Grillsütő, fényképező

Bementem a Conforama-ba kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőt venni, aztán az történt, ami ilyenkor szokott. A bolt nem árult grillsütőt, viszont vettem egy akciós Panasonic Lumix DMC-LS80 fényképezőt. Hogy miért vettem ezt meg? Mert:

- A fényképezőm (ami egy Panasonic Lumix FZ20) nagy, nem fér be egyik zsebembe sem.
- Az embernél mindig legyen egy fényképező, ami belefér valamelyik zsebébe.
- Eddig bejött a Lumix, úgyhogy miért ne.

Így most van egy kis, könnyen hordozható Panasonic Lumix-om, amely roppant kényelmesen egészíti ki a nagyobb, nem túl könnyen hordozható Panasonic Lumix-omat.

Egy másik boltba is bementem amúgy grillsütőért, na de a kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőnek úgy látszik véget ért a szezonja. Így majd megoldom egy ráccsal és 4 darab kővel.

Vettem viszont egy húsfogót. Hurrá, így legalább nem fog angolosra sülni a kezem, mialatt forgatni próbálom a csirkeszárnyakat.

PS. Okoskodóknak: igen, tudom, nem mai technikák, de kit érdekel. Mindkettő képe kiválóan mutat HD TV képernyőn, a többi legyen a jövő muzsikája :)

Nagy objektumok

Ez sem rossz... Én amúgy nem vagyok nagy barátja a "kűdd ezt tovább nyóc embernek, megjavul a világ" láncleveleknek, nálam azok sajnos a semmibe vesznek, ebben azonban teljesen jó csillagászati képek vannak, amelyek tetszettek, csak úgy.

Palackozott víz

Ebben azért lehet valami, én is érzem. El is indítom az ásány-és-palackozott-vizfogyasztás-minimalizáló programomat.

(eredeti)

Dardagny szőlői

A mai harmadik útvonal akkor Dardagny-ba vezetett, gyönyörűen művelt, óriási szőlőültetvények között. A túra utolsó szakasza mitadisten az Allondon partján vezetett vissza a faluba, de most a másik parton...

Kezdett már lemenni a nap, ezért az utolsó képek elég lehetetlenek lettek, de sebaj. A szőlő még kicsit savanyú, de már ehető volt. Ez pedig azt jelenti, hogy francba, itt van a nyár vége a nyakamon. A szőlők után bementem az erdőbe, a Roulave patak partjára, ahol aprólékosan kidolgozott fa hidak leptek meg. Egészen az utolsó átkelőig, ami már annyira nem volt aprólékosan kidolgozva: az ugyanis egy kidöntött fatörzs volt, 2 méter magasan kellett átegyensúlyoznom rajta. Hiába, a marketing...

A patak aztán beleömlött az Allondon-ba, melynek most a jobb partján találtam magamat. Hát az a helyzet, hogy végül is volt ott út, de a másik oldalon... tehát pár órája is itt volt végig mellettem, miközben én a folyóban ballagtam nudisták között. Baromi széles út volt. Lovas túrajelzések is ki voltak szögelve a fákra...

Aztán egyszer csak szűkülni kezdett az út, ösvénnyé vált, majd konkrétan eltűnt. Megint megszívtam. Volt ott valami útmaradék, azt követtem, de az egészet benőtte az ember magas csalán. Ruhán keresztül is ütött. Egy idő után feladtam a bottal hajtogatást, egyszerűen csak nagy sebességgel, teljes testtel áttörtem magam rajtuk. Igen, a svájci csalán is csíp. Az idei reuma megelőzés akkor letudva.

Nudistát most márcsak kettőt láttam, messze, szerencsére. Aztán megint visszatért az út.

A magyarázat az lehet, hogy a túra könyv írásakor még minden OK volt, azóta viszont odaszoktak a nudisták, a kirándulók pedig leszoktak a helyről.

Akkor a szokásos képek:

Az Allondon mentén, Russin-ban

Három falu van egymás után azon a baromi nagy szőlős helyen: Satigny, Russin, Dardagny. Egy nap alatt tudtam le őket, akkor nézzük most Russin-t.

Russinból elvileg a szőlő és gyümölcsfa ültetvények után egy ösvényen le kellett volna kocognom az Allondon nevű folyó partjára, és a parton visszatérni Russinba. Az ösvény megvolt, a folyó is, hanem a térkép szerinti, folyó bal parti ösvény az hááát, nem egészen volt ott. Kerestem, többször visszamásztam, semmi. Akkor én elindultam az ösvény nélkül, a parton. Igen ám, de a part sok helyen járhatatlan volt, ilyenkor mit volt mit tenni, belemásztam a folyóba, és abban evickéltem tovább. Szerencsére aránylag sekély, tiszta és köves volt. Aztán szembe jött velem egy anyaszült meztelen pasas.

A folyó kis szigetein és a parti tisztább helyenek meztelen férfiak hevertek. Egyedül vagy párban. Napszemüveg szériafelszerelés volt, más semmi. Szóval mint levettem, az Allondon köves partjait férfi nudisták homokosították be. Namost tehát összefoglalom: egy folyó vizében lépkedtem felöltözve, abszolút semmi nudista jelleget nem mutatva, oldalamon egy eléggé tekintélyes fényképezőgéppel miközben ruhátlan férfi párok mustrálgattak a partról. Engem. Illetve nem is annyira engem. A fényképezőgépemet.

Mert mit gondol a nudista, amikor fényképezőt lát? Na mit? Nem azt, hogy az eszköz tulajdonosa fákat és dombokat fényképez, nem. Hanem azt, hogy akkor ő este már fent is lesz az Interneten.

Gyanúmat megerősítette egy magányos csupasz, aki szembe jött velem a folyó vizében. Megszólított:

- Szép képeket csinált?

Na, itt azonnal nem tudtam inkább franciául. De az angollal is boldogult. Igen, nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani. Na ha már itt vplt, és szakembernek látszott helyismeretben, akkor elővettem a térképemet, és megérdeklődtem tőle, tud-e valamit az úttról. Hát, mondta, igen, igen, az út, na azt ha nem találtam akkor nem is fogom, mert elmosta a folyó, amely eléggé szeszélyesen vándorol ide-oda. Utána megkért, hogy vegyem ki a fényképezőm napellenzőjét a farkából. Összeakadtak ugyanis, amikor a könyv fölé hajolt. Júúúj. Lemostam utána... a gépet, úgyértem.

Na a lényeg, lekocogtam a folyóban addig, amíg egyszer csak ott nem lett az út, és eltűnt mögöttem a folyó, az összes forró nudistával.

Nagy szívás az Allondon partja, és még nem volt vége. De addig is:

Nant d'Avril, Satigny-ben

Végre megint kirándulás! Satigny mellett van egy kis folyócska, ami onnan nem messze ömlik bele a Rhone-ba, egy látványos kis öbölben. Ezt jártam most akkor körül, meg azokat a híres szőlőket. Teljesen szép helyek vannak Satigny-ban, kár érte, hogy olyan veszélyes hely!

A genfi Rhone part és a Jonction

Ez a kirándulás szülői segédlettel történt. Genf belvárosból, a Mont Blanc hídtól mentünk el a Jonction-ig, ott a vasúti hídon átmentünk a folyón, megnéztünk egy mini állatkertet, a Rhone és az Arve összefolyását, majd a másik parton visszamentünk a kiinduláshoz. Durva, amit ez a két folyó művel. A Rhone zöld, az Arve barna, a látvány... itt van:

Stonehenge képem a Southampton Guide-ban

Gyanítom, ez inkább egy ügyes reklám. Kaptam ugyanis nemrég egy levelet bizonyos Emma Williams-tól, aki örömmel értesített, hogy az egyik flickr-es képemet a Stonehenge-ről éljen, de beválogatták a Southampton Guide képei közé. Ez egy turistaoldal lenne, képekkel, mindennel a környékről. Itt lehet megtekinteni a csodát, benne az ÉN képemmel:


http://www.schmap.com/guidewidgets/p=13074049N00/c=SL1015826

Namármost, megnéztem a többi stonehenge-s képet. Rengeteg van belőlük, úgyhogy reményeim a Világ Egyik Legjobb Stonehenge Fotósa titulusra ki sem érkeztek alakulni, csakis ezért nem oszlottak szerte szét. És a képek sokkal jobbak az én átlagos, semmi különös fényképészeti technikát fel nem vonultató képemnél. Sőt, vannak köztük durván jók is.

Na most reklám, vagy ízlésficam esete forog fenn ott Southampton-ban? :)

"Engem hajt a versenyszellem. Nem bírom más sikerét látni. A legtöbb embert utálom."

A fenti mondat a Vérző olaj című filmben hangzott el, úgy középtájon. Most nézem éppen, tetszik eddig. Gyönyörű látvány, amikor gátlástalan gazemberré válunk a hit nevében és összezörrenünk egy olyan emberrel, aki a fenti kijelentést tette a lámpafény mellett, elgondolkodva, este. Az elszállt agyú szektás papgyerek bepróbálkozott cinkosként az ambiciózus olajvállalkozónál, de akkora gátlástalansággal tette, hogy ezen még az olajos is megbicsaklott. Így hát beleköptek egymás levesébe csúnyán. Az olajos a papgyerekébe csak úgy, lásd bejegyzés cím. A papgyerek ezen persze berágott, de annyira, hogy még a szél is fújni kezdte a dombtetőn a fákat.

Most ott tartok, hogy forrik a levegő, leégett az olajkút, .... nahát... kint az utcán meg lőttek... ez milyen nap!

Akkor nézem tovább a filmet. Tehát a helyzet: papgyereket az olajos durván elverte, mert utálja a tenyérbemászását, papgyerek meg otthon Isten nevében szétütött egy nála sokkal gyengébb öregembert, merthogy az tehet arról, hogy az olajos ide tette a lábát felvirágoztatni kisvárost. Papgyerek nem vágja, hogy ha kooperatív játékot játszik, nem szól bele mindenbe, akkor lesz olaj, és akkor lesz neki nagyobb templom is, neeem. Ő mindent akar, csakis ő, most.

De sok ilyen történet van a világban! Papgyerek megérdemli, amit eddig kapott. Na de most tényleg nézzük tovább a filmet, mi lesz ebből.

Kint minden bizonnyal privát tűzijáték van.

Ha meg akarod nézni a filmet, akkor NE olvass tovább!!! Élő közvetítést adok ugyanis.



Érdekes mondatok az elhangzás sorrendjében, valós időben:

"Ránézek emberekre és nem látok bennük semmi szeretni valót."

"Annyi pénzt akarok keresni, hogy megszabadulhassak mindenkitől"

Nahát,az olajos fia éppen rágyújtja a papára az ágyat. Radikális egy lurkó. Az nem tetszhetett neki, hogy a gázrobbanásnál a papa inkább ment a kútjával foglalkozni, miközben ő gyengélkedve feküdt, pont a robbanás miatt. Ilyenekből lesznek a papgyerekek, és azok, akik verik a családjukat.

Ja nem, csak a papa újonnan beszerzett öccse nem tetszett neki.

Hűha, itt komoly családon belüli erőszak lesz.

Nem mutatták, de gyanús, hogy lekerült a nadrágszíj.

Ahha. Vonat, együtt. Papa leszállt egy dumával a vonatról, ami elindult a kiscsávóval. Papa arca eltökélt, a kiscserkész üvölt. Ebből új egyház lesz 10 év múlva!

"- Hogy van a fia?
- Elég a kérdésből, köszönöm."

"Milliomossá tesszük egy ültő helyében, egyik percről a másikra.
- És akkor mit kezdjek magammal?"

Tipikus "nem tudja mit akar" szitu.

Hmm... minden nagykutya előbb-utóbb összeakad egy még nagyobb hallal. Reakció: majd én meg jól elvágom a maga gyereke torkát. Hmm.

"Ez miért nem az enyém??? Azt kérdeztem, ez miért nem az enyém??????"

Bekattanás jön. Gyilkossággal... Olajos feje veszélyes és eltökélt. Levertek egy vérvörös karót.

Kell egy hááááz... Lenn az óceán partjááán...

Minden ambíció konklúziója: "Zabáljunk be. És szerezzünk nőket."

Barackfa bál.

Aha. Már értem, miért kapott a főszereplő Oscart.

Jujuj. Az új öcsi nem is öcsi. Gáz van. A kiscsákó meg akkor erre rájött, azért rakott tüzet. A papa meg kirakta.

Az ál-öcsi halott.

Zsarolás :D

"-Fizetek a földjéért 3000 dollárt.
- De én szeretném, ha az egyházunk tagja lenne....
- Fizetek ötezret."

Komoly... az olajost bezsarolták a templomba. Papgyerek ezerrel alázza. Olajos térdel a gyülekezet előtt, bánja bűneit, közben majd felrobban. Szerintem a papgyerek ma a föld alatt alszik, de lesz olajvezeték!

"Mr Daniel felajánlott egyházunknak egy 5000 dolláros adományt! Amire még mindig várunk... Ó dicsőség az Úrnak!"

Papa visszafogadta a kiscsákót. Gyerek éppen veri az apját.

Apró ugrás. Kiscsákó házasul. Háttérben egy baromi nagy kastély. Szerintem jól megy az olajüzlet.

Hát a viszonyok nem felhőtlenek a családban.

Papa idegesen elkottyantja, hogy a kiscsákó nem is az igazi fia. Pontosabban már nagycsákó. Olajos csak használta a gyerkőcöt. OLajos tehát egy pszichopata, mint kiderült.

Papgyerek megjött. Nem öregedett. Olajos részegen döglik a padlón.

Micsoda fordulat.

Olajos még mindig lóg az egyháznak 5000 dollárral. Papgyerek megtagadja magát, rongyos 100000 dollárért. "Hamis próféta vagyok, Isten merő babona". Olajos visszaaláz. Közben zabál. Júj de megszívatta a szentfazekat.

"Melléktermék vagy. A méhlepény. Nem te vagy a kiválasztott". Papgyerek a padlón.

Szép kis jelenet. Papgyerek agya is a padlón, tekebábu által agyoncsapva.

"Végeztem."

Főcím.

Közvetítésem ezzel véget ért. Jó film volt.