Már egy ideje áttértem erre. Ez a csoda azt jelenti, hogy sohasem marad email az inbox-ban, minden emailről azonnal döntést hozok, és lesz belőle eksön, hulladék vagy megy a szekrénybe. Eltartott egy ideig, amíg ez stabilizálódott, voltak azért napok, amikor csak felkúszott a mailszám 70-re. Most nem ez van.
Továbbá, megpróbálok "hatékony" emaileket küldeni, amelynek az a célja, hogy ne jöjjön vissza belőle válasz. Ezt olyan zseniális húzásokkal érem el, mint pl. nem írok emailt, nem teszem CC-be a pápát is, és ha mégis írok valamit, gondosan ügyelek arra, hogy ott minden szál el legyen varrva.
És ez ijesző!
Amikor már másfél órája mindig 0-t mutat a mail szám, akkor valami homályos nyugtalanság kezd előosonni. Hát miez? Elromlott volna a mailjelző? Lerohadt a gmail?
És ekkor csak belemegyek a mailboxba, megnézni, hogy mi a répa van. Kiderül, semmi technikai probléma, egyszerűen csak nem kaptam mailt az elmúlt másfél órában.
Hát miez? Elfeledett a világ? Valami ellenem irányuló összeesküvés miatt ignorálnak? Összesúgtak, és kihagynak?
És ezek az érzések azért jönnek, mivel az inbox üres. Ha nem üres, akkor biztonságban érzem magam. Minimum egy, akár olvasott, de mindenképpen inboxban hagyott mail, és megvan a köldökzsinór a világhoz!
Pedig milyen óriási dolog, amikor az inbox üres. Rá lehet koncentrálni minden bűntudat nélkül egy feladatra, nincs ott az a marhaság, hogy "de hát valami sürgősebb ott vár rám, én meg itt barkácsolok ezzel ni".
Digitális elvonási tünetekkel harcolok!
Nnna. Kaptam három emailt, mialatt írtam a posztot. Sajnos megkönnyebbültem!
6 megjegyzés:
Ki fogom próbálni. De mi lesz azokkal a levelekkel, amikből eksün lesz? Átmegy egy végtelenné duzzadó todo mappába?
Egyelőre sajnos igen, de miután elértem a zero inboxot, itt az ideje megnyesnem a todo listát.
Szegény kollégáim, nemsokára megtanulják, hol lakik a delegálások istene :)
Ja hát íííígy könnyű :)
BTW mókás olvasni a bejegyzéseidet, mert sok éven keresztül beszélgettem veled és most, mikor olvaslak, ismerem a stílust és közben hallom a hangsúlyokat is :) Senki más olvasásakor nem vettem még észre ilyet. Vicces, nagyon. (Bár az is igaz, hogy nem sok régi barátom blogol. Tulajdonképp egy se. :S)
A Getting Things Done könyvben van egy apró trükk még, ami nekem bevált. Amikor a bejövő levélből feladat lesz, akkor az ember eldönti, hogy 2 perc alatt meg lehet-e csinálni. Ha igen, akkor megcsinálja, és nem rakja a feladatok közé.
Mondjuk első alkalommal ez másfél órámba telt, de később egyre jobban belejöttem.
Az elmúlt napokban ezen gondolkodtam. Nyilván én nem tudom a munkatársaimra varrni a melót :P, szóval arra gondoltam, hogy kellene a levelezőbe írni egy olyan kiegészítőt, ami parkoltatná a levelet megadott ideig, és utána újra visszaesne az inbox-ba. Szóval: "most nem tudom elintézni, mert kell hozzá egy kiló kacsanyak, vasárnap megyek vásárolni, jöjjön fel hétfőn egykor". Bár az is igaz, hogy van a végtelenre duzzadó todo mappának egy vitathatatlan előnye. A levelek 60-70%-ára valójában nem is kell csinálni semmit, a többit meg újra fogják forszolni. Vagy telefonálnak. Lehet, hogy egyszerűbb lenne elsőre semmivel nem foglalkozni, ezzel kiszűrve a felesleges dolgokat :)
Nehogy visszaessen magától az inboxba, akkor megint csak idegesíteni fog fölöslegesen! A lényeg: minden státusz átmenetet csakis külső esemény triggereljen. Tehát az emailek 70%-a simán megy az archive-ba örökre. Ha valakinek problémája van, akkor úgyis ír "mi van mán?"-t. És ekkor magától is visszamegy az inboxba...
Az időzített feladatokra vannak megoldások, a gmailben is akát (feladatot csinálhatsz egy emailből emlékeztetővel).
A 2 perces trükk jó, magam is alkalmazom!
Megjegyzés küldése