Az adás-ról

Baktay konyveben olvastam (Indiai eveim) az adas kotelessegerol, ami a hinduknal szokas. A hindu, ha kap valamit, akkor kotelessegenek erzi, hogy os is adjon. Nem nezi, hogy az adomany hova kerult, nem erdekli, jora lesz-e hasznalva, a lenyeg szamara az adas momentuma. Ez nagyon "keresztenyi" es kedves dolog, bar en nem ertek vele egyet, mert ha mar adunk, akkor az forduljon mar jora (nem a koldusmaffiat, hanem a koldust kell segiteni). Az adomany, ha a rosszat segiti, maga is rossz dolog. Na mindegy, a lenyeg az, hogy a a het vegen, Satish sofor kedves idegenvezeteset meghonoraltam egy szazassal, borravalo gyanant. Aztan meglattam. Addig egyszer sem csinalta, de onnantol fogva, aznap akarhany koldus bekopogott az auto ablakan, nem tavozott ures kezzel, 1-2 rupia jutott nekik. Es Satish sofor nem valogatott, pedig nem is olyan reg fejtette ki, hogy vannak valodi szegenyek es nem valodiak (gy.k. koldusmaffia), es o bizony nem tamogatja a koldusmaffiat. Aztan lam... kapott, igy neki is adnia kellett.

Ez meg itt meg mindig a Red Fort, a valtozatossag kedveert.