"A másik szintén köztudott, de ugyan akkor elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 90 százaléka bűnöző. Tehát nem kizárólag párjával, hanem az élet egész területén agresszív, erőszakos, törvényeket nem tisztelő. Itt szintén eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor azt tanácsolhatjuk a nőknek, jól nézzék meg, kihez mennek hozzá, mert lehet, hogy a macsó rosszfiú-stílus és az ezzel járó anyagi javak eleinte vonzónak tűnnek, de később keményen megfizetik majd az árát."
csütörtök, május 28, 2009
hétfő, május 25, 2009
Le plateau du Saleve (depuis la téléphérique)
Ezzel pedig letudtam a Saleve-t. Egy kis alkonyat felé haladó ráadás :)
Le plateau du Saleve (de la Croisette)
A kellemesebb kirándulások közé tartozik. Gyönyörű idő, kis izgalommal a több száz méteres szakadék szélén egyensúlyozva, a sziklafal tövében. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe egy kis tériszony. Ja igen.
Jövőre meg akarok tanulni siklóernyőzni. Tetszett a látvány :)
csütörtök, május 21, 2009
2007 május képekben
Bejön ez a Picasa kollázs készítő :) 2 éve ez volt a május hónap. Érdekes így együtt látni, minden napból egy képet.
Pafos
Hát ez meg egy város. Többek között arról híres, hogy Szent Pált valamiért nagyon elverték itt a rómaiak annál az oszlopnál, amit az arc fogdos. Nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolta a szeretetről vallott nézeteit.
Petra tou Romiou
A legenda szerint itt mászott ki a tengerből Afrodité, aki egyúttal át is vette a sziget istennőjének hivatalos státustát. Tényleg varázslatos vidék...
Kourion
Ja igen, pár Ciprusos kép még hiányzik. Akkor ez itt Kourion, a másik, sokkal tuttibb romváros. Színházzal, fürdővel, gyönyörű kilátással, borulattal :)
Bizalmam az antik világ valódiságában....
..itt rendült meg :). Egy romvárosban, Cipruson, egy félreeső helyen ez a látvány fogadott. Hmm...
hétfő, május 18, 2009
Az én scifim
Igen, most megint dicsekedni fogok. Szemérmetlenül, tehát aki nem bírja, amikor én szemérmetlenül dicsekszek, az gyorsan nyomjon egy Control-W -t. MOST!
Gyermekkoromban imádtam a tudományos fantasztikumot. Ezzel elég sok tudományos/műszaki pályára lőtt gyerek volt így, eddig tehát semmi extra. Faltam a könyveket, azt a kevés filmet, ami átbújt a vasfüggöny alatt semmiképpen sem hagytam volna ki. Nagy álmom volt, hogy egyszer ezek valahogy valóra válnak, és én ott leszek a filmben: elképzeltem, eljátszottam, oda-vissza.
Tegnap este megnéztem az Angyalok és démonok c. filmet. Maga a film meglehetősen unalmasra sikeredett, bár van, akinek tetszik, de most nem ez a lényeg. Ez egy fantasztikus/misztikus film. Fantasztikus helyen kezdődik, ahol nagyon tudományosan csinálnak valami fantasztikusat :)
És itt jött a beleborzongás. Egy moziterem filmvásznán bámultam ugyanis a saját munkahelyemet. Igen, a filmben nem elképzelték, és egy stúdióban felépítették a CERN-t, hanem lementek az Atlas-hoz, és ott forgattak.
Benne vagyok a saját tudományos-fantasztikus filmemben. Ez milyen... amikor a hollywood-i főcím után a kamera azt az aknát mutatja, ami felett az ember az anyjával állt, és lenéztek a Nagy Gépre: ami az utolsó szögig a filmen is a valódi. Ami nekem a hétköznap, az emberek millióinak mesevilág.
Tegnap nagy napom volt. Tudatosult bennem végleg, megmásíthatatlanul, hogy a nagy gyermekkori álmomat elértem!
Innentől ideje felnőttkori álmok után nézni. Azokat elérni minden bizonnyal gyerekjáték lesz :)
Volt valaki, akivel szerettem volna megosztani ezt a pillanatot. De ez sajnos visszahozhatatlanul kimaradt.
vasárnap, május 10, 2009
Kolossi kastély
Útban Kourion felé botlottam bele ebbe az érdekes rablóvárba. Ill. nem rablóvár (hivatalosan), de én így képzelem el a rablóvárakat. Ez a Kolossi kastély. A bejárathoz ki volt írva, hogy "bocs, de nincsenek EU konform biztonsági berendezéseink, szóval csak óvatosan...". Be is vertem a fejem egy kiálló kőbe, de nagyon.
Amathous
A lustálkodás (és egy kávé-narancslé) után Amathous romvárosa volt a következő kultúrprogram. Cipruson amúgy baromi sok műemlék van, nagyon jól kitáblázva, a helyszíneken pedig egységes infrastruktúrát építettek ki. Még a belépőjegyek is ugyanúgy 1.70 euróba kerülnek. Tetszik rendszer.
A romváros mellékesen töküres volt. Végre egy nyugodt elmélyedés, és zavartalan visszagondolás a mesékre, a görög regékre...
szombat, május 09, 2009
Governor's Beach
A szombatot itt kezdtem, ez Limassol előtt van pár kilométerrel. Egy órát adtam magamnak tengerparti üdülésre: megvolt akkor az idei első mediterrán úszásom :). Totál néptelen, gyönyörű part, fekete homok, érezhető hőség... Hát soha többé tengerpart szezonban! Tömeg, tolongás... Május eleje az igazi!
Limassol
Péntek este autót béreltem, és uzsgyi Limassol-ba. A képek út közben készültek, mire a városba értem, este lett. Az esti képek akkor ott. Klikk a képre...
Cipruson baloldali közlekedés van. Ez okozott pár kellemetlen pillanatot... Az autópálya logikája néhol érdekes, a feliratok olyan aprók, hogy mire elolvassa az ember, késő. De valahogy mégis működik.
Limassol jól néz ki, bár mint turisztikai látványosság, fél nap alatt kivégezhető. A tengerpartja viszont tutti! És a vendéglátóipari egységei is. Adtak a dizájnra, azt nem lehet vitatni. Vacsorára toltam egy birkapörköltféleséget, majd vissza Nicosia-ba. A víz kivert, hogy navigátor nélkül hogy fogom megtalálni a holtelt ilyen sordított körülmények között, aztán egyszer csak ott volt mellettem. Ariadné (Aphrodité?) fonala segíthetett :)
A Ciprusi Egyetem
A fenti képek a Ciprusi Egyetemen készültek, ahol az értekezlet is zajlott. Kint van a világ végén egy búzamezőn, elég újnak tűnik a campus, gyakorlatilag még most is épül. Ami fura volt az az, hogy rajtunk kívül csak pár takarító lézengett a komplexumban, hol vannak a hallgatók? A professzorok? Mindenki?
Az épületek viszont tetszettek, az, hogy egy óriási teraszkomplexum az egész, ahová az irodák és az előadók közvetlenül nyílnak. Nagy, mégis emberszabású egyetem.
szerda, május 06, 2009
Ciprusról
Üdv akkor Ciprusról, Nicosiaból. Ezért vagyok itt. A fenti kép a hírhedt zöld vonal egy része, ami elválasztja a város görög részét a törökök által megszállt területtől. Hát a török oldal elég reménytelenül néz ki... Vízum kell a belépéshez, amit egy darab cetlire adnak ki a törökök a helyszínen, vissza meg EU belépési procedúra szükségeltetik. Ezt mindig el kell játszani, tehát ha óránként megyek ide-oda, akkor óránként vízumozni kell. A helyieknek is. Szerencsére Ciprus nem Schengen terület, úgyhogy ez végül is meglepően könnyen megy ilyen állapotokhoz képest. Kérdezősködni előre azért nem árt, na...
Hú, ezek itt nagyon utálják egymást... a görög részen kiadott várostérképen a török részt szürkével kiradírozták, ráírva "1974 óta törökök által megszállt terület". A másik oldal ugyanez, csak invertálva. A vonal mellé közvetlenül felhúztak egy minaretet, és a müezzin hangosbeszélőn ordibál át a görögöknek (is). Egy török oldalon lévő sziklafalra gyönyörű, hatalmas félholdas zászlót pingáltak, amit a görög oldal minden pontjáról kiválóan látni lehet. Ááá, nem provokáció... Az ellenőrző pontot úgy kell átlépni, hogy oda-vissza elhalad az ember plakátok mellett mészárlásokról, ENSZ határozatokról, stb.
A csapvíz nagyon rossz. Megszomjazik tőle az ember.
Az idő már jó.
péntek, május 01, 2009
Le plan du Saleve
Egyesek munka ünnepet ülnek, állnak vagy fekszenek, sörvirslivel, lufikkal, ligettel, mások meg az ebből adódó relatív néptelenséget kihasználva nyakukba veszik a Saleve-t. Én ma mások voltam. Idő korrekt, kissé hűvös, de amikor elkezdte magát az ösvény komolyan venni, meg azt az 500 métert, amit 30 fok alá nem csökkenő emelkedővel abszolvált, ez már nem volt probléma. Volt pár kisebb eltévedés, mert a francia logika azt diktálja, hogy egy árok mélyén haladó, baromi széles, nyílegyenes, eltéveszthetetlen autópályát 10 méterenként meg kell jelölni turistajelzéssel, viszont ugyanez az alaposság a 20 centi széles ösvények esetében, de legfőképpen a kereszteződésekben hiányzott. De megvolt a túra végül is, a fennsík természetesen álomszép volt azokkal a sárga virágokkal a réten. Meg a (sajnos szokás szerint párás) kilátás is Genfre és a tóra. Lefelé brutálisan sáros meg csúszós volt az út, na azt nem élveztem annyira. Következő alkalommal folytatom a Saleve egy másik részével, mert elvem a változatosság :)
Képek:
CERN Yacht Club szezonnyitó regatta
Mondtam már, hogy vitorlázni tanulok? Itt van ez a nagy tó, és eddig nem használtam semmire, hát akkor most. Van a CERN-nek egy úgynevezett yacht klubja, ami több dologra jó: egyrészt vannak elvihető hajói, másrészt tanfolyamokat szerveznek rájuk. Belevágtam én is. Namármost, a tanfolyamokra minden évben kevés hely van, viszont rengeteg jelentkező - ezért sorsolással döntik el, hogy ki kerül be. Kb 120 emberből 8. Mitadisten... elsőre bejött. Tehát tanfolyam. Dinghy. Elméleti oktatáson már voltam, nemsokára jönnek a gyakorlatiak is. Ráadásul, valamilyen okból kifolyólag, minden tanoncnak min. 2 alkalommal megfigyelő hajón kell szolgálatot teljesíteni. Én az első műszakomat múlt szombaton délután tudtam le, amikor megrendezték a klub szezonnyitó regattáját. Nekünk kellett felépíteni a pályát is: a fontosabb pontokat jelentő bólyákat kellett kicibálni a tóra, lehorhonyozni őket, és figyelni, hogy lehetőleg mindenki túlélje. Mindenki túlélte, összesen egy horgonyt hagytunk el, és leégett a fejem. Érdekes volt, na. Képek itt vannak az eseményről:
Les ponts et bains de la Caille
Április 18-án megnéztem, mit tudnak a Caille folyó hídjai és fürdői. Aki volt már nálam, és elment velem Annecy-ba, annak talán feltűnt félúton egy kellemesen kinéző függőhíd. Ez volt most a kiindulópont. A híd egy baromi mély folyóvölgy fölött megy át, és nem meglepő módon ebben a folyóvölgyben egy folyó folyik, melynek neve Caille. A völgy mélyén van egy termál forrás (jó büdös), ahova valamikor régen egy fürdőházat építettek (a semmi közepébe), medencével. Mekkora élet lehetett ott... Ennek már csak a romjai vannak meg, és ez a rom volt a kirándulás célja. Az idő elégge kesergős volt, akadt pár esőcsepp is, de az út maga teljesen korrekt volt. Képek (ja, klikkelj rá, megnézheted nagyban is őket. Van diavetítés is (gy. és angolból kihívásokkal küszködők k.: slideshow) ):
Le mont Vuache + La cascade de la Barbannaz
Aztán folytatódott április 6-án. Ekkor két kirándulást is lenyomtam a könyvből. Az első a Vuache hegyre vezetett, az idő megint meglepően jó volt, és a hegyről eszméletlen volt a kilátás a Jura felé, a völgyre. Kár, hogy nagyon párás volt lent, és nem lehetett lefényképezni :( Népszerű hely lehet ez a Vuache, mert az úton rengetegen voltak, hát gondolom nemcsak én vártam a tavaszt... Képek akkor:
Utána átrohantam a hegy másik oldalára, hogy még sötétedés előtt eljussak a Barbannaz vízeséséhez. Na ez komoly volt... Ugyanis egy folyó két partján kellett haladni egy mély szurdokban, és az út hol az egyik, hol a másik partján vezetett a folyónak. És nem voltak hidak. Az ösvény nemes egyszerűséggel belevezetett a vízbe, és a másik parton folytatódott. Hmm... Vagy hatszor gázoltam át oda, majd vissza a térdig érő vízben, de meglepően nem zavart, hogy csurom vizes cipőben mászkálok, szóval volt némi extra érdekesség legalább. Maga az út nem volt valami nagy szám, a vízesés azért tetszett. Bár nem volt egy Niagara. Képek erről:
Le pont de Grésin
Új év, új tavasz, új kirándulások, jaj de jó! Március 22-én elkezdtem az évadot, mégpedig a Rhone folyó Grésin nevű hídjához kocogtam el. Gyönyörű idő, kellemes séta, bár pár helyen kiköptem a tüdőmet majdnem. Itt vannak a képek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)