jövő muzsikája :)


Nagy objektumok

Ez sem rossz... Én amúgy nem vagyok nagy barátja a "kűdd ezt tovább nyóc embernek, megjavul a világ" láncleveleknek, nálam azok sajnos a semmibe vesznek, ebben azonban teljesen jó csillagászati képek vannak, amelyek tetszettek, csak úgy.



Palackozott víz

Ebben azért lehet valami, én is érzem. El is indítom az ásány-és-palackozott-vizfogyasztás-minimalizáló programomat.

(eredeti)

vasárnap, augusztus 16, 2009

Dardagny szőlői

A mai harmadik útvonal akkor Dardagny-ba vezetett, gyönyörűen művelt, óriási szőlőültetvények között. A túra utolsó szakasza mitadisten az Allondon partján vezetett vissza a faluba, de most a másik parton...


Kezdett már lemenni a nap, ezért az utolsó képek elég lehetetlenek lettek, de sebaj. A szőlő még kicsit savanyú, de már ehető volt. Ez pedig azt jelenti, hogy francba, itt van a nyár vége a nyakamon. A szőlők után bementem az erdőbe, a Roulave patak partjára, ahol aprólékosan kidolgozott fa hidak leptek meg. Egészen az utolsó átkelőig, ami már annyira nem volt aprólékosan kidolgozva: az ugyanis egy kidöntött fatörzs volt, 2 méter magasan kellett átegyensúlyoznom rajta. Hiába, a marketing...


A patak aztán beleömlött az Allondon-ba, melynek most a jobb partján találtam magamat. Hát az a helyzet, hogy végül is volt ott út, de a másik oldalon... tehát pár órája is itt volt végig mellettem, miközben én a folyóban ballagtam nudisták között. Baromi széles út volt. Lovas túrajelzések is ki voltak szögelve a fákra...


Aztán egyszer csak szűkülni kezdett az út, ösvénnyé vált, majd konkrétan eltűnt. Megint megszívtam. Volt ott valami útmaradék, azt követtem, de az egészet benőtte az ember magas csalán. Ruhán keresztül is ütött. Egy idő után feladtam a bottal hajtogatást, egyszerűen csak nagy sebességgel, teljes testtel áttörtem magam rajtuk. Igen, a svájci csalán is csíp. Az idei reuma megelőzés akkor letudva.


Nudistát most márcsak kettőt láttam, messze, szerencsére. Aztán megint visszatért az út.


A magyarázat az lehet, hogy a túra könyv írásakor még minden OK volt, azóta viszont odaszoktak a nudisták, a kirándulók pedig leszoktak a helyről.


Akkor a szokásos képek:






Az Allondon mentén, Russin-ban

Három falu van egymás után azon a baromi nagy szőlős helyen: Satigny, Russin, Dardagny. Egy nap alatt tudtam le őket, akkor nézzük most Russin-t.


Russinból elvileg a szőlő és gyümölcsfa ültetvények után egy ösvényen le kellett volna kocognom az Allondon nevű folyó partjára, és a parton visszatérni Russinba. Az ösvény megvolt, a folyó is, hanem a térkép szerinti, folyó bal parti ösvény az hááát, nem egészen volt ott. Kerestem, többször visszamásztam, semmi. Akkor én elindultam az ösvény nélkül, a parton. Igen ám, de a part sok helyen járhatatlan volt, ilyenkor mit volt mit tenni, belemásztam a folyóba, és abban evickéltem tovább. Szerencsére aránylag sekély, tiszta és köves volt. Aztán szembe jött velem egy anyaszült meztelen pasas.


A folyó kis szigetein és a parti tisztább helyenek meztelen férfiak hevertek. Egyedül vagy párban. Napszemüveg szériafelszerelés volt, más semmi. Szóval mint levettem, az Allondon köves partjait férfi nudisták homokosították be. Namost tehát összefoglalom: egy folyó vizében lépkedtem felöltözve, abszolút semmi nudista jelleget nem mutatva, oldalamon egy eléggé tekintélyes fényképezőgéppel miközben ruhátlan férfi párok mustrálgattak a partról. Engem. Illetve nem is annyira engem. A fényképezőgépemet.


Mert mit gondol a nudista, amikor fényképezőt lát? Na mit? Nem azt, hogy az eszköz tulajdonosa fákat és dombokat fényképez, nem. Hanem azt, hogy akkor ő este már fent is lesz az Interneten.


Gyanúmat megerősítette egy magányos csupasz, aki szembe jött velem a folyó vizében. Megszólított:


- Szép képeket csinált?


Na, itt azonnal nem tudtam inkább franciául. De az angollal is boldogult. Igen, nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani. Na ha már itt vplt, és szakembernek látszott helyismeretben, akkor elővettem a térképemet, és megérdeklődtem tőle, tud-e valamit az úttról. Hát, mondta, igen, igen, az út, na azt ha nem találtam akkor nem is fogom, mert elmosta a folyó, amely eléggé szeszélyesen vándorol ide-oda. Utána megkért, hogy vegyem ki a fényképezőm napellenzőjét a farkából. Összeakadtak ugyanis, amikor a könyv fölé hajolt. Júúúj. Lemostam utána... a gépet, úgyértem.


Na a lényeg, lekocogtam a folyóban addig, amíg egyszer csak ott nem lett az út, és eltűnt mögöttem a folyó, az összes forró nudistával.


Nagy szívás az Allondon partja, és még nem volt vége. De addig is:






Nant d'Avril, Satigny-ben

Végre megint kirándulás! Satigny mellett van egy kis folyócska, ami onnan nem messze ömlik bele a Rhone-ba, egy látványos kis öbölben. Ezt jártam most akkor körül, meg azokat a híres szőlőket. Teljesen szép helyek vannak Satigny-ban, kár érte, hogy olyan veszélyes hely!






szombat, augusztus 08, 2009

A genfi Rhone part és a Jonction

Ez a kirándulás szülői segédlettel történt. Genf belvárosból, a Mont Blanc hídtól mentünk el a Jonction-ig, ott a vasúti hídon átmentünk a folyón, megnéztünk egy mini állatkertet, a Rhone és az Arve összefolyását, majd a másik parton visszamentünk a kiinduláshoz. Durva, amit ez a két folyó művel. A Rhone zöld, az Arve barna, a látvány... itt van:





hétfő, augusztus 03, 2009

Stonehenge képem a Southampton Guide-ban


Gyanítom, ez inkább egy ügyes reklám. Kaptam ugyanis nemrég egy levelet bizonyos Emma Williams-tól, aki örömmel értesített, hogy az egyik flickr-es képemet a Stonehenge-ről éljen, de beválogatták a Southampton Guide képei közé. Ez egy turistaoldal lenne, képekkel, mindennel a környékről. Itt lehet megtekinteni a csodát, benne az ÉN képemmel:


http://www.schmap.com/guidewidgets/p=13074049N00/c=SL1015826


Namármost, megnéztem a többi stonehenge-s képet. Rengeteg van belőlük, úgyhogy reményeim a Világ Egyik Legjobb Stonehenge Fotósa titulusra ki sem érkeztek alakulni, csakis ezért nem oszlottak szerte szét. És a képek sokkal jobbak az én átlagos, semmi különös fényképészeti technikát fel nem vonultató képemnél. Sőt, vannak köztük durván jók is.

Na most reklám, vagy ízlésficam esete forog fenn ott Southampton-ban? :)


vasárnap, augusztus 02, 2009

"Engem hajt a versenyszellem. Nem bírom más sikerét látni. A legtöbb embert utálom."


A fenti mondat a Vérző olaj című filmben hangzott el, úgy középtájon. Most nézem éppen, tetszik eddig. Gyönyörű látvány, amikor gátlástalan gazemberré válunk a hit nevében és összezörrenünk egy olyan emberrel, aki a fenti kijelentést tette a lámpafény mellett, elgondolkodva, este. Az elszállt agyú szektás papgyerek bepróbálkozott cinkosként az ambiciózus olajvállalkozónál, de akkora gátlástalansággal tette, hogy ezen még az olajos is megbicsaklott. Így hát beleköptek egymás levesébe csúnyán. Az olajos a papgyerekébe csak úgy, lásd bejegyzés cím. A papgyerek ezen persze berágott, de annyira, hogy még a szél is fújni kezdte a dombtetőn a fákat.

Most ott tartok, hogy forrik a levegő, leégett az olajkút, .... nahát... kint az utcán meg lőttek... ez milyen nap!

Akkor nézem tovább a filmet. Tehát a helyzet: papgyereket az olajos durván elverte, mert utálja a tenyérbemászását, papgyerek meg otthon Isten nevében szétütött egy nála sokkal gyengébb öregembert, merthogy az tehet arról, hogy az olajos ide tette a lábát felvirágoztatni kisvárost. Papgyerek nem vágja, hogy ha kooperatív játékot játszik, nem szól bele mindenbe, akkor lesz olaj, és akkor lesz neki nagyobb templom is, neeem. Ő mindent akar, csakis ő, most.

De sok ilyen történet van a világban! Papgyerek megérdemli, amit eddig kapott. Na de most tényleg nézzük tovább a filmet, mi lesz ebből.

Kint minden bizonnyal privát tűzijáték van.

Ha meg akarod nézni a filmet, akkor NE olvass tovább!!! Élő közvetítést adok ugyanis.



Érdekes mondatok az elhangzás sorrendjében, valós időben:

"Ránézek emberekre és nem látok bennük semmi szeretni valót."

"Annyi pénzt akarok keresni, hogy megszabadulhassak mindenkitől"

Nahát,az olajos fia éppen rágyújtja a papára az ágyat. Radikális egy lurkó. Az nem tetszhetett neki, hogy a gázrobbanásnál a papa inkább ment a kútjával foglalkozni, miközben ő gyengélkedve feküdt, pont a robbanás miatt. Ilyenekből lesznek a papgyerekek, és azok, akik verik a családjukat.

Ja nem, csak a papa újonnan beszerzett öccse nem tetszett neki.

Hűha, itt komoly családon belüli erőszak lesz.

Nem mutatták, de gyanús, hogy lekerült a nadrágszíj.

Ahha. Vonat, együtt. Papa leszállt egy dumával a vonatról, ami elindult a kiscsávóval. Papa arca eltökélt, a kiscserkész üvölt. Ebből új egyház lesz 10 év múlva!

"- Hogy van a fia?
- Elég a kérdésből, köszönöm."

"Milliomossá tesszük egy ültő helyében, egyik percről a másikra.
- És akkor mit kezdjek magammal?"

Tipikus "nem tudja mit akar" szitu.

Hmm... minden nagykutya előbb-utóbb összeakad egy még nagyobb hallal. Reakció: majd én meg jól elvágom a maga gyereke torkát. Hmm.

"Ez miért nem az enyém??? Azt kérdeztem, ez miért nem az enyém??????"

Bekattanás jön. Gyilkossággal... Olajos feje veszélyes és eltökélt. Levertek egy vérvörös karót.

Kell egy hááááz... Lenn az óceán partjááán...

Minden ambíció konklúziója: "Zabáljunk be. És szerezzünk nőket."

Barackfa bál.

Aha. Már értem, miért kapott a főszereplő Oscart.

Jujuj. Az új öcsi nem is öcsi. Gáz van. A kiscsákó meg akkor erre rájött, azért rakott tüzet. A papa meg kirakta.

Az ál-öcsi halott.

Zsarolás :D

"-Fizetek a földjéért 3000 dollárt.
- De én szeretném, ha az egyházunk tagja lenne....
- Fizetek ötezret."

Komoly... az olajost bezsarolták a templomba. Papgyerek ezerrel alázza. Olajos térdel a gyülekezet előtt, bánja bűneit, közben majd felrobban. Szerintem a papgyerek ma a föld alatt alszik, de lesz olajvezeték!

"Mr Daniel felajánlott egyházunknak egy 5000 dolláros adományt! Amire még mindig várunk... Ó dicsőség az Úrnak!"

Papa visszafogadta a kiscsákót. Gyerek éppen veri az apját.

Apró ugrás. Kiscsákó házasul. Háttérben egy baromi nagy kastély. Szerintem jól megy az olajüzlet.

Hát a viszonyok nem felhőtlenek a családban.

Papa idegesen elkottyantja, hogy a kiscsákó nem is az igazi fia. Pontosabban már nagycsákó. Olajos csak használta a gyerkőcöt. OLajos tehát egy pszichopata, mint kiderült.

Papgyerek megjött. Nem öregedett. Olajos részegen döglik a padlón.

Micsoda fordulat.

Olajos még mindig lóg az egyháznak 5000 dollárral. Papgyerek megtagadja magát, rongyos 100000 dollárért. "Hamis próféta vagyok, Isten merő babona". Olajos visszaaláz. Közben zabál. Júj de megszívatta a szentfazekat.

"Melléktermék vagy. A méhlepény. Nem te vagy a kiválasztott". Papgyerek a padlón.

Szép kis jelenet. Papgyerek agya is a padlón, tekebábu által agyoncsapva.

"Végeztem."

Főcím.

Közvetítésem ezzel véget ért. Jó film volt.



kedd, július 28, 2009

Col du Pillon, Lac Retaud

Gyönyörű alpesi kirándulás Vaud kantonban, a svájci Alpokban.


Julien, volt finnországi francia sorstársam kísért el az útra, aki meglátogatta potenciális letelepedési szándékkal Genfet (pontosabban megtekinteni jött a helyszínt, aztán majd meglátja ő is meg a válság is, munkaügyileg). Egy kb 12 kilométeres, nem egészen 3 és fél órás út volt, apróbb eltévedéssel az első 500 méter után, de megoldottuk. Láttunk hegyeket, helikoptert, tavakat, teheneket, esküvőt. 1500 m-ről indultunk a Col du Pillon nevű felvonóállomásról, kb 2100-ig sétáltunk fel a La Palette nevű karóig, mely utunk végpontját jelölte ki. Tetszett.



csütörtök, július 23, 2009

CERN kirándulás

Ja igen, akartam már írni, csak kiment a fejemből. Kb 2 hete szerveztünk egy kirándulást a szűkebb CERN-es csoportommal (a híres Data Management csapat), valahová a francia Alpokba. Pontosan nem is tudom a helyet (geotag van a képekben, megnézem majd egyszer...), de mindegy is, mert baromira pocsék idő volt, hideg, eső, köd, minden kellemetlenség. A hely amúgy szép lett volna, így sem volt azért rossz. Elég fárasztó volt az út, másnap konkrétan nem bírtam lábra állni. De megérte.


Nézzetek ködöt és homályt itt:






hétfő, július 13, 2009

Párizs, 2009


Részemről eddig összesen 4 alkalommal voltam Párizsban. Múlt hét végén pedig elkövetkezett az ötödik. Azt vettem észre, hogy az 5. alkalommal az ember már nem igazán a klasszikus turisztikai élményeket keresi, sőt, szinte csak úgy elsétál mellettük unottan. Párizs - igen, közhely, mindenki tudja, stb. - ezernyi más jellegű új élményt és izgalmat is tartogat, de azokat sajnos nem lehet megismerni mindaddig, amíg túl nincs az ember pár torony mászáson, összesen jó pár órás sorbaálláson A Helyekre, és így tovább. Párizs akkor kezdődik, amikor az ember már nem visz oda útikönyvet. És igen, Párizsba semmiképpen sem szabad egyedül elmenni, ezt a hibát most sem követtem szerencsére el ;)

A Moulin Rouge-t eddig kihagytam, amelyet akkor ezúton sikerült pótolni. Tök fölösleges erről bármit írnom, mert ezren leírták már jobban is. Igazat írtak... Egyszerűen durván jó a műsor, a hangulat. A héten megint megnézem a musical-t, van egy ilyen késztetésem.

Értek amúgy elég fura élmények is ez alkalommal, őrült egy hely az a város. És itt be is fejezem a bejegyzést :)


vasárnap, július 05, 2009

Karácsony

Nem is tudom, ma valahogy egész hétvégén karácsonyi hangulatom volt. Még az az illúzióm is megvolt, hogy egy feldíszített karácsonyfa áll a nappaliban. Nem furcsa ez így, a nyár közepén???


;)


csütörtök, július 02, 2009

CERN média tréning


A tavalyi LHC teszt óta van egy olyan főigazgatói utasítás, hogy csakis azok a cernesek nyilatkozhatnak a sajtónak, akik elvégezték a CERN média tréninget. Ez elvileg arról szólna, hogy kezeljük a sajtót, hogy nyilatkozzunk okosan és újságíró-barát módon, stb. Ez a téma önmagában is érdekelt, no meg itt van a tanfolyam ingyen, úgyhogy jelentkeztem rá. Évente egyszer rendezik, a jelentkezők közül kiválogatnak vagy 10-et, meghívnak rá valami hírhedtebb újságírót, és próbálnak mutatni pár alapdolgot.

Bejutottam a tréningre (mondjuk szerintem nem volt nehéz), ami pedig tegnap volt. Részemről nagyon élveztem, érdekes volt látni pár dolgot, na. Az újságírónk a BBC-től jött, a BBC News-ben tudósító, hírolvasó, stb. Róla van szó:

Nisha Pillai

Elég érdekes dolgokat csinált, pl ő tudósította a BBC-t a szeptember 11-i terrortámadáskor, Bagdad bevételekor, meg egy rakás meglehetősen durva helyről. Én pl ismertem az arcát, merthogy meg szoktam nézni a BBC News-t, ha lehet - manapság ez egyetlen híradó, amit követek TV-ben. Ő magát "nasty" (magyarul ebben a kontextusban "rohadék" ;) ) újságírónak aposztrofálta, aki imádja az áldozatait lassú tűzön sütni ropogósra. Demonstrálta is, pár "próba interjúval" velünk. Nem értett a témához, de mégis olyan szinten szorított minket sarokba, hogy volt olyan is a csoportban, aki egy kérdés után csak állt ott szótlanul és nézett vissza rá...

Na, a lényeg: adtam tegnap egy 3 mondatos interjút egy világméretű nagyágyúnak. Sajna csak játszásiból, igazságtalan a világ :)

Demonstrációképpen találtam trénerünkről egy Youtube video-t:





péntek, június 19, 2009

(Auberge de) Satigny

Ez a blog úgy látszik már csak a kirándulásokról szól, hát legyen akkor benne valami más is. Ma Satigny-ről fogok nektek mesélni.


Satigny egy kis falucska Svájcban, nagyon közel a CERN-hez. Nemrég még egy porfészek volt, amit messzire elkerültek a genfi ingatlanfejlesztések, de ahogy csökkent a kanton beépíthető területe, úgy kezdtek az ingatlanos cégek egyre jobban ilyen helyeken is beruházni.


Mivel a falu eléggé a periférián volt, ezért inkább a prolikat és a kevésbé civilizált "bevándorlókat" célozták a projektek. Ők a megépült lakásokat a magyar "cigánykőcsön" (szocpol) svájci megfelelőjével vásárolgatták, aránylag olcsón. Újabban viszont - köszönhetően a Genf iránt egyre növekvő érdeklődésnek - a lakosság összetétele mintha javulni kezdett volna. Sajnos, még mindig nem teljesen jó a helyzet, még manapság is előfordul, hogy más kultúr, családi, neveltetési körrel rendelkező, alacsony intelligenciájú emberek az utcán intézik az ügyes-bajos dolgaikat, vendetta, verekedések - sajnos velem is előfordult nemrég, hogy megtámadtak egy étteremben. Gyakran látni arra kivonuló rendőröket ilyen-olyan csetepatékhoz is.


Ez mintha mostanában változna, van a helyben potenciál, így elkezdtem komolyan gondolkodni, hogy esetleg oda kellene költözni. Végül is részemről kötődik jó pár kellemes élmény a faluhoz, és úgy hallottam, nemsokára egy-két bajkeverő is kénytelen lesz elhúzni onnan a csíkot. Az ingatlanárak emelkednek, persze, de mindig van, aki nem fizeti a törlesztőrészleteket, szóval ha kifogna az ember egy árverést, ilyesmi, talán be lehetne szállni egy értelmes árú lakásba. De mindezek egyelőre körvonalazódnak, na majd meglátjuk mi lesz belőle. Tervek, tervek.


Viszont valóban be akarom szívni a hely hangulatát, úgyhogy úgy döntöttem, a jövő hét utántól minden héten hétfőn az Auberge de Satigny étteremben fogok ebédelni, addig, amíg sorban végig nem eszem az étlapot. Ez pedig "fogadóóra" is lesz számomra: akit érdekel, az csatlakozzon, dumálunk egyet ebéd közben, kisebb-nagyobb társaságban. Mindenkit szeretettel várok. Remélem lesz mindig asztal, mert elég sokan szoktak ott délben lenni, ezt bárki, aki arra járt, tanusíthatja.


Akkor éljen Satigny, amire már most mint második otthonomra gondolok!


csütörtök, június 18, 2009

Les rives de la Versoix

Ez az első svájci kirándulás, érdekes! A Mourex után ide jöttem az iránytűs túrabottal, és hát nem nagyon tetszett. Az út egy része valami lakókocsis nyomortanya mellett vezettett, baromi ronda volt. Visszafelé a patak partján viszont élveztem a sétát. Versoix. Itt vitorlázgatok mellékesen.






Le mont Mourex

Izgalmas bejegyzés követlkezik, egy kirándulásról :DDD Tehát, ez a Mourex hegyére vezetett, roppant érdekes rálátással a 2 héttel ezelőtti hegyre, útra és sziklafalra. Jellemzők voltak még a tehenek. A hegyet legelőként hasznosítják, és hát... meglehetősen használt jellege volt. Tehénszar mindenhol. De a tó érdekes szögből látszott. Kevés kép készült mert valami félelmetesen használhatatlanok voltak a fények. Enjoy.






hétfő, június 01, 2009

Le Petit Montrond


A mai kirándulás teljesen más környéken zajlott, mint a többi, ugyanis a Könyvben fejezetet váltottam. A kiránduláson vendégművészként elkísért Edina és Tibor, akiket alig viselt meg a röpke 350 méter emelkedővel kezdődő, szinte 45 fokos lejtésű szakasz. Fent a táj gyönyörű volt, képek akkor itt:




csütörtök, május 28, 2009

Idézet

"A másik szintén köztudott, de ugyan akkor elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 90 százaléka bűnöző. Tehát nem kizárólag párjával, hanem az élet egész területén agresszív, erőszakos, törvényeket nem tisztelő. Itt szintén eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor azt tanácsolhatjuk a nőknek, jól nézzék meg, kihez mennek hozzá, mert lehet, hogy a macsó rosszfiú-stílus és az ezzel járó anyagi javak eleinte vonzónak tűnnek, de később keményen megfizetik majd az árát."


hétfő, május 25, 2009

Le plateau du Saleve (depuis la téléphérique)


Ezzel pedig letudtam a Saleve-t. Egy kis alkonyat felé haladó ráadás :)




Le plateau du Saleve (de la Croisette)


A kellemesebb kirándulások közé tartozik. Gyönyörű idő, kis izgalommal a több száz méteres szakadék szélén egyensúlyozva, a sziklafal tövében. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe egy kis tériszony. Ja igen.

Jövőre meg akarok tanulni siklóernyőzni. Tetszett a látvány :)




La tour Bastian


A születésnapi kirándulós műsor megint a Saleve volt. Ehune:




Ciprus - utoljára


Itt van az összes kép nagyban. Élvezzétek :)




csütörtök, május 21, 2009

2007 május képekben

 


Bejön ez a Picasa kollázs készítő :) 2 éve ez volt a május hónap. Érdekes így együtt látni, minden napból egy képet.


Posted by Picasa

Larnaka

 


Na, ezzel legyen is elég Ciprusból :) Még jönnek a rendes képek, és viszlát a témának.


Posted by Picasa

Fejtörő

 


Igen, ez van. Most akkor találd ki, merre...


Posted by Picasa

Pafos

 




Hát ez meg egy város. Többek között arról híres, hogy Szent Pált valamiért nagyon elverték itt a rómaiak annál az oszlopnál, amit az arc fogdos. Nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolta a szeretetről vallott nézeteit.


Posted by Picasa

Petra tou Romiou

 


A legenda szerint itt mászott ki a tengerből Afrodité, aki egyúttal át is vette a sziget istennőjének hivatalos státustát. Tényleg varázslatos vidék...


Posted by Picasa

Kourion

 


Ja igen, pár Ciprusos kép még hiányzik. Akkor ez itt Kourion, a másik, sokkal tuttibb romváros. Színházzal, fürdővel, gyönyörű kilátással, borulattal :)


Posted by Picasa

Bizalmam az antik világ valódiságában....

 


..itt rendült meg :). Egy romvárosban, Cipruson, egy félreeső helyen ez a látvány fogadott. Hmm...


Posted by Picasa

hétfő, május 18, 2009

Az én scifim


Igen, most megint dicsekedni fogok. Szemérmetlenül, tehát aki nem bírja, amikor én szemérmetlenül dicsekszek, az gyorsan nyomjon egy Control-W -t. MOST!

Gyermekkoromban imádtam a tudományos fantasztikumot. Ezzel elég sok tudományos/műszaki pályára lőtt gyerek volt így, eddig tehát semmi extra. Faltam a könyveket, azt a kevés filmet, ami átbújt a vasfüggöny alatt semmiképpen sem hagytam volna ki. Nagy álmom volt, hogy egyszer ezek valahogy valóra válnak, és én ott leszek a filmben: elképzeltem, eljátszottam, oda-vissza.

Tegnap este megnéztem az Angyalok és démonok c. filmet. Maga a film meglehetősen unalmasra sikeredett, bár van, akinek tetszik, de most nem ez a lényeg. Ez egy fantasztikus/misztikus film. Fantasztikus helyen kezdődik, ahol nagyon tudományosan csinálnak valami fantasztikusat :)

És itt jött a beleborzongás. Egy moziterem filmvásznán bámultam ugyanis a saját munkahelyemet. Igen, a filmben nem elképzelték, és egy stúdióban felépítették a CERN-t, hanem lementek az Atlas-hoz, és ott forgattak.

Benne vagyok a saját tudományos-fantasztikus filmemben. Ez milyen... amikor a hollywood-i főcím után a kamera azt az aknát mutatja, ami felett az ember az anyjával állt, és lenéztek a Nagy Gépre: ami az utolsó szögig a filmen is a valódi. Ami nekem a hétköznap, az emberek millióinak mesevilág.

Tegnap nagy napom volt. Tudatosult bennem végleg, megmásíthatatlanul, hogy a nagy gyermekkori álmomat elértem!

Innentől ideje felnőttkori álmok után nézni. Azokat elérni minden bizonnyal gyerekjáték lesz :)

Volt valaki, akivel szerettem volna megosztani ezt a pillanatot. De ez sajnos visszahozhatatlanul kimaradt.


vasárnap, május 10, 2009

Kolossi kastély

 



Útban Kourion felé botlottam bele ebbe az érdekes rablóvárba. Ill. nem rablóvár (hivatalosan), de én így képzelem el a rablóvárakat. Ez a Kolossi kastély. A bejárathoz ki volt írva, hogy "bocs, de nincsenek EU konform biztonsági berendezéseink, szóval csak óvatosan...". Be is vertem a fejem egy kiálló kőbe, de nagyon.


Posted by Picasa

Amathous

 



A lustálkodás (és egy kávé-narancslé) után Amathous romvárosa volt a következő kultúrprogram. Cipruson amúgy baromi sok műemlék van, nagyon jól kitáblázva, a helyszíneken pedig egységes infrastruktúrát építettek ki. Még a belépőjegyek is ugyanúgy 1.70 euróba kerülnek. Tetszik rendszer.

A romváros mellékesen töküres volt. Végre egy nyugodt elmélyedés, és zavartalan visszagondolás a mesékre, a görög regékre...


Posted by Picasa

szombat, május 09, 2009

Governor's Beach

 




A szombatot itt kezdtem, ez Limassol előtt van pár kilométerrel. Egy órát adtam magamnak tengerparti üdülésre: megvolt akkor az idei első mediterrán úszásom :). Totál néptelen, gyönyörű part, fekete homok, érezhető hőség... Hát soha többé tengerpart szezonban! Tömeg, tolongás... Május eleje az igazi!


Posted by Picasa

Limassol

 




Péntek este autót béreltem, és uzsgyi Limassol-ba. A képek út közben készültek, mire a városba értem, este lett. Az esti képek akkor ott. Klikk a képre...

Cipruson baloldali közlekedés van. Ez okozott pár kellemetlen pillanatot... Az autópálya logikája néhol érdekes, a feliratok olyan aprók, hogy mire elolvassa az ember, késő. De valahogy mégis működik.

Limassol jól néz ki, bár mint turisztikai látványosság, fél nap alatt kivégezhető. A tengerpartja viszont tutti! És a vendéglátóipari egységei is. Adtak a dizájnra, azt nem lehet vitatni. Vacsorára toltam egy birkapörköltféleséget, majd vissza Nicosia-ba. A víz kivert, hogy navigátor nélkül hogy fogom megtalálni a holtelt ilyen sordított körülmények között, aztán egyszer csak ott volt mellettem. Ariadné (Aphrodité?) fonala segíthetett :)


Posted by Picasa

A Ciprusi Egyetem

 




A fenti képek a Ciprusi Egyetemen készültek, ahol az értekezlet is zajlott. Kint van a világ végén egy búzamezőn, elég újnak tűnik a campus, gyakorlatilag még most is épül. Ami fura volt az az, hogy rajtunk kívül csak pár takarító lézengett a komplexumban, hol vannak a hallgatók? A professzorok? Mindenki?

Az épületek viszont tetszettek, az, hogy egy óriási teraszkomplexum az egész, ahová az irodák és az előadók közvetlenül nyílnak. Nagy, mégis emberszabású egyetem.


Posted by Picasa

szerda, május 06, 2009

Nicosia - görög oldal

 


Posted by Picasa

Ciprus: a török oldal (képkollázs)

 

Ciprus: a török oldal - ezeket csináltam tegnap.



Posted by Picasa

Ciprusról

 



Üdv akkor Ciprusról, Nicosiaból. Ezért vagyok itt. A fenti kép a hírhedt zöld vonal egy része, ami elválasztja a város görög részét a törökök által megszállt területtől. Hát a török oldal elég reménytelenül néz ki... Vízum kell a belépéshez, amit egy darab cetlire adnak ki a törökök a helyszínen, vissza meg EU belépési procedúra szükségeltetik. Ezt mindig el kell játszani, tehát ha óránként megyek ide-oda, akkor óránként vízumozni kell. A helyieknek is. Szerencsére Ciprus nem Schengen terület, úgyhogy ez végül is meglepően könnyen megy ilyen állapotokhoz képest. Kérdezősködni előre azért nem árt, na...

Hú, ezek itt nagyon utálják egymást... a görög részen kiadott várostérképen a török részt szürkével kiradírozták, ráírva "1974 óta törökök által megszállt terület". A másik oldal ugyanez, csak invertálva. A vonal mellé közvetlenül felhúztak egy minaretet, és a müezzin hangosbeszélőn ordibál át a görögöknek (is). Egy török oldalon lévő sziklafalra gyönyörű, hatalmas félholdas zászlót pingáltak, amit a görög oldal minden pontjáról kiválóan látni lehet. Ááá, nem provokáció... Az ellenőrző pontot úgy kell átlépni, hogy oda-vissza elhalad az ember plakátok mellett mészárlásokról, ENSZ határozatokról, stb.

A csapvíz nagyon rossz. Megszomjazik tőle az ember.

Az idő már jó.


Posted by Picasa

péntek, május 01, 2009

Le plan du Saleve

Egyesek munka ünnepet ülnek, állnak vagy fekszenek, sörvirslivel, lufikkal, ligettel, mások meg az ebből adódó relatív néptelenséget kihasználva nyakukba veszik a Saleve-t. Én ma mások voltam. Idő korrekt, kissé hűvös, de amikor elkezdte magát az ösvény komolyan venni, meg azt az 500 métert, amit 30 fok alá nem csökkenő emelkedővel abszolvált, ez már nem volt probléma. Volt pár kisebb eltévedés, mert a francia logika azt diktálja, hogy egy árok mélyén haladó, baromi széles, nyílegyenes, eltéveszthetetlen autópályát 10 méterenként meg kell jelölni turistajelzéssel, viszont ugyanez az alaposság a 20 centi széles ösvények esetében, de legfőképpen a kereszteződésekben hiányzott. De megvolt a túra végül is, a fennsík természetesen álomszép volt azokkal a sárga virágokkal a réten. Meg a (sajnos szokás szerint párás) kilátás is Genfre és a tóra. Lefelé brutálisan sáros meg csúszós volt az út,  na azt nem élveztem annyira.  Következő alkalommal folytatom a Saleve egy másik részével, mert elvem a változatosság  :)


Képek:






CERN Yacht Club szezonnyitó regatta

Mondtam már, hogy vitorlázni tanulok? Itt van ez a nagy tó, és eddig nem használtam semmire, hát akkor most. Van a CERN-nek egy úgynevezett yacht klubja, ami több dologra jó: egyrészt vannak elvihető hajói, másrészt tanfolyamokat szerveznek rájuk. Belevágtam én is. Namármost, a tanfolyamokra minden évben kevés hely van, viszont rengeteg jelentkező - ezért sorsolással döntik el, hogy ki kerül be. Kb 120 emberből 8. Mitadisten... elsőre bejött. Tehát tanfolyam. Dinghy. Elméleti oktatáson már voltam, nemsokára jönnek a gyakorlatiak is. Ráadásul, valamilyen okból kifolyólag, minden tanoncnak min. 2 alkalommal megfigyelő hajón kell szolgálatot teljesíteni. Én az első műszakomat múlt szombaton délután tudtam le, amikor megrendezték a klub szezonnyitó regattáját. Nekünk kellett felépíteni a pályát is: a fontosabb pontokat jelentő bólyákat kellett kicibálni a tóra, lehorhonyozni őket, és figyelni, hogy lehetőleg mindenki túlélje. Mindenki túlélte, összesen egy horgonyt hagytunk el, és leégett a fejem. Érdekes volt, na. Képek itt vannak az eseményről:






Les ponts et bains de la Caille

Április 18-án megnéztem, mit tudnak a Caille folyó hídjai és fürdői. Aki volt már nálam, és elment velem Annecy-ba, annak talán feltűnt félúton egy kellemesen kinéző függőhíd. Ez volt most a kiindulópont. A híd egy baromi mély folyóvölgy fölött megy át, és nem meglepő módon ebben a folyóvölgyben egy folyó folyik, melynek neve Caille. A völgy mélyén van egy termál forrás (jó büdös), ahova valamikor régen egy fürdőházat építettek (a semmi közepébe), medencével. Mekkora élet lehetett ott... Ennek már csak a romjai vannak meg, és ez a rom volt a kirándulás célja. Az idő elégge kesergős volt, akadt pár esőcsepp is, de az út maga teljesen korrekt volt. Képek (ja, klikkelj rá, megnézheted nagyban is őket. Van diavetítés is (gy. és angolból kihívásokkal küszködők k.: slideshow) ):






Le mont Vuache + La cascade de la Barbannaz

Aztán folytatódott április 6-án. Ekkor két kirándulást is lenyomtam a könyvből. Az első a Vuache hegyre vezetett, az idő megint meglepően jó volt, és a hegyről eszméletlen volt a kilátás a Jura felé, a völgyre. Kár, hogy nagyon párás volt lent, és nem lehetett lefényképezni :( Népszerű hely lehet ez a Vuache, mert az úton rengetegen voltak, hát gondolom nemcsak én vártam a tavaszt... Képek akkor:   


 



Utána átrohantam a hegy másik oldalára, hogy még sötétedés előtt eljussak a Barbannaz vízeséséhez. Na ez komoly volt... Ugyanis egy folyó két partján kellett haladni egy mély szurdokban, és az út hol az egyik, hol a másik partján vezetett a folyónak. És nem voltak hidak. Az ösvény nemes egyszerűséggel belevezetett a vízbe, és a másik parton folytatódott. Hmm... Vagy hatszor gázoltam át oda, majd vissza a térdig érő vízben, de meglepően nem zavart, hogy csurom vizes cipőben mászkálok, szóval volt némi extra érdekesség legalább. Maga az út nem volt valami nagy szám, a vízesés azért tetszett. Bár nem volt egy Niagara. Képek erről:






Le pont de Grésin

Új év, új tavasz, új kirándulások, jaj de jó! Március 22-én elkezdtem az évadot, mégpedig a Rhone folyó Grésin nevű hídjához kocogtam el. Gyönyörű idő, kellemes séta, bár pár helyen kiköptem a tüdőmet majdnem. Itt vannak a képek:






csütörtök, április 30, 2009

Disznóinfluenza


Na, ide is elért, hurrá. A CERN-ben is körbeküldték a figyelmeztetést, hogy tünetekre figyelni, Mexikóba hivatalos utakat elfelejteni, stb.

Ja, és csak semmi pánik!


csütörtök, április 02, 2009

5 évre kaptam műszakit


Az ember ugye nem fiatalodik, meg mittudomén, szóval már csak azért is, hogy képben legyek, bejelentkeztem egy jó kis menedzserszűrésre. Vagy ahhoz hasonlóra. EKG, vérvétel, szív ultrahang, terheléses EKG, mifene, szóval kontinentális menü. Ma kaptam meg postán az összefoglalót, mely szerint minden normális. Vagy 10 éve kimutattak nálam egy mitrális prolapszust, na, hát az is eltűnt. Nem teszem ide a teljes dicshimnuszt a berendezéseimről, csak pár sort:


Monsieur Molnar présente des douleurs thoraciques tres atypiques uniquement au repos, il est tres sportif sans limitation fonctionnelle.

L'aptitude physique est tres bonne et le tensionnel est normal au repos et a l'effort.

J'encourage Monsieur Molnar a poursuivre ses activités sportives et je propose de le revoir dans 5 ans.


Azaz, Molnár Úr nagyon sportos, Molnár Úrnak semmi baja, Molnár Úr csak folytassa a sporttevékenységeit, és jöjjön vissza öt év múlva.

Szóval sportos vagyok orvosilag... Mmmm. Kosztyu Tanár Úr, hallja-é...? :)



szombat, március 21, 2009

Két új CERN cikk



péntek, március 13, 2009

79. Genfi Autószalon


Az úgy volt, hogy eldöntöttem: kimegyek, fényképezek, megírom. Aztán, amikor kb. 2 óra ott tartózkodás után megkönnyebbülten eljöttem, realizáltam, hogy egyetlen képet sem csináltam. Megpróbáltam végig gondolni, milyen érdekességet írhatnék, de nagyon úgy néz ki, hogy a szalonról ebben a blogban a következő beszámoló fog megíródni az enter megnyomása után:

A 79. Genfi Autószalont szokás szerint a Palexpo-ban rendezték meg, Genfben. Leginkább autókat mutattak be. Sokat.


Web születésnap megvolt hát



szombat, március 07, 2009

Pörkölt újratöltve


A Genfi Magyar Értesítő 106. számának 4. oldalán van egy valahonnan amúgy ismerősnek tetsző írás egy tehetséges ifjú szerző tollából, akinek a nevét méltatlannak tartom, hogy csak úgy ide írjam kékes alapon sötétkékkel. Csaxólok...


péntek, március 06, 2009

péntek, február 27, 2009

Napi CERN


Új blog a CERN-ről, magyarul. Olvassátok!

Napi CERN: http://cern.blog.hu/


szombat, február 21, 2009

Strobist seminar


Ma végigélveztem egy egész napos fényképezéssel foglalkozó szemináriumot, amit a CERN Fotó Klub szervezett (melynek fizető tagja vagyok, ha már szóba került :)). A szemináriumot pedig David Hobby (alias Strobist) tartotta, aki egy nevezetes amerikai fotográfus. Előrebocsátom, hogy sajnos hülye vagyok a rendes fotózáshoz, és ez az állapot roppantul zavar, így vetődött fel a klubtagság és a szemináriumi részvétel gondolata. Konkrétan életemben először láttam olyan embert, aki tud értelmesen fényképezni, és azt baromi nagy és nehéz és drága kamerával csinálja úgy, mint a filmeken :)

Na meg végre láttam világítós esernyőt élesre töltve, rádiós-ledes-érdekes vakukat, mindenféle trükkös ezközöket, és el is lett magyarázva, hogy azok ugyan mire jók. A gyakorlatban is demonstrálta őket az arc, hát rengeteg dolog került helyére a fejemben. Élveztem, és jó volt.

A szemináriumot amúgy két magyar srác főszervezte, Kelemen Péter és Horvát András, azúton is köszönet nekik. Péter fotói amúgy itt találhatók, nagyban nyomja a srác...

Pár kép a szemináriumról.


A jó és a rossz dolgokról


Felvetődött, hogy az nem fest túl jó képet rólam, ha megírom az engem ért mindenféle rossz dolgokat, mert az embernek vannak irigyei, akik ilyenkor örülnek, ésatöbb. Továbbá az a kép alakul ki rólam, hogy vonzom a bajt, bla.

Hátkéremszépen. Ezzel nem értek egyet. Tekintsük a lopások példáját. Lehetne önmarcangolni, bánkódni, emészthetné az embert a düh, hogy milyen rohadt dolog történt már vele, már megint. Depresszió, düh, gyűlölet, múltba bámulás - tárgyakért? Pozícióért? Pénzért?

Fölösleges. Én félig viccesen kiírom a szar ügyeket ide, ezáltal is röhögök rajta, majd legyintek, és tovább lépek. Sőt. Először legyintek, majd kíírom, és tovább is léptem. A scooter esetben is ez történt. Brian, akinek megmutattam a scooter hült helyét, egy kicsit próbált velem gyászolni, de aztán látta, hogy semmi gond, ezen egy nagyon picit csodálkozott, majd napirendre tértünk az ügy felett. Ja, amúgy a lopás felfedezése kb. így történt, ha már felvetődött a téma:

... (előzmény, melyben a scooterre terelődött a szó, és a garázs amúgy is útba esett)
Brian: megnézem már gyorsan azt a scootert.
Én: Ok, ott van hátul, a garázsban
Brian: Nem látom.
Én: Ja, sötét van, a gép fekete, felkapcsolom a villanyt.
Brian: Továbbra sem látom.
Én (odamenve): Tényleg. Én sem...

Szóval, összefoglalva: és a tárgyak elvesztésén azonnal túllépek, "veszek másikat, mert van munkám, és megtehetem". Az állítólagos irígyek pedig fogják csak fel az előző mondat értelmét, és káröröm helyett ehhez tartsák magukat...

Amúgy nem hiszem, hogy lennének komoly irigyeim. Próbálok nem úgy viselkedni, hogy okot adhassak rá, de ha mégis, akkor azonnal kéretik informálni effelől :)


szerda, február 04, 2009

Cigók Collonges-ban


Ma reggel felfigyeltem arra, hogy ismét foglalt a falu határában a cigánykaravánoknak fenntartott hely. Tavaly nyáron voltak ott egy hónapig valakik.

Nekem meg éppen eltűnt a scooter-em. Tavaly nyáron még nem volt meg... Van összefüggés? Áááá nem lehet... fúj, rászistá vágyok.


péntek, január 30, 2009

Nincs vége a mai napnak


Hogy a robogólopáshoz meglegyen a desszert is, elromlott a Harman Kardon márkájú házimozi erősítőm. Még garanciális szerencsére, úgyhogy vihetem azt is vissza.

Valami nagy gáz van ezzel a világgal. A nagy márkák, cégek szart gyártanak, Svájcban fél évente kirabolnak, ellopják, feltörik, ez nem így volt azért, na.

Az elmúlt évben a köv. esetekben kellett garanciát kihasználni. Figyelem, reklám következik:

- Hewlett Packart Pavillion dv 2200 laptop. Megvásárlás után azonnal vissza kellett vinni, mert eleve hibás volt. Ezenkívül, a billentyűzete kihagyott leütéseket, roppant zavaró volt, és a HP nem ismerte el hogy ilyen hiba létezik. Garancia lejárta után egy hónappal video chip kiment, laptop meg a kukába.
- Egy Swiss...mittudomén mi márkájú drótnélküli telefon. Levásárolható bon lett belőle.
- Playstation 3. 2 hónap múlva vissza, elromlott a blueray meghajtó.
- Bicikli a GO Sport-tól. Azonnal vissza kellett vinni, mert minden szar volt rajta, de konkrétan utána is életveszélyes volt. Szerencsére ellopták.
- MSI Wind netbook. Másnap csere, az akkumulátor egy nap alatt tönkre ment.
- Harman Kardon erősítő. Most kocogok vele vissza.

Tehát olyan 70%-os egy éven belüli elromlási aránynál tartok. Ez pedig elfogadhatatlan.



Tolvaj átok... ezt nem hiszem el...


Úgy adódott, hogy ismét idéznem kell a Mestertől. Szerintem tolvaj körökben presztízs, hogy én elátkozzam őket.

Aki az elmúlt hét folyamán a zárt garázsból ellopta a scooter-emet (1400 euro, 83km, áááááá), az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy piti tolvaj legyen, mint ő, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az enyémek normális családban nőnek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ők lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében érezzen valami megfoghatatlan bűntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek torz utódaik, kiknek berúgókar kezük, és ülésfejük van, sajnálkozva állja körül őket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ők, mert ősatyjuk ellopta a scooter-emet, de az ő ősatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?!( angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki őket nyomorúságukból?! (arkangyalok arkkara: rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Molnár Zsolt gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Molnár Zsolt scooter-ét.

De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló lángmotoron ereszkedjék le az égből Proskuterur, a robogók istene, és köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...

Az ügyet lezártam (ill először elkocogok a rendőrségre), veszek másikat (vagy ki tudja, ezek után nincs kedvem hozzá), mert van munkám és tudok dolgozni.



A scooter 6 hónapig állt kint a parkolóban, egy helyen. Semmi baja sem volt. 3 hete betoltam a zárható garázsba, hogy nehogy ellopják, mert azért ki tudja. Erre...

Privát védelmi rendszert fogok beépíteni a garázsba és a lakásba. Mozgásérzékelő, infrakamera, ha valaki bemegy, pofán fényképezi, és azonnal küldi interneten a képet és a video-t nekem. ÉN ugyanis hamarabb kiszállok tettenérni, mint a rendőrség...



vasárnap, január 18, 2009

Wizzair a legjobb...

Itt ülök a Ferihegy 1-en fapadra várva Genfbe. A tájékoztató képernyő kész antireklám bizonyos légitársaságoknak. Wizzair... nekik az a hírük, hogy soha sem érnek oda időben sehova, ha elindulnak egyáltalán. Helyzetkép este negyed 9-kor:

- Wizzair London: 2 óra késés
- Wizzair Róma: törölve

Na, ez az a légitársaság, akinél csak akkor veszek jegyet, ha előre letétbe helyezik nálam a késésért/törlésért a nekem járó összeget, a kaja és italjegyeket, és kezembe nyomnak előre egy szobafoglalást egy éjszakára az indulási pontnál.

Easyjet: összes járat rendben. Ja Easyjet. Őket csak ajánlani tudom. Idefelé Genfben mindent elkövettem azért, hogy kivételesen ne legyek stresszes, és el is érjem a gépet. Csak kézipoggyász gondosan tervezve a folyadékokat, interneten bejelentkezve, stb.

Na, ehhez képest indulás előtt 5 perccel estem be a kapuhoz, ahol persze sehol senki. Odafelé mondjuk gyanús volt, hogy egyszer csak eltűnt a képernyőkről a pesti járat. A szomszédos londoni kapunál kérdeztem a személyzetet, hogy most mi van. Kb a köv. párbeszéd zajlott le:

- Elnézést, tudnak valamit a budapesti járatról a szomszéd kapunál?
- Hát az elment...
- Huh.
- Fél órával az indulás előtt kellene a kapunál lenni...
- Öööö... igen... A földön van még a gép? Mit lehet tenni? - (reménytelen kiskutyatekintet...)
- Semmit.
- Na de mégis...
- Na jó, felhívom a gépet, tudják-e még fogadni.

Telefonálás, aztán:

- Rendben, a járat tudja fogadni, ha odaér. Ehhez az kell, hogy egy személyzeti busz erre jöjjön, legyen rajta hely, és arra is menjen, ahol a gép parkol. Nincs sok esélye...
- Ezt is köszönöm, szóval meg lehetne nézni?
- Igen, a kolléga lekíséri, ott utána nézünk.

Lekísértek, telefon, és mitadisten, a paramétereknek pont megfelelő busz pont jött errefelé. Beszálltam, odavittek, oda is beszálltam, majd felszálltam.

"Hogyan ne késsünk le repülőt, de ha mégis sikerült, akkor hogyan ne" sorozatunk következő részét hallották.

Összefoglalásul, eddigi necces indulásaim:

- Liverpool-Genf, Easyjet: reptérre érkezéskor a repülőt éppen tolták ki. A társaság ingyen átírta a jegyemet Amszterdamba, hátha onnan lesz nekem valami Genfbe. Nem volt. Így látogattam meg Amszterdam éjszakai életét. Easyjet rendes volt.
- Genf-London: nevem soxori felemlegetése a hangosbemondón, de összejött.
- Genf - Budapest: Malév, lekésve. De elfogadható összegért elvitt a köv. járat.
- Delhi - Helsinki: utazási időpont egy nappal elnézve. Cég fizette...
- Párizs - Helsinki: lekésve, de az indulás is késett, így nagy nehezen felkönyörögtem magam.

kedd, január 06, 2009

Furcsaságok


Először is, ezúton is kívánnék boldog új évet mindenkinek.

Furcsaság 1: Vásárlás a Tesco-ban a Pólusban. Valamit kérdezett a pénztárosnő, amire annak rendje és módja szerint válaszoltam. Mire a néni:

- Maga nem magyar?

Én kissé csodálkozva:

- De igen, miért?
- Az akcentusából gondoltam, hogy nem.

Hmm. Szóval akcentusom van, nem semmi.

Furcsaság 2: Vettem egy iMac-et, és elkezdtem használni. Tetszik, bár egyelőre borzalom, hogy semmit sem értek hozzá, de belejövök lassan. Aztán be akartam jelentkezni a francia Orange-hez, hogy leellenőrizzem az internetes számláimat. Először ezen a gépen. És láss csodát. Nem kért jelszót, stb, azonnal tudta, hogy ki vagyok, és előhozta az accountomat. De honnan a halálból tudta???? Aki tudja a rejtélyt, értesítsen a megoldással!

Blogarchívum