Nem, Nem, NEM! Nem ért véget a séta szombaton. Folytatódott 15 km-el odébb. Egy domb volt a cél, ahonnan szépen rá lehetett látni a Rhone-ra, egy impresszív vasúti hídra meg az erődre a falu határában.
Na itt egész konkrétan rámsötétedett, a fejlámpához kellett nyúlni, amiből természetesen éppen kifogyott az elem. Sötétben elég kellemes volt az ösvény, és nyilvánvalóan akkor lett a legnyaktörőbb, minden kiállt a földből, át kellett kúszni pár kidőlt fa alatt, sár nyakig ért (és csúszott), és hát a turistajelzések sötétben nem világítanak. Amiket persze nappal is képes vagyok kissé félrenézni. Szóval enyhén szólva is siettem, egy dolog tartotta bennem a lelket: most ég a zsír...
De megvolt, túléltem. Hullafáradtan értem haza, ahol is azonnal mexikói kaja lett a menü, vagonnyi mennyiségben természetesen. Zsírra többé nem gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése