A szkájpolásról

"Majd szkájpolunk"
"Szia, holnap felszkájpollak"
"Csörgess meg szkájpon, van kamerád?"

Kb. 14-15 éves lehettem, amikor az utcánk végébe kikerült egy telefonfülke. Én addig nem fogtam telefonkagylót a kezembe, beszélgetés céljából. Ez nagy jelentőségű esemény volt, az utca csatlakozott a XX. századhoz, és csak 400 métert kellett futni, ha valaki mentőt akart hívni. A fülke 50 méteres környékén felszöktek az ingatlanárak, mert oda igazán gyerekjáték volt kihúzni a drótot, így 1 éven belül ott mindenkinek saját telefonja volt. A MATÁV (az volt már akkor is?) megígérte, hogy 5 éven belül áthidalják a 400 métert, és az egész utcába eljön a Telefon. Így is volt, az egyetem 2.-3. évétől már saját számunkat hívhattam a válogatott debreceni telefonfülkékből, valamint az Újkoli kártyás telefonjairól. Hmm, telefonkártya!

Aztán az utolsó éven Fufu, volt szobatársam egyszer csak előhúzta a zsebéből a használtan vásárolt Nokia Presztízs Mobilt (mert ő egyből így kezdte). A Mobilos akkoriban köznevetség/irigység tárgya volt, talán emléxünk még az autójához háttal, fél lábát felemelve, arccal a járda felé támaszkodó napszemüveges lazára, aki csakis ebben a testhelyzetben volt képes komoly képpel bólogatva "lehallgatni a hangpostáját". A ciki az volt, amikor egy ilyennek egyszer lehallgatás közben a telefonja megcsörrent... Étteremben a Mobilt illett az asztalra helyezni, elvágólag a nyuszifarkas slusszkulcs mellé. "Tahofon, bunkofon". Aztán az emberek megvették, egyre többen beruháztak, és lehetőleg nem használtálták, mert rohadt drága volt a percdíj, 3-4 percnyi beszélgetésből kijött egy bigmek menü a megdóban. Én az elsőt béreltem, egy Ericsson féltégla volt 1 soros karakteres kijelzővel, mert az albérletben nem volt telefon, és hát különben is.

Most ugorjunk egy korszakot. Elérkezünk oda, mikor mindenki mindenkor elérhető, sőt elvárt, hogy elérhető legyen ("vedd már fel vazzeg, hát minek az ilyennek telefon?"). De itt van még egy fontos, elátkozott, de mégis életmentő dolog: fizetni kell a hívásért!!!

Aztán jött a szkájp. Mindenki beszélhet mindenkivel ingyen. És elszabadult a pokol. Azóta nincs szabad este. Elértük az ingyenes, azonnali elérhetőséget - és most el kell kezdeni kifejleszteni a technológiát arra, hogy tudjunk elbújni. Mert ma már az egész világ itt lakik velünk a nappaliban, és követeli a maga részét az életünkből!

Valamikor, a 2. részben majd értekezek a szájpos típusokról:

- a kezdő szkájpos
- a 30 percenként válaszoló, chat alapú szkájpos
- a kamerabuzi szkájpos
- a szkájpbetyár
- a szkájpot csetrumnak használó, lehetőleg török vagy román ismerkedő szkájpos
- a 10 percenként 10 percig csörgető szkájpos
- az intim megjegyzéseket a megjegyzéssorba író szkájpos miközben az összes főnöke már kontakt

...és majd valamikor folytatom is.

Már nem értem, hogy voltunk képes biológiai életre azelőtt, mielőtt a telefonfülke az utca végére ért.