"Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek" - tartja a híres pláza mondás. Ez csak azért jutott eszembe, mert ma éppen várost nézek ezerrel, a Szent Kereszt templomban. Egyszer csak bepattan egy tűzoltó, valami kérdez az ajtóban üldögélő prospektus osztogató nénikétől, majd egy nagy zsákkal a hátán fürgén felszkrolloz a toronyba. Ok.
Ezután kimentem, és megpróbáltam lefényképezni a templomtornyot. Ezt:
Fényképezgetek, járom körbe - sem a szöget, sem a távolságot nem lehett összehozni, már éppen feladni készültem -, amikor megakadt a szemem ezen:
Igen, kéremszépen, ő egy depis öngyi jelölt. Tévé, rendőr, tűzoltó, minden ott volt. Mentő nem, mert erről a toronyról vagy lejön magától, vagy leugrik, és akkor meg minek a mentő. Nem is róla lesz szó a továbbiakban, hanem erkölcsi háborgásról. A mostani hét úgyis az erkölcsök jegyében telik, teleget, odateszem én is a magamét.
Szóval üzenem a németeknek: ha egy embertársunk éppen halni készül, és mi kivonulunk bámulni a látványosságot, legalább legyünk már egy kicsit elszörnyedve. A külsöségekben legalább.
Azaz... ne menjünk már be a szomszéd kávézóba, és papírpohár kávéval ne álljunk már ki bámulni. Vagy az az üzenet, hogy mire elfogy a kávé, legyen is vége a látványosságnak? Lehetőleg ugrással, ha már a drága időt erre pazaroltuk...
Én nem vártam meg, hanem elkocogtam. Remélem, lehozták az embert. Ha már eddig nem ugrott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése