szerda, november 26, 2008

Böjt


Kezdődő súlyprobléma... önfegyelem... oda kell ezekre figyelni, nem?

A három napos léböjt kúra végülis nem hangzik veszélyesnek. Már többször nekiláttam, és általában sikeresen vettem a léböjt kúra ebéd és vacsora közötti részét, de ennél tovább sajnos nem jutottam. Az önfegyelem magasságai ugyebár.

Szombaton aztán nagyon, de nagyon elhatároztam magam. Ha erre sem vagyok képes, akkor semmire sem viszem majd az életben, veszek egy szakadt trikót, összekenem pörköltszafttal, és esténként berogyok a TV elé benne, mert max. ennyit fogok tudni elérni önerőből :)

Szombaton hát felkészültem. Ettem egy finom és kiadós indiait, hogy jóllakottan és fütyörészve legyek képes kidobni minden olyan ehetőt a lakásból, ami 10 percnél hamarabb elkészíthető. Aztán bolt, vasárnapra betáraztam rostos bio gyümölcslevet, hétfőre a szűrt löttyöt, a keddi csapvíz produkálását meg ráhagytam a helyi Vízművekre.

Vasárnap reggel így tehát egy jó pohár narancslével nyitottam. Elfoglaltam azért magam mindenfélével, ha a gyomrom szólt, hogy létezik, ráküldtem a levet. A vasárnap meglepően könnyen telt.

Hétfő reggel volt azért némi kis berzenkedés. De azért kiegyeztem magammal másfél liter ananászlében, azt ittam meg a CERN-ben, na meg a zöld tea (édesítőszerrel szigorúan). Este pedig jöhetett a szőlőlé.

Aztán este 11 körül megtörtént. A gyomrom tompán belesajdult, mint amikor a karmester beint - és darabjaimra estem. A lábam ide-oda hurcolt a szék, a hűtő és egyéb szekrények között, a kezem minden ajtót kinyitott, amit elért, a szám fennhangon magyarázta a fülemnek, hogy "márpedig nem zabálsz!", a szemem pedig összhangban agyam azon részével, ami semmiképpen sem akart jót nekem, kreatív ételrecepteket ollózott össze rizsből, sóból, olajból...

A roham vagy 10-15 percig tartott, és borzasztó élmény volt. Kemény ellenfele voltam magamnak, de végre.... VÉGRE... én győztem! A gyomrom feladta, és a teát, amit kapott utána, hálásan megköszönte.

A mai víznap a csendes apátia jegyében telt. Nem volt éhség, csak estefelé szántam meg magamat 2 deci automatás levessel (csak lé).

Gyanús, roppant gyanús. Ez így túl könnyű... Valamit kiforralt a szervezetem, ez tutti. Talán rájött, hogy alakítsa zsírrá a csapvízben oldott szervetlen anyagokat??? Mindenesetre az elgondolkodtatott, hogy amikor hazaértem, üdvözöltem a Dracénát, és agyam egy hátsó szeglete megérdeklődte, hogy mi lenne, ha felkapcsolnám a naplámpát...

2 megjegyzés:

Jane Smith írta...

Es az eredmeny hatarozottan sexy ;-).Gratulalok!

Névtelen írta...

Aki ilyen marhapörköltet "kutyul" , az ne csodálkozzon, hogy utánna léböjt kell...ezek szerint a "karácsonyi menü " egyszerü lesz ..."léböjt "