Nem csak nálunk van ám népszavazás, valahonnan ismerik ezt az intézményt a svájciak is, pár havonta gyakorolják. Vasárnap volt a legutolsó. Mint a mi márciusi happening-ünk, ez is három kérdést tartalmazott, a második az a - magyar fülnek valószinüleg roppant szimpatikusan hangzó - kérdés volt, hogy legyen-e ingyenes a tömegközlekedés. Na mit gondoltok, hogy szavazott Svájc?
Kb. 70% elutasította. Azaz egy átlag, egy órás jegy ára továbbra is 3, a havi bérlet pedig (ha jól tudom) 70 frank marad.
Nem, a svájci nem szereti szórni a pénzét, nem tartanának ott, ahol tartanak különben. A svájci tud gondolkodni (mert nem tartana ott, ahol tart). Beszéltem svájciakkal a dologról. Teljesen természetesen fejtették ki, hogy a pénzt elő kell teremteni valahonnan, mert hát a busz nem megy ingyen semmiképpen sem, hát fizessen az, aki használja, akinek szüksége van rá. A környezetvédelmet meg lehet az autós közlekedés feltételeinek "nehezítésével" is támogatni.
Aki nem látja ebben a vizitdíjas analógiát, az nem akarja látni. Lemondóan bólogattam a svájciak felé, hogy hát ez más kultúra. A magyar igennel fog szavazni minden olyan kérdésben, ami valamit ingyenessé tesz, abszolút nem gondol a következményekre.
Ezért tartunk ott, ahol tartunk. Hajrá, abcúg 300 forintos vizitdíj, a hálapénz jobban megéri, nem olyan bonyolult, mint az automata. A magyarnak igenis legyen joga szalonnát zabálni, TV előtt rohadni, és utána "ingyen" kezeltetni egy mészárszéken, ja nem, kórházban az infarktusait!
PS. Teljes mértékben osztom ezt a véleményt.
kedd, február 26, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
-
►
2009
(65)
- ► szeptember (5)
-
►
2007
(37)
- ► szeptember (3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése