hétfő, május 18, 2009

Az én scifim


Igen, most megint dicsekedni fogok. Szemérmetlenül, tehát aki nem bírja, amikor én szemérmetlenül dicsekszek, az gyorsan nyomjon egy Control-W -t. MOST!

Gyermekkoromban imádtam a tudományos fantasztikumot. Ezzel elég sok tudományos/műszaki pályára lőtt gyerek volt így, eddig tehát semmi extra. Faltam a könyveket, azt a kevés filmet, ami átbújt a vasfüggöny alatt semmiképpen sem hagytam volna ki. Nagy álmom volt, hogy egyszer ezek valahogy valóra válnak, és én ott leszek a filmben: elképzeltem, eljátszottam, oda-vissza.

Tegnap este megnéztem az Angyalok és démonok c. filmet. Maga a film meglehetősen unalmasra sikeredett, bár van, akinek tetszik, de most nem ez a lényeg. Ez egy fantasztikus/misztikus film. Fantasztikus helyen kezdődik, ahol nagyon tudományosan csinálnak valami fantasztikusat :)

És itt jött a beleborzongás. Egy moziterem filmvásznán bámultam ugyanis a saját munkahelyemet. Igen, a filmben nem elképzelték, és egy stúdióban felépítették a CERN-t, hanem lementek az Atlas-hoz, és ott forgattak.

Benne vagyok a saját tudományos-fantasztikus filmemben. Ez milyen... amikor a hollywood-i főcím után a kamera azt az aknát mutatja, ami felett az ember az anyjával állt, és lenéztek a Nagy Gépre: ami az utolsó szögig a filmen is a valódi. Ami nekem a hétköznap, az emberek millióinak mesevilág.

Tegnap nagy napom volt. Tudatosult bennem végleg, megmásíthatatlanul, hogy a nagy gyermekkori álmomat elértem!

Innentől ideje felnőttkori álmok után nézni. Azokat elérni minden bizonnyal gyerekjáték lesz :)

Volt valaki, akivel szerettem volna megosztani ezt a pillanatot. De ez sajnos visszahozhatatlanul kimaradt.


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

..büszke vagyok, hogy része voltam életed ezen szakaszának... valóban különleges voltál a fantasztikumaiddal....!!/
Soha nem hittem volna, hogy az álmaid után a valóságban én is jelen voltam és együtt álltunk ott... csodás és felemelő érzés.../ aki diccsekvésnek véli,, csinálja utánnad !../
Sajnálom azt a "visszavonhatatlan valakit "...lapozni kell !!

Névtelen írta...

35 évvel ezelőtt ezen a nehéz éjszakán nem gondoltam volna, hogy egy világjáró, különleges gyermeknek adok életet.....de azt sem, hogy általa fogok megismerni ill. meglátni olyan dolgokat, ahova különben soha nem jutottam volna el! Köszönet a sorsnak és az égieknek !!!!!!!!!!!!!

Béka írta...

Tényleg hátborzongató érzés volt viszontlátni képen azt, amit volt alkalmam nekem is személyesen megcsodálni. Amúgy ezért érdemes élni, hogy a gyerekkori álmokból valóság legyen!!! De ahhoz rengeteget kell tenni, és igen, Te elnyerted a munkád gyümölcsét... Az egyiket, és még mi minden van Benned! Szóval büszkék vagyunk Rád mindannyian!És te vagy a Tudodmim :-)

Blogarchívum