hétfő, május 15, 2006

Paharganj

Na ez brutalis, ez a bazar. Itt aztan van minden, olcsoert. Vesztemre vasarnap mentem oda, igy a tomeg is irtozatos volt, de legalabb megtudtam, mi az a keleti bazar. Rosszabbra szamitottam amugy, eroszakos boltba rangatasokra, ilyenek, de nem, meglepoen egyszeru az egesz. Egyszer eleg inteni, hogy nem, es beken hagynak.

De nem igy a kolykok. Na azok Buddha turelmet is probara tennek. Percekig, tobb szaz meteren at kepesek kovetni, folyamatosan lokdosik az embert es gajdolnak, hogy olcso, mennyit adok erte, vegyem meg, had' cipeljek ok, stb. Egy kolokkel, pusztan az erdekesseg kedveert lealltam uzletelni. Nagy, osszehajthato bevasarlohalot arult. Pofatlanul kozolte, hogy darabja 150 rupia (30 lehetett az ara szerintem). Legyen egy jo napod, gondoltam, lealkudtam egy szazasra. A kiscsavo erre verszemet kapott, mert megkerdezte, hogy mennyi kell...

A bevasarlohalo amugy 10 perc mulva elszakadt, dobhattam ki, de arra jo volt, hogy zaszlokent jelezzem a tobbi kolyoknek, hogy "azzal ott lehetseges az uzletkotes"...

A vegen termeszetesen eltevedtem. Semmi, de semmi tajekozodasi pont nincs a bazarban. Ha Satish sofor meg nem kocogtatja a vallam egy helyen, meg most is ott kovalygok talan.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum