Felvetődött, hogy az nem fest túl jó képet rólam, ha megírom az engem ért mindenféle rossz dolgokat, mert az embernek vannak irigyei, akik ilyenkor örülnek, ésatöbb. Továbbá az a kép alakul ki rólam, hogy vonzom a bajt, bla.
Hátkéremszépen. Ezzel nem értek egyet. Tekintsük a lopások példáját. Lehetne önmarcangolni, bánkódni, emészthetné az embert a düh, hogy milyen rohadt dolog történt már vele, már megint. Depresszió, düh, gyűlölet, múltba bámulás - tárgyakért? Pozícióért? Pénzért?
Fölösleges. Én félig viccesen kiírom a szar ügyeket ide, ezáltal is röhögök rajta, majd legyintek, és tovább lépek. Sőt. Először legyintek, majd kíírom, és tovább is léptem. A scooter esetben is ez történt. Brian, akinek megmutattam a scooter hült helyét, egy kicsit próbált velem gyászolni, de aztán látta, hogy semmi gond, ezen egy nagyon picit csodálkozott, majd napirendre tértünk az ügy felett. Ja, amúgy a lopás felfedezése kb. így történt, ha már felvetődött a téma:
... (előzmény, melyben a scooterre terelődött a szó, és a garázs amúgy is útba esett)
Brian: megnézem már gyorsan azt a scootert.
Én: Ok, ott van hátul, a garázsban
Brian: Nem látom.
Én: Ja, sötét van, a gép fekete, felkapcsolom a villanyt.
Brian: Továbbra sem látom.
Én (odamenve): Tényleg. Én sem...
Szóval, összefoglalva: és a tárgyak elvesztésén azonnal túllépek, "veszek másikat, mert van munkám, és megtehetem". Az állítólagos irígyek pedig fogják csak fel az előző mondat értelmét, és káröröm helyett ehhez tartsák magukat...
Amúgy nem hiszem, hogy lennének komoly irigyeim. Próbálok nem úgy viselkedni, hogy okot adhassak rá, de ha mégis, akkor azonnal kéretik informálni effelől :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése