Gyönyörű alpesi kirándulás Vaud kantonban, a svájci Alpokban.
Julien, volt finnországi francia sorstársam kísért el az útra, aki meglátogatta potenciális letelepedési szándékkal Genfet (pontosabban megtekinteni jött a helyszínt, aztán majd meglátja ő is meg a válság is, munkaügyileg). Egy kb 12 kilométeres, nem egészen 3 és fél órás út volt, apróbb eltévedéssel az első 500 méter után, de megoldottuk. Láttunk hegyeket, helikoptert, tavakat, teheneket, esküvőt. 1500 m-ről indultunk a Col du Pillon nevű felvonóállomásról, kb 2100-ig sétáltunk fel a La Palette nevű karóig, mely utunk végpontját jelölte ki. Tetszett.
Ja igen, akartam már írni, csak kiment a fejemből. Kb 2 hete szerveztünk egy kirándulást a szűkebb CERN-es csoportommal (a híres Data Management csapat), valahová a francia Alpokba. Pontosan nem is tudom a helyet (geotag van a képekben, megnézem majd egyszer...), de mindegy is, mert baromira pocsék idő volt, hideg, eső, köd, minden kellemetlenség. A hely amúgy szép lett volna, így sem volt azért rossz. Elég fárasztó volt az út, másnap konkrétan nem bírtam lábra állni. De megérte.
Részemről eddig összesen 4 alkalommal voltam Párizsban. Múlt hét végén pedig elkövetkezett az ötödik. Azt vettem észre, hogy az 5. alkalommal az ember már nem igazán a klasszikus turisztikai élményeket keresi, sőt, szinte csak úgy elsétál mellettük unottan. Párizs - igen, közhely, mindenki tudja, stb. - ezernyi más jellegű új élményt és izgalmat is tartogat, de azokat sajnos nem lehet megismerni mindaddig, amíg túl nincs az ember pár torony mászáson, összesen jó pár órás sorbaálláson A Helyekre, és így tovább. Párizs akkor kezdődik, amikor az ember már nem visz oda útikönyvet. És igen, Párizsba semmiképpen sem szabad egyedül elmenni, ezt a hibát most sem követtem szerencsére el ;)
A Moulin Rouge-t eddig kihagytam, amelyet akkor ezúton sikerült pótolni. Tök fölösleges erről bármit írnom, mert ezren leírták már jobban is. Igazat írtak... Egyszerűen durván jó a műsor, a hangulat. A héten megint megnézem a musical-t, van egy ilyen késztetésem.
Értek amúgy elég fura élmények is ez alkalommal, őrült egy hely az a város. És itt be is fejezem a bejegyzést :)
Nem is tudom, ma valahogy egész hétvégén karácsonyi hangulatom volt. Még az az illúzióm is megvolt, hogy egy feldíszített karácsonyfa áll a nappaliban. Nem furcsa ez így, a nyár közepén???
A tavalyi LHC teszt óta van egy olyan főigazgatói utasítás, hogy csakis azok a cernesek nyilatkozhatnak a sajtónak, akik elvégezték a CERN média tréninget. Ez elvileg arról szólna, hogy kezeljük a sajtót, hogy nyilatkozzunk okosan és újságíró-barát módon, stb. Ez a téma önmagában is érdekelt, no meg itt van a tanfolyam ingyen, úgyhogy jelentkeztem rá. Évente egyszer rendezik, a jelentkezők közül kiválogatnak vagy 10-et, meghívnak rá valami hírhedtebb újságírót, és próbálnak mutatni pár alapdolgot.
Bejutottam a tréningre (mondjuk szerintem nem volt nehéz), ami pedig tegnap volt. Részemről nagyon élveztem, érdekes volt látni pár dolgot, na. Az újságírónk a BBC-től jött, a BBC News-ben tudósító, hírolvasó, stb. Róla van szó:
Elég érdekes dolgokat csinált, pl ő tudósította a BBC-t a szeptember 11-i terrortámadáskor, Bagdad bevételekor, meg egy rakás meglehetősen durva helyről. Én pl ismertem az arcát, merthogy meg szoktam nézni a BBC News-t, ha lehet - manapság ez egyetlen híradó, amit követek TV-ben. Ő magát "nasty" (magyarul ebben a kontextusban "rohadék" ;) ) újságírónak aposztrofálta, aki imádja az áldozatait lassú tűzön sütni ropogósra. Demonstrálta is, pár "próba interjúval" velünk. Nem értett a témához, de mégis olyan szinten szorított minket sarokba, hogy volt olyan is a csoportban, aki egy kérdés után csak állt ott szótlanul és nézett vissza rá...
Na, a lényeg: adtam tegnap egy 3 mondatos interjút egy világméretű nagyágyúnak. Sajna csak játszásiból, igazságtalan a világ :)
Demonstrációképpen találtam trénerünkről egy Youtube video-t:
