Indira Gandhi Airport

Éjjel 1 óra. Kilépek a gépből, azon nyomban arcon csap az indiai május. 32 fok van, és ugye árnyékban, merthogy éjszaka van. A lépcső tetején egy, a gyarmati időkből itt felejthetett pödört bajuszú katona posztol, hivatala minden fennsőbbségével. A bejutás könnyü, a határőr nem kérdez, nem köszön, robotként lepecsétel mindent, amit elé tolnak. Vámosok sehol. A csomag rohadt lassan jön, majdnem egy órát kell rá várni, de megvan.

Pénzváltás. Két iroda van egymás mellett, mindkettőből lelkesen integetnek hogy oda menjek. A Panjabi National Bank szimpatikus, mert piros, oda megyek. Ahogy az rutinos India utazóhoz illik (aki elolvasta a Lonely Planet-et idefelé...) előre megállapodok a hivatalnokkal, majd adok neki 200 eurót. Erre egy brutálisan vastag pénzköteget vág elém, 11000 rúpiát százasokban. Vajh mennyivel lettem átverve...

A "Taxi? taxi?" pedig ismerős a Keletiből.