Vettem egy scooter-t, és kipróbáltam...

... de már jól vagyok. A scooter kevésbé. Azt hiszem a lábfejem mégsem tört el, mert már egyáltalán nem fáj, egyre kevésbé dagadt, és már rá tudok állni. A térdeimen momentán nincs bőr, de ez csak akkor zavar, ha aludni akarok, és hozzáér a takaró. A könyökömön lévő seb meglepően szabályos kerek, szoktam is nézegetni csodálkozva, a tenyereim viszont egyre jobban néznek ki. A nyakamban és a vállamban meglepő módon izomláz van, de az attól lehet, hogy 4 km-t toltam haza a motort hegynek fel, és állandóan csúszott a kormány a vértől. A Londonban vett nadrágot és inget viszont ki kellet dobni, mert úgy néztek ki, mint egy halászháló. Az akkor viselt cipő kinézete is elég gáz. Ja, amúgy nem én voltam a hibás. Egy kivilágítatlan gödör gurult alám, homokkal tele, amire nem számítottam. Viszont csalódtam, azt hittem sokkal nagyobb dolog, ha valakit 50km/h-val aszfalthoz vágnak. Csak öt métert csúszik az ember, a tenyér elég jól fékez, és aránylag nem is kopik el közben annyira. A forró kipufogó a combon még jó is, mert így nem hagyod el magad, hanem villámgyorsan felállsz. Na mindegy. A 3 hete történt megcsúszás autóval sokkal félelmetesebb élmény volt valahogy. Csak pörögsz az úton, várod a csattanást... Na az nem következett be, mert szerencsés módon az úton maradtam, na de akkor is. Ja, amúgy tetszik a scooter, tudom élvezni a finom illatokat, a hegyek látványát, szabadság... csak hát vannak ilyen kellemetlenségek, na. Mi, motorosok , ezt tudjuk :))))))))))))))))))))